18 országban, 2500-nál is több kocsmafélét látogatott meg - Interjú a zalai Kocsmaturistával

Mi a küldetésed? 

 - „Kocsmázva utazni, utazva kocsmázni" - a szlogenem először csak magamnak szólt. Mára már küldetésként az utánam érkezőknek is szól. Gyakori eset, hogy a városlátogatók estére-éjjelre kikötnek a helyi kocsmaéletben vagy már délután megpihennek valahol. Abban segítem őket, hogy hogyan hozhatják ki ebből is a legjobbat, hogy az „okos kocsmázás" az utazásnak szintén maradandó élménye legyen. Irányt mutatok települések kocsmaéletéhez, nagy tapasztalattal, de mégsem csak a saját fejemmel gondolkodva. 

Beszóltak már párszor, hogy túl pozitívan írok. Ezt úgy pontosítanám, hogy a pozitív dolgokról írok. A negatívakra nem pazarlok időt. Azt mutatom meg, amiért én is lelkesedek. Van mellé cinikus oldalam is, de nem az a grafomán. Nem célom mindenről írni. Sok helyet élek át, de jóval kevesebbre koncentrálok nagyon. A honlapon nagyjából a látogatásaim harmadát írtam meg, Facebookkal és Instagrammal együtt sokkal többet. Kiemelt célom a hallgatagabb, pedig nagyszerű települések, akár területek és kocsmák hangjának lenni. Nemcsak a kocsmákat írom meg, hanem a városi hangulatot is  körülöttük, hiszen a kettőt egységben élem át. Nem lenne ez az életforma olyan érdekes, ha a kocsmák egy steril folyosóról nyílnának sorban. Izgalmas, ahogy különböző méretű, karakterű, fekvésű, éghajlatú településeket fedezek fel a kocsmák között, sőt nemegyszer a kocsmából küldenek vagy visznek a helybéliek városi érdekességekhez. 

A helyi hétköznapok érdekelnek, nem klasszikus turistaként, hanem lizinglakóként közelítem meg a városokat: „beköltözve” pár napra, mindennapi életet élve ott, ahogy a kocsmákban, úgy az utcákon, tereken, parkokban, piacon. A jelen időutazójaként körülnézve, a részévé válva, magamon az út porával. Ennek mentén a kocsmák, városok megismert lelkét, valódi csáberejét írom ki. Többször látom, hogy a szabvány-PR pont egységesítene, sablon-menősítene mindent, és néha pont a legvonzóbb szexepiljét takartgatja vagy hallgatja el a helyeknek. Én egyedi megközelítéssel inkább a különbségekkel foglalkozom. Meg akarom látni és mutatni a sajátost, a rendkívülit. Küldetésem a bejárt helyek és a talált kincsek krónikásának lenni, de a látottakból inspirálódva szívesen építkezek, alkotok másokkal kooperálva.

Hány országot, várost és persze kocsmát látogattál meg ilyen minőségedben?

- A jelenlegi állás 2525 kocsma, 243 településen az alig 100 fős kisfalutól a 9 milliós Londonig, eddig 18 országban. Hamarosan elindulok a 19. Kocsmaturista országba. A viszonylag nagy mennyiség ellenére nem a számadatok gyors növelése a célom, az csak történik. Szeretek többször visszatérni ugyanabba a városba. Nem ritka az a magyar vagy külföldi nagyobb város, ahol már 5 felfedező körön is túl vagyok.   

Milyen szálak fűznek Zalához? 

- Zalaegerszeg a szülővárosom, 24 éves koromig itt éltem. Majd 15 és fél év kihagyás után újra ez lett a bázisom. Normál időkben 40%-ban élek Zalaegerszegen, 60%-ban útközben vagyok. A visszatérésem után kiérleltebb ízléssel sokkal jobban megszerettem Zalát. Kocsmográfus kollégám mondta: a régi ember új szemmel visszatért a régi helyre, és ettől az új hellyé változott. Boldogít Zalaegerszeg látványos fejlődése, és a sok, korábban érintetlen felfedeznivaló a tágabb környéken. Itt messze nem csak kocsmákról beszélek. Függője lettem a zalai „hegyeknek” és a tájnak. Nagyon jó ezt a tágabb környezet megismerni városról falura, dombról hegyre. Szeretném egyedi szemszögből hírül adni az ország (sőt...) sok-sok részén élő Kocsmaturista olvasóknak, követőknek, hogy mennyi jóság van a szülővidékemen.  

A hazatérésem után a zalaegerszegi kocsmákkal még szorosabbá vált a kapcsolatom, és itt is működik, ami idegenben: a kocsmák, a kocsmárosok és a vendégek által segítenek gyorsabban és jobban otthon lenni itt, kötődni, újra bekapcsolódni az itteni eseménytérbe. 

Hogyan vált belőled Kocsmaturista?

- Dupla indítású sztori. Az utazáson kocsmázás jó élményei (főleg Horvátország és Hévíz), illetve az egyedül utazásra mániákus rákattanás (Nápoly) adták az első szikrákat. Élesben viszont véletlenül indult el, egy torokfájásra alkalmazott déli hagyományú „kalapkúrával”. Budapesten kezdtem 2015-ben, öngyógyítás céllal betértem egy kis pálinkára és egy kísérő vízre a hazafelé útba eső kocsmákba, majd mikor hazaértem volna, inkább visszaindultam. Az első 11 állomás intenzív, emlékezetes élmény lett. Rájöttem, hogy ez pótolja a saját városomban az egyedül utazás élményét. Így kezdtem. Zalaegerszeg lett a második város, ahol folytattam. Ma 83 rugalmasan értelmezett kocsmafélét számolok Zegen. 2015 óta azonban több, mint 100 zegi kocsmafélében jártam, mert azóta több bezárt.

Mivel foglalkozol még emelett?

- Szabadúszó vállalkozó vagyok, útközben is dolgozhatok, és a munkáim kapcsolódnak a Kocsmaturista küldetésemhez. Főleg témámba vágó tartalomgyártással, kreatív szövegírással foglalkozom: közösségi média tartalmak, honlapszöveg, bemutatkozó és koncepciós anyagok, magazincikkek, blogcikkek, akár pályázati anyagok kreatív része, alkalmilag reklámszövegek. Leginkább hosszú távú partnerekkel dolgozom, de vállalok a honlapomra megbízás alapú külön cikkeket és néha alkalmi megbízásokat. Közben dolgozom a jövő még nem nyilvános projektjein.  

Hogyan telik a Kocsmaturista egy napja? 

- Változó. Attól függ, hogy terepen vagyok-e vagy „írói elvonuláson” a bázison. Rendszerint minden napot munkával kezdek és 6:00-8:00 órai kelés után negyed órával már a számítógép előtt ülök. Ha nem utazom, gyakran az egész napot gépnél töltöm lefekvésig. Az utazós napokon van ebben több rock ‘n’ roll. Ott jó pár óra munkálkodás elteltével, leginkább közép-késő délután jöhetnek az első „happy hour-ok” (szabad) órák a terepen. Nem mindig jön ki egyformán a lépés. A fesztelen szabadidő legtöbbször csak estére, éjjelre koncentrálódik, de igyekszem nappali felfedezéseknek is rendszeresen utat taposni. A reggelt szintén nagyon szeretném, de elég ritkán tudom kivitelezni. A rajongott piacokra legtöbbször már csak zárásra érek oda.  

Milyen főbb pozitívumai, ugyanakkor árnyoldalai vannak a kocsmatúrázásnak?

- Ha sima kocsmatúráról beszélünk egy városon belül, akkor pozitívum a változatosság. Az, hogy egy alkalommal több teret ismerhetünk meg. Többféle közegbe, jelenetbe csöppenhetünk bele. Pozitív, hogy többet mozgunk, míg egyik helyről eljutunk a másikra, és várost is nézünk közben. Negatívum, a nagyobb időigénye. Előfordulhat, hogy egy jobb helyről egy rosszabbra jutunk, vagy kiderül, hogy zárt kocsmáért mentünk tovább. 

Ha az utazva kocsmázásra gondoltál, akkor is az időigény a negatívum, de ott utazó dolgozóként megvan a művészete annak, hogyan lehet hatékonyan tölteni a holtidőt, akár percről percre. Ma telefonnnal nem nehéz tevékenynek lenni és mindig van mit csinálni. A rutin segít a hosszadalmas szervezési idő csökkentésében, de lenullázni azért nem lehet.  

Rengeteget utazol, számos kocsmát meglátogattál már. Hol találhatók a törzshelyeid?

- Különleges szokásrendem szerint több városban vannak „törzshelyeim”. Ez nálam persze nem a minden másnapi ottlétet jelenti, hanem azt, amikor az adott városban vagyok, alig várom, hogy beköszönjek. Leginkább Zalaegerszegen, Budapesten és Miskolcon vannak törzshelyeim, de lazábban több kisebb-nagyobb másik városban is. Frankfurt a legtávolabbi város, ahol visszatérő fix pontom volt.   

A vészterhesebbnek mondható koronavírusos időszakot hogyan viselted? 

- Meglepetten tapasztaltam, hogy jól tudtam vele élni. Ha most nem veszem ide a téma gazdasági hatásait és többek személyes tragédiáit, amik engem is elborzasztottak, akkor mondhatom, hogy jól tudtam alkalmazkodni hozzá. Ennek „köszönhetem” az új fejezetem Zalaegerszeggel és Zala megyével. A második hullám alatt tértem vissza egy hosszabb bécsi projektről, akkor kezdtem újra felfedezni Zalát, és léptem vele új szövetségre, mint új bázisommal. Ekkor indultak a klasszikus Kocsmaturista küldetés pótlására a Kocsmátlan Korontén Séták, ahol főleg zalai és szomszéd megyei városokat, falvakat fedeztem fel először egyedül, majd egy szintén, de teljes műsoridőben hazatért barátommal, Dégay Péterrel duóban. Édesapámmal pedig főleg a zalaegerszeg környéki „hegyeket” kezdtük el sorra bejárni. Ezeknek nagyon jó volt a közönségi fogadtatása, várakozáson felül jó élményt adtak. A korlátozások után is örömmel folytatjuk őket... 

Mi a véleményed Zalaegerszeg és Zala megye kocsmaéletéről?

- Zalaegerszeg lehetőségeit ismerem legjobban, és a bezárások ellenére még mindig sok és sokféle kocsma vagy kocsmával hibrid vendéglátóhely működik itt. 83-at sorolok ide. Az új kocsmanemzedék képviselői felfrissítették a kínálatot, de a régiek között szintén vannak örökérvényű hangulatú, nem szűnő varázsú helyek. Ismerek negatív szélsőségeket, van néhány, amit inkább kerülök, de a sok kis retró kocsmában is vannak pozitív vonások. Volt kis hiányérzetem a felhozatalról, mert nem volt idehaza kraftsöröző és lomkocsma jellegű hely, de már ez is aktívan változóban van. Az inkább elszomorít, hogy vannak nagy városrészek totálisan kocsma nélkül, pedig egy jó színvonalú szomszédsági kocsma jót tesz egy környék közösségének. Örülnék, ha mai típusú jó kocsmák települnének pár éven belül a mostani kocsmaprérikre is.  

Időközben aktívan zajlik a kisebb települések feltérképezése is. És voltak már igen jó találataim Keszthelyen, Nagykanizsán is. Zalaszentgróton pedig a városkép lepett meg nagy erővel. Lentiben még csak kocsmátlanul jártam. A kisebb településekre is megyek. Szomorú vagyok, ha nincs egy falunak kocsmája, de voltak már kellemes meglepetéseim Zalalövőtől Felsőrajkig, és a Balaton partján is. Még sok-sok célpontom van Zalában is kocsmázva utazni, utazva kocsmázni.