Mi a „patch­work” lényege? A lovászi Jánosi Zsuzsanna avat be a foltvarrás rejtelmeibe

– Van, aminek igen, viszont a foltvarrásnak még a képzelet sem szabhat határt – vélekedett Jánosi Zsuzsanna. – Van a gondosan, előre megtervezett patchwork, és van a spontanei­táson alapuló, ­improvizációs technika. Mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Mindegyik kiválthatja az elégedettséget a használójából vagy a szemlélőből. A lényege, hogy a különböző színű, mintájú, meghatározott méretre vágott anyagdarabokat össze­varrjuk, aztán a mintának megfelelően ismét felvágjuk, majd újból összevarrjuk a megfelelő sorrendben. Van, amikor még tovább szabjuk és újból összeöltjük őket. 

Az alapanyagokat tekintve széles a skála, sokrétű lehet a felhasználás. Kezdve a már elnyűtt otthoni ruhadaraboktól: ingek, pólók, szoknyák, kabátok, farmerek, a háztartás egyéb területein keletkező anyagok, mint például az ágyneműk, egyéb vásznak, bőrök, de akár selymet is használhatunk, viszont a selyemmel meg kell tanulni bánni. Minden attól függ, mi a cél. Segíthetik a kevésbé tartós anyagok erősítését a különféle vliesek (vlies tapéta), a steppelés. Előbbi felel a minták kiemelkedéséért, plasztikussá válásáért is. 

– Igazából egy úgynevezett szendvicset állítunk össze, aminek van vastagsága – magyarázta. – Én legszívesebben a szép új, beavatott pamutvásznakat, kartonanyagokat részesítem előnyben. Van viszont rengeteg kisebb darab anyagom, csodálatos színekkel, különleges mintákkal, amelyekből legszívesebben neszesszereket, kis táskákat készítek. 

Az improvizatív technikáról is szót ejtett Jánosi Zsuzsanna. 

– Azt hihetnénk, ez a legegyszerűbb, mert akár úgy is össze lehet állítani a „mintát”, hogy egymás után, véletlenszerűen varrjuk egymáshoz a darabokat. Azonban, ha lehet, ennél a módszernél még jobban kell figyelni, hiszen nem maradhatnak elvarratlan szélek. Ilyenkor még az anyagszélesség is lehet esetleges, teljesen szabálytalan. Én magam még csak kóstolgatom ezt a verziót, de már most látom, nagyon fogom szeretni, mert a legapróbb darabkának is meglehet a helye. 

A foltokból készült alkotások felhasználása is igen sokrétű, hiszen a lakásbelső csinosítása mellett viselhető ruhadarabok is készülhetnek ezzel az igazán kreatív technikával, de egy bevásárlószatyor, egy hátizsák is hangulatosabb, ha vidám mintázatú. Ráadásul újrahasznosított is lehet, sokszor mosható, nem egyszer használatos. És ha már lakásbelsőről esett szó, itt is széles a felhasználhatóság: párnák, ágyterítők, falvédők, függönyök, asztalterítők, edényfogók, kesztyűk egy­aránt készülhetnek. 

– Az a jó a patchworkben, hogy nem kell hozzá feltétlenül iskolába menni tanulni – vélekedett. – Ma már az internet sok segítséget nyújthat, de kiváló könyvek, folyóiratok is léteznek. Elég hozzá némi varrógéphasználati ismeret, de kézzel is készülhetnek a darabok, kinek-kinek hajlandósága, igénye szerint. Emellett nem árt egy-két alapvető eszközt is beszerezni, amelyek nagymértékben segítik a könnyed, jól haladó munkát. Ezek a vonalzók, a körkés és egy jó minőségű vágólap. Egy-egy bonyolultabbnak tűnő minta is könnyedén megvarrható, ha néhány trükkel is tisztában vagyunk. 

Komolyabb felkészülést igényel már a tűzés munkafolyamata – tudtuk meg. 

– Ehhez kitartás, türelem és sok-sok gyakorlás szükséges, viszont az új darab tartóssága hatványozódik, ráadásul olyan sok szépséget ad a munkának, hogy mindenképpen érdemes már a legegyszerűbb mintákkal is megpróbálkozni. Ezen az úton én is az elején járok. Én magam sem tanultam varr­ni, illetve a nagymamámtól lestem el, amit lehetett, ő varrónő volt. Egész életemben vonzott a varrógép, a ruhák készítésének világa. Valami miatt azonban nem tanultam meg a viselhető ruhák varrását. Viszont még nagyon régen egy amerikai filmben láttam egy patchwork ágytakarót. Örökre a retinámba égett. Egyébként azóta is észrevehető, mekkora kultusza van az angolszász világban. Talán nincs is olyan mozi, amiben ne lehetne fellelni egy-egy mívesebb darabot.  Ki is próbáltam a technikát, mindenféle ismeret nélkül, nem volt nagy siker. Aztán néhány éve itthon akartam a függönyt lecserélni a szobánkban, ami előhívta a régi emléket. Teljesen tudattalanul, csak a magam feje, no meg az interneten található leírások alapján álltam neki életem első ágyterítőjének, amit azóta is a legjobban sikerült munkámnak tartok. Aztán nem tudtam leállni. A maradék anyagokat fel kell használni, de egy új mintához új színek, formák kellenek. Hát vettem még. Később ismerősök kértek meg rá, hogy egy-két darabot készítsek el nekik. Azokhoz is vettem még továbbiakat. Majd jöttek az újabb vonalzók, egy nagyobb vágólap, és a sornak nem lehet vége. Mert akit a mozdony füstje egyszer megcsapott… Az egyetlen eredeti és azóta is használt eszközöm a körkésem. Tudni kell, ez egy kifejezetten drága hobbi. Az anyagok métere ezer forint alatt már régóta nem kapható, és abból többféle kell. 

És tényleg nem lehet leállni – erősített rá Zsuzsanna, mert van a foltvarrásnak még egy mutatós formája. 

– Amit még csak egyszer próbáltam ki, az az applikálás. Nagyon látványos dolgok alakulhatnak azzal a módszerrel is, mivel azonban nem nagyon tudok rajzolni, még nem mélyültem el benne alaposabban. Vannak, akik a legmagasabb szinten művelik ezt a technikát, képesek portrékat is készíteni, szinte megrajzolni. Ámulatba ejtő látvány. Jó lenne élőben is látni, mások hogyan állnak hozzá egy-egy mintához, vagy akár a tűzést, a steppelést milyen mozdulatokkal, gépbeállításokkal, anyagfelhasználással csinálják. Én kis lépésekben haladok, leginkább magáért az élményért.