Fizetett ünnepek kerti munkával

Március 15-én a hidegtűrő zöldségfélék: borsó; a hagymák serege; a sárgarépa; a petrezselyem kezdte meg a kerti létet; április 4-én, felszabadulásunk egykor jeles napjának tiszteletére pedig a krumplit ültettük el jó mélyre, hogy mire felszínre küzdi magát a levélzet, elmúljanak a fagyos napok. A korai vetés, ültetés persze mindig rizikós, érdemes kivárni az ideális körülményeket, a jó időt - a vetőmagnak a csírázáshoz ugyanis a jól előkészített talaj mellett nedvességre és kellően magas hőmérsékletre van szüksége. A túl korán elvetett mag csak sanyarog a földben, ha a mostoha körülmények között mégis kicsírázik, nem lesz benne köszönet, a növény ugyanis nem lesz életerős. Képezett kertészemberek szerint a megfelelő időpont, ha a talaj hőmérséklete már meghaladja a 10-12 Celsius fokot. A magos zacskókon olvasható útmutatás általában elég jó támpontot nyújt, de hiába az ideális dátum, ha az időjárás nem igazodik hozzá. Jobban járunk, ha a hideg földben ki sem kel a mag, mint ha kínjában kicsírázna és csenevészen fejlődne. A kedvező körülmények között, esetleg később vetett növény gyorsan behozza a lemaradást és szebben gyarapodik, mint amit a hideg visszavetett. Persze vannak zöldségek, amelyeknek direkt jót tesz egy kis fagyoskodás, vagy legalábbis jól tűrik az alacsony hőmérsékletet. A tavaszi mákot például akár a hóra is vethetjük - mákvetésre a legalkalmasabb időpont február 25-től március 15-ig tart.

Gondoltam, a borsó sem veszi zokon a hűvösebb hajnalokat, hiszen létezik belőle áttelelő fajta is, ám az Oszkár (Karlos) névre keresztelt korai velőborsónak, amivel az idén próbálkozom, korai volt az április 1-jei vetés, mert körülbelül csak minden ötödik szem kelt ki. Ráadásul nem is vetettem túl sűrűre, s ugye a kerti-Murphy törvénye szerint ilyenkor a magoknak a harmada sem életképes, míg ha sűrűn meghintem a sort, a csírázás 100 százalékos. Nem vigasztal, hogy a szomszédom is így járt, ő gondosan pótolgatta a hiányzó szemeket, én inkább vetettem egy új ágyásba, hadd versenyezzenek majd a vajbabokkal, amik az idén, a május 1-jével kibővült hosszú "hétvége" első napján, szombaton kezdték meg kerti pályafutásukat. Egyébként a mifelénk "zöldbabnak" (mert még éretlenül, azaz "zölden" fogyasztjuk) nevezett vajbabot akár nyár derekán is vethetjük, ha bőségesen öntözzük, a melegben egy hét alatt kikel, gyorsan nő és fogyasztható. Egy ügyes kertész júniustól folyamatosan frissen szedett zöldbabból főzhet a családnak, nincs más teendője, mint hetente ültetni pár bokorral, és nem is kell mindig egyformát, hiszen a több mint 100 féle változatból a kedvünkre válogathatunk. Amerikában és kontinensünk számos országában a zöld ceruzabab a favorit, mi inkább a sárgahüvelyűt kedveljük, de létezik lila színű és divatos a fél méter hosszú hüvelyt növesztő spagettibab is. Minálunk szerencsére sikerült megszerettetni a családdal a zöld ceruzababot, ami nem csak a változatos táplálkozásnak kedvez, de egészségügyi előnyökkel is jár. Igaz, alacsony a kalóriatartalma, de fontos tápanyagokat tartalmaz. Mint a hüvelyesek, tele vannak antioxidánsokkal, beleértve a C-vitamint, a flavonolokat, a kvercetint és a kaempferolt.

Május 1-jét mi mással ünnepeltük volna, mint munkával, a szép napot a kabakosok első számú képviselőjére, az uborkára áldoztuk. Bevett szokásunkhoz híven először családi összefogással a hálóját állítottuk fel, majd alaposan felkapáltam és (a boltban vett) érett marhatrágyával bőkezűen feldúsítottam a talajt, jó beöntöztem a magágyat. A szakirodalom 6-8 napra teszi e mini kabakosok csírázási idejét, igaz, hidegben egy kicsit "elfekszik" mag, de remélem, erre ezúttal nem kerül sor. Ha kikelt, a legfontosabb teendő az öntözése lesz, kedvenc saláta- és savanyúság- alapanyagunk ugyanis nem csak melegkedvelő, hanem az egyik legéhenkórászabb és szomjasabb zöldségféle is, amiről persze nem tehet, hiszen nincs mélyre hatoló karógyökere, felszínes szívókái nem jutnak túl a talaj felső rétegein, nagy levélfelületén viszont rengeteg vizet párologtat. Szóval nem késlekedem az öntözőmű beüzemelésével sem...