Ne bántsuk a tőrösdarazsakat: csak a lárváknak van okuk félni tőlük

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ez ügyben tett közzé lakossági felhívást, mely szerint a tőrösdarazsak feltűnésére májustól lehet számítani: kertek, parkok gyepén, egy-egy korhadó fa közelében, vagy a komposztnál keringenek, akár nagy tömegben is. Amellett, hogy az emberre ártalmatlanok, hasznot is hajtanak, hiszen biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot. A rovarcsaládhoz világszerte 560 faj tartozik, melyek közül Magyarországon féltucatnyi található meg, s közülük az óriás tőrösdarázs védett, 50 ezer forintos egyedenkénti természetvédelmi értékkel. Ennek következtében a faj pusztítása törvénybe is ütközik, ám a tudatlanság és a rossz beidegződés így is évről évre számos állat pusztulását okozza. Az MME közleménye szerint: a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók sokszor tömegesen mérgezik le a tőrösdarazsakat.

A rovarcsalád hazai képviselői túlnyomórészt termetesek és látványos megjelenésűek, például az óriás tőrösdarázs – melynek nősténye közel öt centiméteres – egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is. Ezek a rovarok nem tévesztendők össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják, mérgük pedig nem fájdalomkeltésre, hanem lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.

Megjelenésükre ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát. Ezeket a faanyagon keresztül, vagy magukat a talajba ásva a szúrásukkal bénítják meg, majd belepetéznek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, vagy ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének. 

Ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő, a talajhoz közel jellegzetesen, lassan repülő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen "rajzást", érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét.