A minőségi és kulturált borfogyasztást népszerűsíti a közösségi médiában a nagykanizsai származású Piskor Fanni

Az általa képviselt élménykóstolás néhány alapvető lépésének elsajátításával a borozás új dimenziókba repítheti a fogyasztókat, akik így közelebb kerülhetnek az ízletes nedűkhöz. 

– A borkóstolásnak három fázisa van, az első a bor megjelenése – mondta el Fanni. – Ellenőrizzük az adott tétel tisztaságát, találunk-e benne esetleg valamilyen zavaró tényezőt. A színintenzitását úgy vizsgálhatjuk meg, hogy fehér felület előtt nézzük meg, fehérbor esetén lehet zöldessárga, citrom, arany, borostyán és barna, vagyis elöregedett. Ezután óvatosan megpörgetjük a poharunkat, hogy meglássuk, mennyire tapad a belső falára, vajon kirajzolódik-e az a bizonyos korona, ami a bor beltartalmára utal, hogy éppen mennyire testes tétellel van dolgunk. A második fázis már az illatára vonatkozik, beleszagolva kiderül, mennyire gyümölcsös. Ennek intenzitását úgy lehet meghatározni, hogy mennyire kell közel hajolni a pohárhoz: ha nagyon „keressük” az orrunkkal az illatokat, akkor halvány, viszont amikor szinte „kiugranak” belőle, akkor rendkívül erős tételről van szó. Sőt, az is meghatározható az illatából, milyen aromákat tartalmaz. Szinte minden fehérborban vannak citrusos jegyek, de az orrunk akár érezheti a csonthéjasok, a gyógynövények és az édes fűszerek mással össze nem keverhető zamatát is. Ha elsődleges aromákat érzünk, akkor egy fiatal bort kóstoltunk, ami várhatóan reduktív, ez annyit jelent: kizárólag acéltartályban erjesztették, és ott is pihentették, vagyis nem kapott fahordós érlelést. Az illatából kiderülhet, milyen technológiával készült. 

Piskor Fanni hozzátette: az első korty az úgynevezett pH-érték beállításaként szolgál, mellyel az adott bor savasságára hangoljuk a szájüregünket. Ezután kétszer kell kortyolni a borból és lenyelni azt. A második után arra is érdemes figyelni, hogy a mellkasnál mennyire érezhető a nedű melegítő hatása, a cukortartalma pedig a nyelven. Arra is érdemes figyelni, mennyire indul be a nyálképződés, ami a savtartalmat mutathatja. Ha az ízében ugyanazok a jegyek köszönnek vissza, mint az illatában, akkor egyensúlyban lévő, komplex, harmonikus nedűről van szó. A lecsengését is vizsgálják, ami annyit jelent, milyen hosszan marad a szájban az íze. Jó példa erre egy aszú, vagy akár egy testes vörösbor. 

A 27 éves hölgy arra tette fel az életét, hogy segítsen a magyaroknak eligazodni a kiváló hazai termelők kínálatában. Két éve nagy sikerrel szerepel a közösségi médiában, az Insta­gramon 13 ezer követővel büszkélkedhet a „Borozz Fannival” oldala. Rendkívül izgalmas és interaktív élménykóstolásokkal szeretné a 18 év felettieknek megmutatni, hogy a nappaliban ülve és egy laza grillpartin is fogyaszthatnak jóízűen bort. 

– Másfajta érdeklődési körrel kezdtem a kanizsai Batthyány-­gimnáziumban a tanulmányaimat, az orvosi pályát szemeltem ki – fogalmazott Fanni. – Mígnem az egyik kirándulásunk az olaszországi Toszkánába vezetett, ahogy a gyönyörű itáliai miliő mellett a Chianti borvidék és kivételes nedűi valósággal elbűvöltek. Olyannyira, hogy ezután egyetlen cél lebegett előttem: a borász mesterség kitanulása. Az egyik kedves barátom akkor már a fővárosi Corvinus-egyetemen szőlész-borász mérnöknek tanult, és elhívott egy nyílt napra. Lenyűgözött a budai arborétum, a labormunka, minden porcikámban azt éreztem, rátaláltam a hivatásomra. Olyannyira érdekelt a képzés, hogy még azon a nyáron nyakamba vettem Magyarországot, szinte az összes borvidéket felkerestem, kóstoltam, igyekeztem minél jobban felkészülni az egyetemi évekre. 

Piskor Fanni vallja: az iskolapadban nem lesz senkiből borász, annak fortélyait, érdekességeit kizárólag a borászatokban, a szőlőtőkék közelében lehet elsajátítani. Szorgalmának és érdeklődésének hála egyetemi évei alatt került oktatóként a fővárosi Borkollégiumba, ahol Sánta Zoltántól és Bálint Lászlótól rengeteget tanult, és a londoni Wine and Spirit Education Trust nemzetközi borszakértő oklevelet is megszerezte. 

Ezt követően fél évet volt gyakorlaton Egerben egy borászatban magas minőségű, prémium borok között. Mindent megtanult a hordó- és tartálymosásról, a préselésről, a borházasításon át a palackozásig minden műveletben részt vett. Ráérzett a borkóstolás lénye­gére, arra, miként lehet valósággal molekulákra bontani a bort ahhoz, hogy végül a fogyasztó szájában „kerek nedűvé” állhasson össze. Többször közreműködött már a 100 legjobb magyar bor kiválasztásában, a szakmában tehát elismert a tudása, amit állandóan fejleszt. Jelenleg egyéni vállalkozóként gasztro PR- és bormarketing-tanácsadó, s az ország egyik legjobb borszakértőjével, Herczeg Ágnessel dolgozik. 

– A magyar borok zseniálisak – folytatta. – Imádom a szülővárosomat, Nagykanizsát, és úgy gondolom, sok lehetőség rejlik a Zalai borvidékben, hiszen a régi időkben olyan magas minőségű borok készülhettek ezen a területen, amelyeknek országos híre volt. Kiemelten fontosnak tartom az egységes borvidéki arculat létrehozását (jó példa erre a Kunsági borvidék kezdeményezése, az Igazi Kunság) és a megfelelő bormarketing-stratégia kialakítása mellett azt is, hogy olyan fajtákat telepítsenek és termesszenek a zalai borászok, amelyek kifejezetten kedvelik a borvidék klímáját. Ez a borvidék a legcsapadékosabb, közel 900 milliméter az átlagos éves csapadékmennyiség, a napsütéses órák száma pedig csupán 1700 óra évente. A Kunsági borvidéken ezzel szemben 2100 óra, ott nagyjából 500 milliméter csapadék hullik. Ezért Zalában olyan szőlőfajták kellenének, amelyek könnyen beérnek, és lehetőleg ellenállóak. Emellett a technológia fejlesztését is fontosnak tartom. A korábbi tanulmányok szerint a borvidéken „kitűnően érzi magát” az olaszrizling, a rajnai rizling, a királyleányka, az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres, a rizlingszilváni, a tramini vagy éppen a szürkebarát. A kékszőlők esetében pedig a portugieser, a zweigelt, a kékfrankos, a cabernet sauvignon, a cabernet franc, valamint a syrah.