A zalaegerszegi nyugdíjasok ismét ellátogattak a káprázatos alpesi virágparkba

Egy arborétumot amúgy minimum kéthetente újra és újra fel lehetne fedezni, mindig találnánk benne újdonságokat – a sort a kora tavaszi virágok kezdik, még nyár elején is kitart pár a kiültetett 3 ezer tő árvácskából, a rengeteg százszorszépből. A több tízezer nárcisz mellett a fő tavaszi attrakciónak április-májusban a tulipán számított – 50 fajtából 200 ezer tulipánhagyma került földbe még a múlt év őszén. Minden évben rendeznek külön tulipánkiállítást is több száz látogatóval – de az igazi élmény mégis inkább egy hétköznap délutáni csendes séta a lombos fák alatt, a színes virágágyások között, amikor nyugodtan meg lehet bámulni a különleges növényeket, el lehet lesni néhány kertészeti fortélyt. 

A bejáratnál 2002 óta posztoló több mint 50 éves mozdony is az évszaknak megfelelő dekorációt kapott, közelében a hatalmas virággruppban – amely mellett már ősszel és adventkor is fotózkodtak a zalaegerszegi nyugdíjasok – a Hollandiában külön az arborétum számára nemesített „Mozirski gaj” névre keresztelt egyedi, vöröses árnyalatokkal díszített sárga tulipánok özöne fogadta a visszatérő vendégeket. Az alpesi előhegység ölelésében elterülő medencében, a Savinja folyó frissítő légkörében otthon érzik magukat a havas szépe bokrok, a füvészkert fűszer- és gyógynövényei folyamatosan bódító illatfelhőbe burkolják a 7 hektáros park leg­eldugottabb zugolyát is. 

Nehéz elhinni, hogy a terület 50 éve még egy kavicsos, bozótos vadszeméttelep volt. A Mozir Turisztikai Egyesület, a helyi közösség egy horgászcsaláddal, egy hegymászó-, méhész- és kertészeti társasággal, a szlovén kertészszövetséggel összefogva 1974-ben kezdte meg a park kialakítását. A növények mellett néprajzi emlékek, épületek, magtárak, kovácsműhely, méhészet, vízimalom, szeszfőzde, vízi fűrészmalom is helyet kapott a területen, bemutatva, hogyan éltek anno az elődeik. 1978 áprilisában nyitották meg a parkot a látogatók előtt, és 2000-ben már másfél millió vendéggel büszkélkedhettek, pedig az időjárástól kaptak pár pofont: 1990 ősszén a sok esőzéstől kiöntő Savinja árvize elmosta az egész parkot, és magával vitte az elültetett több százezer tavaszi virághagymát, 2000-ben a virágkiállítás előtt pár héttel pedig a jégeső tette csúffá a növényzetet. 

A klub állandó idegenvezetője, Pusztai Eszter segített eligazodni a régi épületek között is. A bejárat közelében található magtár egykor egy tanyán állt, amikor áthelyezték a parkba, a gerendák között találtak egy lapot, melyre azt írták: „állították 1741-ben”. Az épület alsó részén általában liszt és gabona tárolására szolgáló faládákat tartottak, a felső része hús és zsír tárolására szolgált, a pincében a burgonya és egyéb mezőgazdasági termények kaptak helyet. A magtár mintegy a tanya „tükrének” számított, az asszonyok egymással versenyezve virágokkal dekorálták. 

A hegyekből alázúduló folyóknak, patakoknak köszönhetően általában minden gazdaságnak saját malma volt, az épületek kőből, a külső és a belső berendezéseik fából készültek, az utóbbiakat speciális képzett asztalosok állították elő. A Mozirski gajban a patak mellett álló vízimalom a Ljubija felső folyásánál, egy tanyán őrölt. A vízkészletek bőségének köszönhetően a Felső-Savinja-völgyben egykor sok vízi meghajtású fűrészmalom is működött – egyet az arborétumban is megcsodálhattunk. A víz a nagy vízikerékhez áramlott, és forgatta a tengelyt, az arra erősített hajtórúd pedig a vízszintes erőhatást függőlegessé alakította. A kovácsműhely fújtatóját is mi más, mint a folyó vize hajtotta, a vízhez kapcsolták a szerszámok élezéséhez használt köszörűket is, a szerszámkovácsok a környék legmegbecsültebb mesterei voltak. A közelben lévő szlovén parasztházban felfedeztük a „központi fűtést” szolgáló kemencével a zalaihoz hasonló „füstös” konyhát. A kápolna sem hiányzik a parkból – ifjú párok örömmel választják házasságkötésük színhelyéül, Valentin-napkor pedig az ifjú szerelmesek megkondíthatják a toronyban a harangot. Amúgy egyéb módon is zajonghatunk: itt van ugyanis Európa legnagyobb „hangolt” szélharangja, amivel 2017 óta büszkélkedhet a park. Anton Petek kézműves sokéves kutatás után kezdett megfelelő hangot kibocsátó szélharangokat fabrikálni – négy hónapi munkával készítette el, és a Mozirski parknak adományozta Európa legnagyobb „tuningolt” szélharangozóit, amelyek a készítője szerint képesek eltávolítani a negatív energiákat. Kipróbáltuk: klassz hangjuk van… 

A beszámoló végére még egy fontos információ: kiderült, ősszel nagyszabású sütőtökversenyt rendeznek a parkban. Az is érdekes lehet.