2022.02.27. 10:00
A szingli mogyoró keveset terem
Alighanem túlbonyolította a szerelmi életét a mogyoró (Corylus avellana). Nem várja ki a tavaszt, már a tél derekán virágba borul, pedig a nászindulót a zümmögő kórus helyett az északi szél szolgáltatja.
A mogyoró pollenszóró barkája a bimbós nővirággal
Forrás: Fincza Zsuzsa
Bár az egylaki, külön hím és női virágok közvetlenül egymás társaságában parádéznak, mégis szükségük van egy pollenadó társra, tudniillik a növény önmeddő, saját virágporával nem termékenyül. A gondot a dichogámia okozza, vagyis egy növényen belül nem egy időben funkcióképesek a női és a hím ivarszervek.
Ha mogyorótermesztésre adnánk a fejünket, a csemetevásárlás előtt érdemes kifaggatni erről tanult kertészembereket, akik kidolgozták a bonyolult fajtatársítás ideális megoldásait, jelesül, hogy a pollenadó fajta éppen akkor szórja a pollenjeit, amikor a megporzandó fajta nővirágai fogadóképesek. Nem elég, ha egyszerűen csak veszünk 2-3 csemetét, gondolván, majd jól beporozzák egymást. Ha sarjhajtásról szaporítjuk a mogyorót, akkor is igyekezzünk több helyről is beszerezni, hogy legyen esélyünk az összehangolt idejű virágzásra.
A málnás északi sarkában a madár ültette bodzabokor és a jövevény diófagyerek mellett két éve tülekedő csemetéről az idén kiderült, mogyoróbokor akar lenni: jelen állapotában három fát is elláthatna pollennel, amennyi barkát fakasztott. Kár, hogy a nővirágai még nem nőttek ki a pelenkás korból. Bezzeg a szomszéd mogyoróültetvényén a legszebb asszonykorban pompáznak a nőcivirágok, igaz, a barkák már elég elaggott formájukat mutatják. Lehet, hogy a mi fickós barkáink jót tennének a szomszéd mogyorótermésének? Persze, csak ha besegítene nekik egy-egy erősebb déli szél, ami elviszi a pollent.
Mogyoróéknál a „fiúk” a fessebbek, a halványsárga-szürke, 5-8-12 centi hosszú barkák felett vattaszerű kabátkába burkolózva tojásdad alakú pikkelyes kis rügyekbe csoportosulva kuporognak az apró, bár bájos nővirágok. Ne feledjük, hogy mindig az egyéves vesszőkön, vagyis a tavalyi hajtásokon nőnek, mert ez alapjaiban meghatározza a mogyoró metszésének a módját: törekednünk kell rá, hogy a bokor vagy fa, a lehető legtöbb egyéves vesszőt nevelje. Ha törzses formára, fává alakítjuk, a vázágak közel 90 fokos szöget zárjanak a törzzsel, az oldalágak 35-50 fokos szögben álljanak. A függőlegesen álló vesszőket ezúttal is tőből nyírjuk ki, azokkal az ágakkal együtt, amelyek túl közel vannak egymás alatt. A mogyoró erős árnyékban nem terem, azért kell a fákat katlan formára igazítani, úgy a korona közepe is napsütötte lesz. Az eldzsungelesedett bokrok belsejét is ritkítsuk ki. Itt is alapszabály, hogy a gyengébb ágakat erősen, az erőseket gyengén metsszük vissza.
A mogyoró egész Európában népszerű, 2017-ben a teljes mogyorótermelés meghaladta az 1 millió tonnát.