Kezdődik a kiskerti ültetési szezon

A magam részéről még csak vázlatosan, zsinórral kihúzva a barázdákat és fejben elhatározva, mi hova kerül majd. Mert szeretek mielőbb túl lenni a nehezén, a krumpliültetéssel kezdtem: kapával kihúztam a vetőárkokat, csak úgy szemmértékre, s milyen jól megsaccoltam, minden sorba éppen egy csomag, vagyis 50 szem bio vetőburgonya fért, csupán az extra korait kellett kipótolnom, abból ugyanis csupán 48 szemet találtam, ráadásul 2 rohadt volt. Igaz, azt a fajtát nem a szakboltban vettem, meg is bántam, mert drágább volt és a rohadt krumpli szagát alig bírtam lesúrolni a kezemről. A gumókon hervadozó ványadt csírák sem voltak túl bizalomgerjesztőek, ezért csak egy csomaggal vettem, a többiért inkább átautóztam a város másik végében lévő mezőgazdasági boltba.

A burgonya miatt kicsit aggódom, az egyik évben ugyanis kikelés után elfagyott a levele, s bár újra kihajtott, megsínylette a termés. Lajos szomszéd mondta is, hogy mélyebbre ültessük, úgy lassabban, a fagyveszély elmúltával kelnek, de az sem egy vonzó opció, hiszen úgy ősszel nehezebb lesz majd kibányászni. Így maradtam a sekélyebb árkoknál és inkább bakhátat húztam a sorok fölé, s majd kikelés után folyamatosan töltögetem a bokrokat. Régen az április 4-ei munkaszüneti napot használták ki a "háztáji" krumpli ültetésére, olyankor faluhelyen a határban ünnepelt a nép. Szombaton hallottam egy még régebbi módiról is - nem húztak vetőárkot, hanem kapával lépésenként vágtak egy lyukat, beletettek 2 szem burgonyát, cipőtávolságra újabb lyuk és 2 krumpli...és így tovább egészen a sor végéig, majd visszaúton betemették a gödröket.

Hasznos, ha az amatőr kertész jó előre átgondolja, mit hova akar ültetni. Olyan sok mindenre kell figyelni, hogy kezdetben egy kockás irkában még tervrajzot is készítettem. Első s talán legfontosabb szempont a vetésforgó: 3 éven belül ne kerüljön ugyanarra a helyre ugyanaz a növényfajta. A frissen trágyázott, komposzttal gazdagított talajba a nagy tápanyagigényű növények: burgonya, paprika, paradicsom, padlizsán, kabakosok, a káposztafélék kerüljenek, következő évben követhetik őket a kevesebbel beérők: a sárgarépa, a petrezselyem, a cékla, a hagyma- és a salátafélék. A harmadik évben a mérsékelt tápanyagigényű babféléken és a borsókon a sor, hiszen gyökérgümőikben nitrogént tárolnak, ezzel is javítva a talajt, feltéve, ha letermés után nem úgy húzzuk ki a földből, hanem ollóval vágjuk le a szárukat, a gyökereket pedig bedolgozzuk a földbe.

Ha sokáig ugyanazt a növényt nevelnénk ugyanazon a helyen, egyre kevesebbet teremne. Az egyik ok, hogy minden növény egyoldalúan, ugyanabból a tápanyagból használ fel legtöbbet, így a talaj elszegényedik, a szerkezete leromlik, a talajerő kizsarolódik, a talajélet egyensúlya megbomlik. Tápanyag-utánpótlással valamit javíthatunk a helyzeten, de ez nem elég. A növényre specializálódott kórokozók, élősködők, fonalférgek, gombák ugyanis ott maradnak a talajban, s ha ugyanolyan zöldség kerül közéjük, már keléstől károsítják. A legújabb kutatások szerint az egymás után ültetett azonos, vagy rokon növények terméscsökkenésének igazi oka az önallelopátia, amely a gyökérzeten megtelepedő mikroorganizmusok által termelt méreganyagoknak, vagy gyökérsavak önmérgező hatásának tudható be.

S az sem mindegy, milyen növényeket ültetünk egymás mellé. Alapelv, hogy a "családtagok" ne legyenek szomszédok, többségében ugyanis ugyanazok a kártevők, betegségek károsítják őket - például a krumpli (Solanum tuberosum) közelébe ne ültessünk paradicsomot (Solanum lycopersicum) és padlizsánt (Solanum melongena), hiszen a burgonyabogár az egész Solanum nemzetséget imádja. Ne legyenek szomszédok a hasonló igényű és a hasonló életmódú növények se - ne kelljen versenyezniük egymással. Rossz szomszéd még a bab a borsóval, a borsó a dinnyével, a káposztafélék egymással, a fokhagyma a vöröshagymával. Jó szomszédok viszont a hagymafélék a sárgarépával, a krumpli a káposztával, a hagymákkal, a borsó a hagymákkal.