A gyep komoly törődést igényel

A tavasz beköszöntével, készülve a nyári kerti tartózkodásra, máris nekifoghatunk a növények gondozásához. Valószínűleg a legnagyobb felületet a gyep, a „fűmező” foglalja el. Ha a falusi udvarokban magától nőtt, kapir­gálók híján netán ősgyep, bizonyára könnyebb dolgunk van, mint a vetett fűmagról növögető gyepszőnyeggel. Előbbi gondozása megoldható egy-egy nyírással, az sem baj, ha gyomszigetekkel ékes, viríthat benne gyermekláncfű, pipitér.

Utóbbitól azonban magunk is elvárjuk, hogy egységes képet mutasson, semmiképp se nyomják el a mindig gyorsabban fejlődő gyomnövények. 

A szakemberek szerint a szellőztetés, a gyakori nyírás, szükség esetén a felülvetés – ez a titka az egészséges, tömött gyepnek. A szellőztetés során igyekezzünk minden elhalt növényi résztől megtisztítani a gyepet, gereblyével kíméletesen, de alaposan dolgozzuk meg a felületet, csak így lesz képes befogadni a nedvességet, illetve a táp­anyag-utánpótlást. Az erősen betömörödött, azaz „elfilcesedett” gyepet célszerszámmal, gyepszellőztető géppel tudjuk lazítani, ehhez nyilván kertészre lesz szükség, vagy gépkölcsönzésre. 

A renoválást érdemes az áprilisi hetekben megtenni, olvashatjuk a szenvedélyes gyepgondozók virtuális közösségi oldalán. Ugyanitt tájékozódhatunk arról is, hogy milyen hosszú hatástartalmú tápot válasszunk. Ha rövidebb, ha hosszabb a hatásfok, egyaránt tanácsos olyan eszközt használnunk, amivel egyenletes szórást érhetünk el. A kézzel elszórt tápanyag később jól látható minőségi térképet rajzol ki a gyepen. Egy négyzetméterre 30-45 gramm tápanyagmennyiséggel számoljunk, javasolja az említett oldal szakértője. 

A kikopott, megritkult gyepszőnyeg kipótlására felülvetést javasolnak a mezőgazdászok, kertészek, de felhívják a figyelmet, hogy fajtaazonos legyen a fűmag az eredetivel. Ezért őrizzük meg a csomagolóanyag egy részét, hacsak nem tartjuk fejben az idevágó információt. 

A fűnyírás alfája és ómegája a gyakoriság és a magasság. Ha általában 45 milliméternél nem magasabb és nem kisebb, remélhető, hogy sűrű, tömött, és főleg gyommentesen egészséges fűszőnyegünk lesz, aminek feltétele a heti rendszerességű nyírás. Az egyik szakmai trükk, hogy csak egyharmadáig vágjuk a fűszálakat, ekkor mérsékelten, de serkentjük, nem pedig visszavetjük a növekedését. A kézi fűnyírás egyik jellemző bosszúsága a tereptárgyak szerencsés, vagy szerencsétlen elhelyezkedése, ilyenkor derül ki, hogy a fák, a bokrok, a virágágyak, a közlekedők, ösvények, pihenőszigetek, fűszerkertek fűnyíróbarát módon terveztettek-e meg a telepítésükkor. 

A különböző felületek találkozása mentén sokféle határolószegélyt alakíthatunk ki, lehet fakéreg, kavics, murva, beton, térkő, az esztétika mellett a fő szempont legyen a kerti gépeink épsége. Az önjáró fűnyíró persze program és akadály szerint bolyong, korrigálja az útvonalát, óvja saját magát. 

Az öntözés: egy-egy alkalommal juttassunk a mélyrétegeket is elérő vízmennyiséget a gyepre, mert ha kevés, csak a felszínt érve túl hamar elpárolog.

Persze az öntözés igazodjon az égi segítség érkezéséhez. Reggelente javasolt öntözni, többek között azért is, mert lesz ideje felszáradni a karcsú fűszálakról, ekképp elkerülhető a gombásodás. (A kertészek jelzik, a gombás fertőzés éjjel fejlődik a nedvesség jelenlétével.) Ha automata öntözőrendszer van a gyepszőnyeg alatt, ehhez a napszakhoz igazítsuk a programozását. 

Gyepszőnyeget ne tervezzünk erős lejtőre, vegyük figyelembe, mennyire, meddig süti a nap, milyen igénybevételt szánunk a kert füvének.