A Börzsöny ölelésében fekvő Kismaros települést érdemes megismerni

- A Börzsöny lábánál elhelyezkedő kedves faluról egy barátomtól hallottam először, ami rögtön felkeltette a kíváncsiságomat - írta. - Feleségemmel évek óta visszatérő vendégei vagyunk ennek a csodálatos vidéknek. Az ott eltöltött napok során sok érdekes emberrel ismerkedtünk meg. Nem hinné az ember, ha nem részese az élménynek, hogy Magyarország e hegy-völgyes vidékén mennyi kincs, barátság, bizalom található. 

Kismaros gyöngyszem, melyet őrizni, óvni kell. Most nehéz feladatra vállalkozom, néhány sorban be szeretném mutatni ezt a szép ősi sváb községet. Kismaros, a Dunakanyar egyik gyöngyszeme a Duna bal partján terül el, Verőce és Nagymaros között. Nevét valószínűleg a szomszédos Nagymarostól való megkülönböztetésül kapta. A 17. század elején hazánkba érkező svábok alapították. Lakói dolgos földműves emberek, akik az évszázadok során a vadregényes hegyvidéket virágzó szőlőültetvénnyé szelídítették. Az itt termett zamatos bor hamar hírnevet szerzett a gazdáknak. 1827-ben megépült katolikus templomuk. A szorgos építőmunkát a 20. század gyors változásai törték meg. Emberi sorsok roppantak össze, de a kitartás és az élni akarás megacélozta az itt élő embereket. 1945 elején több, élete virágában lévő embert hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára. Sokukat a jó Isten hazasegítette, de voltak, akiket az idegen föld fogadott be örökre. A sebek, melyeket ez az esztelen kor ejtett, talán sosem forrnak be, csak az emlékezet enyhít rajta egy kicsit. "Élni muszáj", mert múlnak a napok, évek. Emlékezünk, építünk újra. Kismaros kemény és kitartó munkával újra példamutató közösséggé lett. A sváb ősök hagyományai elevenen élnek, a múlt tárgyai méltó őrzőhelyet találtak. Lassan szűk lesz a határ az élményvilágnak - melyet néha sikerült egy kicsit tágítani. Szépséges hely, hol látvány rejtőzik minden szegletében. Ezt látni és megismerni kell!