Már csak két perc a 12 helyett! Steigervald Krisztián generációkutató Zalaegerszegen tartott előadást

A vendég előadó a Generációk harca című kötetben foglalta össze mindazt, amivel arra biztat bennünket, értsük meg az idősebb, fiatalabb generációkat, hiszen nem minőségi a köztünk lévő különbség, hanem a kulturális tapasztalati gyűjtemény eltérő. Márpedig a ma 50-60 éves X és a ma tinédzser Z, illetve a ma kisiskolás Alfa nagyon-nagyon más kulturális tapasztalatgyűjteményt hordoz. Ezer éven át nem volt olyan nagy különbség mint ma. Az oktatás és a családi nevelés sikere múlik azon, hogy megértjük-e ezt. 

– Amikor én kisdiák voltam és nyáron szombaton délelőtt a nagypapáméknál bekapcsoltam a tévét, néztem a Magilla Gorillát, a nagyszüleim kétségbeestek, mi lesz velem – adott személyes bevezetőt az előadó a zeneiskola érdeklődő közönsége előtt. – Ma végtelenített térben, időben állnak kapcsolatban az emberek egymással és a szórakoztató avagy a szükséges információkkal a digitális világ jóvoltából. A közösségi médián keresztül zajló beszélgetésben nincs idő és tér, így köszönés se, hiszen folyamatos a chatelés. 

– A saját pszichénk az első hét életévben behuzalozódik, amit azalatt tapasztalunk, ahhoz igazodunk, az lesz a kiindulópont. Akinek hétfőn nem volt még tévéadás, az nem érti, hogy lehet állandóan a telefonon lógni a digitális térben. Az Alfa-generáció ezt hallva, megkérdezi, akkor YouTube-ot néztünk-e hétfőnként este. 

Három dolog határoz meg bennünket: a genetika, benne a psziché, a másik az otthonról hozott minta, a családi üzenet kódsora, a harmadik a makro­környezet, a 21. században benne a digitális térrel. 

– Az 1995–2005 közt született Z-generáció beleszületett a digitális világba, a korábbiak olvasás- és írásalapú tudásszerzést folytattak, ami azért fontos, mert az agy, az idegrendszer másképp működik, ha olvasáson szocializálódott, másképp, ha audiovizuális eszközökön. A rövid memória és a hosszú memória másképp töltődik, a legtöbb információ csak a rövidben tárolódik. Ezért van az, hogy A kőszívű ember fiait kínkeservesen olvasva az 50. oldalon járva értetlenkedik, ki a csoda az a Baradlay, mert elfelejtette. A velünk született, egyedenként eltérő készségek képességgé fejlesztése 1–7 éves korig tehető meg, ha nem történik meg, elkorcsosulnak a készségek. A meseolvasás kulcskérdés, csak így fejleszthető a képalkotás, a kreatív alkotóképesség, a fantázia. A kütyükön nézett mese nem alkalmas, mert egészen más agyi területekre hat. A digitális tér rossz, amennyiben intenzíven közvetíti a szélsőséges indulatokat, az erőszakot, de jó, amikor pár nap alatt összegyűlik 700 millió forint egy beteg kétévesnek. 

Az iskolai figyelem- és fegyelemzavar komplex kérdés, jelezte a generációkutató. Jó, ha számol a pedagógus azzal, hogy amíg 30 évvel ezelőtt egy hétéves gyerek 12 percig volt képes figyelni egy témára az órán, ma csak 2 percig, a tanárnak kétpercenként kellene új motivációval, impulzussal stimulálni. A nagyobb diák egyszerre 6-8 platformon van jelen, a fókuszálás egyre nehezebb, a 15 másodperces TikTok-videók sem kötik le. A poroszos, frontális oktatási mód nem alkalmazható, zsákutcává vált. De ez nem azt jelenti, hogy rossz a gyerekállomány. 

A Z-generáció tapasztalatainak másik oldala: míg a platformok közt állandóan dönt, addig a való életben a bizonytalan szülő leveszi róla a saját maga iránti felelősség terhét. 

– Régen, ha otthon maradt a tízórai, a tornacucc? Anya, apa este azt mondta, ebből tanultál, legközelebb elviszed. Ma szalad a gyerek után, bocsánatot kér, anya elfelejtette, ne haragudj, kisfiam. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyerekeknek nem mondanak nemet, nem is hallják ezt a szót tiltásként. Természetesen ezért nem ők hibáztathatók. 

És haladtunk tovább. Az Alfa-generációnak (2010 után születettek) már a születése pillanatában vagy azelőtt van digitális lábnyoma, hiszen az első cuki ultrahangfelvétele azonnal kikerül a netre, pár éves kisgyereknek a nagymama is digitális a skype-on. 

Ez a helyzet, szögezi le Steigervald Krisztián, óva int arra, hogy minősítsük, inkább azt rögzítsük, hogy teljesen más. Példa: a veteránok háborús körülmények közt éltek, míg a Z-nek fogalma sincs az effajta bizonytalanságról. Az előző tisztelettudó, fegyelmezett, az utóbbi másképp áll a tudás tiszteletéhez, mert minden információ ott van a kütyüben. A tanári tekintélyt ez alapjaiban rendezi át. A hitelességét a segítő magatartás és az értékeinek a 21. századra való átmentése adhatja. Az egészet le kell fordítani arra a nyelvre, amit ők beszélnek. 

– A tudás, a lelki gazdagság helyett a kinézet, a küllem lett fontos, még a fiúknál is. Mondják, borzasztó, hogy közülük mindenki influenszer vagy youtuber akar lenni. Valójában népszerűséget szeretne, ez a generációs élmény. 

– Jelezte, le kell fordítani a maiak nyelvére a pedagógusi értékeket. Mit javasol módszerként az elavultak helyet? – kérdeztem az előadás után Steigervald Krisztiánt. 

– A megértést mindenek­előtt. Az ítélkezés helyett a megértés szintjén lehet a saját értékrendet képviselni. A családokban javasolnék offline időt, amikor mindenki kikapcsol mindent, társasjáték, beszélgetés lép a kütyük helyébe meghatározott napon, meghatározott ideig. A másik napon a szülő figyelje, mivel játszik a gyerek a neten, vegyen részt benne, engedje, hogy a gyerek tanítsa. Ez lehet a kölcsönös élménytanulás, cserébe a gyereket is érdekelni fogja, amit mi tudunk. Mindez szolgálhatja a bizalmat a felnőtt és gyerek között.