Modern villa a zalai pusztában

Festetics Tasziló a hercegi hitbizomány egy részét, többek közt az ollári uradalmat is felparcelláztatta 1908-ban. Sok környékbeli család jutott így kisebb földhöz, ami enyhítette a század eleji munkaerő-kivándorlási hullámot. Az uradalom jelentős részén azonban középbirtokok jöttek létre. A Szepetk (Pókaszepetk) és Kemendollár külterületén fekvő, majdnem 1000 kataszteri hold kiterjedésű, Taszilópuszta elnevezésű mezőgazdasági és erdőbirtokot Fleiner Béla vásárolta meg, aki addig a Somogy megyei Kutas-Kozmapusztán volt bérlő. Bevezettette a villanyt a szepetki vasútállomástól 4,5 kilométer távolságra lévő Taszilómajorba, s hamarosan felépült a régebbi, hagyományos stílusú „kastély”.

Fleiner Béla mintagazdaságként vezette a birtokot 1927-ben bekövetkezett haláláig. A terület ötven százaléka felesége, a miháldi születésű Lichtenstein Karola nevén állt. Fleiner Béla felerészének egy-egy ötödét lányai – Erzsébet, Katalin és Klementina – kapták, míg kétötöd részét fia, Károly örökölte. 1919-től Fleiner Erzsébet férje, dr. László Gyula is bekapcsolódott a gazdálkodásba, 1927-től pedig Fleiner Károllyal együtt vezették a 960 holdas családi birtokot. Károly Kozmapusztán született 1902-ben, Zalaegerszegen járt gimnáziumba, majd Németországban szerzett gazdász oklevelet, szakcikket is írt a Köztelek című folyóiratba. 1934 nyarán vette feleségül a budapesti Dembitz Emma okleveles gyógyszerészt, Dembitz Gyula kormányfőtanácsos, az Elektromos Áramszolgáltató Rt. elnökigazgatójának lányát. Az ifjú pár a régi taszilói úrilakhoz közel kívánt új otthont építeni. Bár szoros kapcsolatot nem ápoltak, Fleiner Károly unokatestvérét, Kozma Lajos (1884–1948) építészt kérte fel a ház megtervezésére. Károly édesapja és Kozma Lajos édesanyja, Fleiner Ida testvérek voltak, a kaposvári értelmiségi Fleiner család rokonságához tartoztak, akik Rippl-Rónai József és Bernáth Aurél festőművészekkel is kapcsolatban álltak.

Kozma Lajos maga is vidéken, a Somogy megyei Kiskorpádhoz tartozó Kaposszéplak-pusztán született. A sokoldalú építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, textil- és kerámiatervező, művészetpedagógus a 20. század első felének egyik meghatározó alkotója volt. A húszas évek népies Kozma-barokk bútorterveit, art deco épületeit követően építészi és belsőépítészi munkásságát az 1930-as években a modern stílus és a funkcionalizmus jellemezte. Főképp családi házakat, villákat, ipari épületet, üzlethelyiséget, bérházat tervezett.

A tájba simuló, kényelmes ház építése Taszilópusztán 1934 júniusában kezdődött. A kivitelezés lebonyolítására Andráskay Müller István zalaegerszegi mérnököt hívták. Kozma Lajos az almáskert egyik sarkába képzelte el az épületet. 1934 decemberében már a bútorok is megérkeztek Budapestről. Az építész a legkisebb részletig bevonta a tervezésbe a fiatal párt.

A ház alagsorában volt a kazán és a mosókonyha. A kertből az északi homlokzaton nyíló szép bejáraton át a kövezett előszobába lépett be az érkező, majd az 5x8 méteres hall következett, melyet függöny választott el a vele összenyitható szalontól. A több funkciójú, nagy lakóteret átjárta a fény a hatalmas ablaksornak köszönhetően. A vörös téglás kandalló, a fölötte elhelyezett sárga polc és barna-fekete bárszekrény, dohányzóasztal és két egyedi mintázatú fotel együtteséből álló, fekete-fehér padlóburkolatú részben a színek és anyagok kavalkádját használta Kozma. A kandallót ugyan ritkán gyújtották be, mert központi fűtés volt – melyhez kukoricaszá­rat használtak –, a házaspár esténként sokat üldögélt itt, rádiót hallgattak, olvastak, kártyáztak.

A szalonból nyílt az ebédlő, majd a tálaló, amit étellift kötött össze a konyhával. A hall és a konyha között házi telefon működött. Az ebédlőből kis télikertbe lehetett jutni. Az emeleten két egyszerű, kartonhuzatú bútorokkal berendezett vendégszoba volt külön fürdőszobával, ezekben a téli vadászatok alkalmával a vadásztársak laktak. A férjnek és a feleségnek saját szobát, gyerekszobát is terveztek a családi házba. A földszinti fürdőszoba modern berendezéséhez két mosdó, egy szájmosó, kád és bidé is tartozott. A praktikus bútorokat – például a „sítalpas” foteleket – is Kozma tervezte; a textileket, az egyszerű burett selyem függönyöket is az ő javaslatára választották. Emma kedvenc zöld színe érvényesült szobájában a bársony rekamién.

A reggelizőasztal melletti falat díszítő gobelint, Pekáry István „Huszár és kedvese” című munkáját szintén Kozma tanácsára vették meg. Néhány falba épített kerámián kívül egyéb dísz nem volt. A tárolást beépített szekrényekkel oldották meg. A szobák hosszában tolóablakos sávablak, a ház déli oldalán kerti bútorokkal berendezett terasz nyúlt végig. A Kozma által megálmodott modern családi házak közül a taszilópusztai volt az egyetlen vidéken épült villa, melyet belső tereinek gyönyörű kapcsolódása, a táj és környezete közötti összhang is különlegessé tett.

Az elkészült házban csak néhány rövid, boldog évet tölthetett a Fleiner házaspár. Az úgynevezett zsidótörvények következtében 1940 szeptemberében már a birtokuk átengedésére kötelezett zsidó földbirtokosok között említik özvegy Fleiner Bélánét és társait. Miniszteri rendeletre a terület egy része helyi gazdákhoz került kishaszonbérletbe 1942 tavaszán. A megváltási eljárás megindulása után a Fleiner-örökösök eladtak 250 hold mezőgazdasági területet és 100 hold erdőt Sauer László mérnöknek. A Fleiner család 1942 decemberében hagyta el Taszilópusztát, Budapestre költöztek. Fleiner Károlyt a második világháborúban vélhetően munkaszolgálatos századhoz osztották be. Ausztriában, a gunskircheni koncentrációs táborban vesztette életét 42 éves korában.

A földreform során az ingatlant kiosztották 1945-ben, részben a volt gazdasági alkalmazottak részére. Az Országos Földhivatal 1947-es véghatározata 100 hold visszajuttatására ismerte el a Fleiner-örökösök igényjogosultságát, ebből 22 hold szántót, 11 hold erdőt kaphattak meg, a fennmaradó 67 hold után kártalanítás járt. 1952-től az akkor megalakult pókaszepetki Vörös Szikra Termelőszövetkezet vette használatba Taszilómajort, a régi „kastélyban” iskola működött egy ideig.

A csodálatos Kozma-épületet ma már hiába keressük, az 1950-es évek elején elpusztult – dr. László Gyula úgy tudta, hogy a vadásztársaság romboltatta le. A másik történet szerint a szövetkezet fémgyűjtés céljára kiszedette az épületből a nagy mennyiségű vasat és vízvezetéket. Későn „jöttek rá a tagok, milyen hibát követtek el akkor, amikor engedték”, hogy a korszerű épületet, „amely a háborús pusztítást néhány betört ablakkal megúszta, egyes felelőtlen emberek vandál módra tönkretegyék” – tudósított a Zalai Hírlap 1956 augusztusában.