A fekete szeder és a kánikula

Idén elfagyott a meggy, a féltve figyelt maradékot egyetlen óra alatt lelegelték a seregélyek, így alaposan megnőtt a fekete szeder ázsiója: megbecsüljük minden szemét, határoztam el. Kivittem egy kisebb műanyag vödröt, gondoltam, letesztelem a termést. Ennek fele sem tréfa, jöttem rá, amikor egyetlen bokorról már félig megtelt az edény. Úgy látszik, az idén a „feketék” a sorosak, a ribiszke mellett a szeder biztosítja majd a família szörpszükségletének zömét. Be is szüntettem a szüret közbeni folyamatos nassolást, pedig a fekete szeder az egyik legfinomabb és legegészségesebb gyümölcsünk. A természetgyógyászok a magas vastartalma miatt vérszegénység ellen patikaszer helyett javasolják, jelentős a foszfor-, a magnézium- és a kalciumkészlete, amivel csontjaink egészségét támogatja, emellett bővelkedik káliumban, rézben és mangánban, de nem szűkölködik az emésztőrendszerünk zavartalan működéséhez szükséges oldható és oldhatatlan rostokban sem. C-vitamin-készletével szervezetünk ellenálló képességét acélozza, köztük a bélgyulladással és az ízületi bántalmakkal szemben. A lutein a szemünket védi a káros UV-sugaraktól, a K-vitamin segíti a véralvadást, gátolja a vérrögképződést, támogatja a sebgyógyulást és fontos szerepet játszik a csontritkulás megelőzésében. Gazdag antioxidánsokban, a fenolsavak, a flavonoidok és a flavonolok segítik a szervezetet a szabad gyökök elleni szüntelen harcban. A polifenolok jótékonyan védik az agyat az öregedéstől, a demenciától, az Alzheimer-kórtól.

Rá is jöttem, hogy valószínűleg az tett jót a szeder­ültetvénynek, hogy a bokrok időnként leárnyékolva nem álltak teljesen kiszolgáltatottan a kíméletlenül tűző napfényben, s mert nem vittem túlzásba alattuk a talaj kapirgálását, az erdők, a ligetek szélén megszokottakhoz hasonlóan takarva és védve volt a kiszáradástól. Mert azért azt ne feledjük, hogy szelíd, tüske nélküli fekete szedrünket a pagonyok és erdőszélek hamvas gyümölcsöt érlelő, földön futó és az áthatolhatatlan, tüskés bozóttá fajuló, rakoncátlan vadócaiból nemesítették ki, s nemcsak egészségvédő jó tulajdonságaikat, hanem igényeik nagy részét is megörökölték.

Azt már sokan tudják, hogy minden gyümölcs frissen szedve, nyersen bekebelezve használ legtöbbet az egészségünknek. Feldolgozva, főleg hőhatásnak kitéve a szeder is veszít vitaminkészletéből, ezért a szörpöt mindig főzés nélkül készítem. Egy nagy tálban vizet öntök rá, megszórom citromsavval, szétnyomkodom a gyümölcsöt, 2 napig gyakori kevergetés mellett hagyom minél több levet engedni, dupla gézen leszűröm, hidegen cukorral elkeverem, nátrium-benzoáttal tartósítom.

Egy főzött receptet is kipróbáltam, úgy is nagyon finom: a fekete szederhez ugyanolyan súlyú víz és kristálycukor, valamint negyedkilónként egy-egy késhegynyi borkősav szükséges. A szedret először magában, majd a kevés vízzel együtt botmixerrel leturmixoljuk, sűrű szövésű szűrön átpasszírozzuk, a befőzőedényben feltesszük a tűzhelyre, hozzáadjuk a többi vizet és a borkősavat, majd a forrástól számítva 5 percig főzzük. Azon melegében tisztára mosott üvegekbe töltjük, lezárjuk és 1 napra száraz dunsztba tesszük.