Végig dolgoznak, de feltölti őket minden nyári este – ismerd meg Győrfi Cintiát, Köves Esztert és Somogyi Krisztinát

Köves Eszter 2015 óta dolgozik a kft.-nél, de már korábban kapcsolatba került a gazdasági társasággal.

Sztárokkal találkozik

– Voltam önkéntes jegyszedő, nézőtéri dolgozó, ideiglenesen jegypénztáros, és itt töltöttem az egyetemi szakmai gyakorlatomat. A Kaposvári Egyetemre jártam andragógia szakra, korábban ezt művelődésszervező és kommunikációs szaknak hívták. Művelődésszervező szakirányon végeztem, annak a gyakorlatát töltöttem itt. Középiskolásként is vonzott a színház világa, részt vettem a szécsiszigeti színjátszó táborban, amelyet Tompa Gábor és Stefán Gábor szervezett, innét a kapcsolat. Most rendezvényszervezői munkakörben dolgozom. Kis létszámú cég vagyunk, ezért a feladatokat nehéz lenne felsorolni, lényegében mindenki csinál mindent, amire szükség van. Ugyanúgy részt veszek most is a nézőtéri munkában, mint a szervezésben, a kommunikációs feladatok összehangolásában. A Kvártélyház fogad középiskolás diákokat az 50 órás közösségi szolgálat teljesítésére, az ő teendőiket is koordinálom. Leginkább a változatosságot szeretem ebben a munkában, azt nem tudnám elképzelni, hogy nyolc órában üljek egy asztal mellett és csak egyvalamivel foglalkozzak. Azért is mentem Kaposvárra tanulni, mert mindenképpen kulturális területen képzeltem el a jövőmet, azon belül a színházhoz kapcsolódóan, és szerencsére sikerült ezt valóra váltanom.

Köves Eszter elmondta: azt, hogy évadról évadra nagy nevekkel, sztárokkal találkozik, nem tudja megszokni, bizonyára soha nem válik számára mindennapossá. Aminek nagyon örült, az a Hrutka Róberttel való megismerkedés volt, magánemberként kedveli az ő munkáit.

A tánc az élete

Győrfi Cintia a kutyájával, Aladárral az ölében mesélte, hogy először 9 éves korában, 2001-ben találkozott Tompa Gáborral, a Woyzeck előadás kapcsán.

– Művészeti iskolába jártam, a zalaegerszegi Ady-iskolába, ahol Tompa Gábor Stefán Gáborral, a balettmesteremmel együtt gyerekszereplőket keresett, és a válogatáson bekerültem a darabba statisztaként. Nem nézhettük meg az előadást, mert nem gyerekeknek való darab volt, de így is hatalmas élményt jelentett, hogy részesei lehettünk – mondta Győrfi Cintia. – A Harisnyás Pippi, aztán az Óz következett, amelyben táncosként szerepeltem, majd elmentem tanulni a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnáziumba táncművészeti képzésre. A diákoknak elvileg nem engedélyezték, hogy máshol lépjenek fel a tanulmányaik ideje alatt, de sikerült elintézni, hogy kivételt tegyenek, így 2007 óta táncosként szerepelhetek a Kvártélyházban. Az Anconai szerelmesekben kezdtem, hatalmas szerelem volt – mosolygott Cintia –, s azóta is nagy élmény minden táncos darab. A Hotel Mentholban az akrobatikus rock and rollt imádtam. Külsősként 2007 óta vagyok a Kvártélyháznál, főállásban pedig az idei évtől, de addig is sok területen működtünk együtt, rendezvények kapcsán is. Most rendezvényszervező vagyok, a tavalyi évadtól pedig Gábor asszisztenseként is tevékenykedem az előadások során, és egy kis koreográfusi feladatot is kaptam már. Nagyon jó a munkahelyi légkör, ez a mi családunk, s a nyáresti rendezvények mindig feltöltenek minket – mondta Cintia, aki drámából érettségizett és szociálpedagógusi diplomával rendelkezik, ez utóbbit a saját balettműhelyében hasznosítja, ahol gyerekekkel foglalkozik.

Kezeli az archívumot

Somogyi Krisztina 2013-tól tagja a Kvártélyház csapatának.

– Eleinte csak nyaranként dolgoztam a Dísz téri jegypénztárban, 2018-tól pedig főállásban vagyok itt. A járványhelyzet miatt egy ideig zárva volt a pénztár, de akkor is volt teendőm, az irodában segítettem, amiben tudtam, és feladatul kaptam a Kvártélyház archívumának összeállítását a 15 éves jubileum alkalmából. Rengeteg újságot, kiadványt néztem át, rendszereztem a cikkeket, a plakátokat, a szóróanyagokat – mondta Krisztina, hozzátéve, hogy volt olyan év, amikor több száz sajtómegjelenést tudhatott maga mögött a kft., a nyári színházi előadásoktól a Csík Zenekar koncertjén át a különböző fesztiválokig. – Rácsodálkoztam, mennyi minden történt, és hogy milyen régen volt egy-egy esemény, amire úgy emlékszem, mintha most lett volna...

Ahogy kiderült, mindannyian azt szeretik, ha zajlik az élet körülöttük, ha van feladat, s persze közös bennük, amit mondani sem kell, a színház imádata.

– Én mindig azt a darabot szeretem a legjobban, ami éppen műsoron van. Ha A padlást kezdik játszani, otthon is Padlás-dalokat hallgatok, ha a Hasonmásokat, akkor annak a zenéjét – jegyezte meg Krisztina, aki soha nem gondolta, hogy az óvodapedagógusi diplomájával színházi közegbe fog kerülni, de ott ragadt, s egy percig sem bánja.

Cintia hozzátette, hogy munkahelyének köszönhetően eljutott Zalaegerszeg testvérvárosába, Marosvásárhelyre, az erdélyi város szakembereivel a fesztiválszervezésben is együttműködtek. Eszter pedig arról is beszélt, hogy mindannyiuk számára folyamatos fejlődésre ad lehetőséget ez a közeg, és nagy öröm, amikor a nézők már ismerősként üdvözlik, megszólítják őket az utcán, elismerően szólva a Kvártélyház munkájáról.