A magányos madárfiókák többsége nem szorul segítségre

Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, ilyenkor a településeken is találkozhatunk magányosnak tűnő fiatal állatokkal. Ezek túlnyomó többsége azonban nem árva, a legnagyobb segítség számukra az, ha békén hagyjuk és semmiképp nem visszük haza őket. Hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal. De ezeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad, fennáll ugyanis a veszélye, hogy a felnőtt állatok az emberszag miatt elfordulnak utódaiktól, a továbbiakban nem gondoskodnak róluk, ez pedig a pusztulásukat jelenti. 

A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik már a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcákon, a parkokban, a kertekben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva. A látszat ellenére azonban ezek a fiatalok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha gondoskodni kezdünk róluk, hazavisszük őket. Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva a fiatalokat maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik. 

Ezért ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a fiókát nem háborgatjuk. Ha a fiatal példány esetleg nyílt helyre tévedt, akkor óvatosan fogjuk meg és vigyük a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát. 
A fiókás fészek leszakadhat, illetve viharos időben kieshetnek belőle a fiókák. Ilyen esetben a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével. Az idős madarak az új helyen gondoskodni tudnak utódaikról.