A nomád minták szépsége a szőnyegen

A nomád népek kultúrájának modern változatait vagy éppen magát a hagyományos produktumokat szívesen használják a lakberendezők. Első látásra már maga a minta a mesés Keletre, Közép- és Kis-Ázsiába, a Kaukázusba, az Atlasz-hegységbe vagy éppen Észak-Afrikába repítheti képzeletünket.

A kilim (vagy kelim) szőnyegek évezredek elfeledett hangulatát lopják be a hálószobánkba, konyhánkba, nappalinkba. Ezt a nomád textilt ma is a régi módszerrel szövik, csomózás nélkül készítik. Nem ismeretlen Európában, kiváltképp Skandináviában sem. A csomózás nélküli szövést ugyanúgy kedvelték a dél- és észak-amerikai indián törzsek, ők már a 10. században ezt a technikát használták. Ha viszont csomózással és hurkolással készül a textil, akkor azt hívjuk perzsaszőnyegnek. Ha pedig csak hurkolással dolgoznak, akkor a Kaukázus környéki szumak szőnyegről beszélünk.

A szőnyeg másik nagy előnye, hogy kétoldalas, azaz a színvilágot tulajdonképpen kedvünkre cserélhetjük. Nekem Boszniából volt szerencsém gyapjú kézi szőttest hozni, ha a motor oldaldoboza nagyobb lett volna, bizonyára egy egész készlettel tértünk volna haza. A féltve őrzött kincsek minden héten átfordulnak a másik oldalukra a nappali közepén. Ez tulajdonképpen gyakorlati szempontból sem rossz, így legalább mind a két oldalát egyformán koptatjuk. Persze aki jobban vigyázna rá, az vagy kikerüli vagy inkább falvédőnek használja, akár a régi nemezsátrakban.

A szövési technikáról még annyit, hogy sokféle típusa létezik, attól függően, hogy miként kötik össze a szálakat. A kilimet lánc- és vetülékfonalak vetülékfelületű összedolgozásával szövik. A vetülékfonalakat úgy tömörítik, hogy a láncfonalak nem láthatók. Székelyföldön például a vetülék közös láncfonalon fordul. Máshol dzsidzsimtechnikának hívják, ha beépítenek egy szálat, aztán létezik még például a szumáksoros, egy láncfonalas fordulás. Ez az eljárás hasonlít a hímzéshez, ám nem utólag, hanem szövés közben végzik. Akinek jó szeme van ehhez, az azonnal átlátja, hogy mennyire munkaigényes a kilim elkészítése.

Erdélyben és Bulgáriában torontálinak hívják a szövött szőnyeget. Feltűnő, élénk színek dobják fel a világos alapot. A láncfonal kender vagy len, míg a vetülék gyapjú. A 19. század végén és a 20. század elején fellendült a torontáli szövőipar, így egy művészileg is átgondolt, a népi motívumok hagyományait tiszteletben tartó, Európa-szerte híres és kedvelt iparművészeti termék jött létre. Németh Ferenc tollából még könyv is született a történetéről.

A nomád szőnyeget tisztítani csakis hideg vízben ajánlott, az alapanyaga ugyanis birkagyapjú, kecskeszőr vagy ritkán selyem. Szárítani a kisebb darabokat szabad csak felfüggesztve, egyébként napra kell kiteríteni. Porszívózni csak óvatosan ajánlott, illetve kirázni érdemes még.

Néhány gondolat erejéig térjünk vissza a geometrikus mintákhoz, ezek ugyanis ősi jeleket, jelentőséget hordoznak. A szimbolikus motívumok nagy részét ma már nem is értjük, pedig az asszonyok annak idején beleszőtték a termékenység, a házastársi hűség, az istennő jelét vagy éppen a védelmet ábrázoló szem amulettet, állatok, növények mintáját, életfát. Természetesen az iparművészeket sem hagyta hidegen eleink motívumkincse, sorra ontják újragondolt, modern változataikat.

Egyszóval a kilim változatossága és színvilága kimeríthetetlen, minden stílusú lakásba jól passzol, vagy egyszerűen utazásunk féltett emlékévé válhat.