A fészket elhagyó fiókák nem árvák, ne gyűjtsük be őket!

A kérdést dr. Illyés Zoltán biológusnak, természetvédelmi szakértőnek tettük fel, akihez gyakran visznek „talált” bagolyfiókákat, kisrigókat, cinegéket, rozsdafarkú csemetéket.

- Az esetek 99 százalékában természetes állapot, ha egy rozsdafarkú tollgombóc vagy egy ugrabugráló, elrepülni még nem tudó rigó, esetleg egy kisbagoly egyedül álldogál valahol. Szinte biztos, hogy nem árvák, a család a közelükben van, csak mi nem látjuk őket, hanggal tartják a kapcsolatot a szüleikkel, akik teljes kifejlődésükig etetik, s közben meg is tanítják őket a táplálékszerzésre, a természetes életre, a túlélésre, a madárlét feltételeire – válaszolta dr. Illyés Zoltán. – Ezekre mi nem tudjuk megtanítani, ha mégoly szakszerűen és sikeresen fel is neveljük. Érdekes egyébként – tette hozzá -, hogy míg az embereknek komoly feladatot jelent az is, hogy hangjuk alapján beazonosítsák a madárfajokat, addig a madárszülő tévedhetetlenül felismeri a saját fiókája „szavát”.

- Mit tegyünk, ha joggal tartunk attól, hogy a magányos fióka macskák, kutyák áldozatává válik?

- Többféle praktika létezik – a józan ész alapján válasszunk közülük. Nemrég hoztak hozzánk egy kiscinkét. A legegyszerűbb az lett volna, ha szépen visszateszik az odúba, de nekünk erre már nem volt módunk. Viszont a gyümölcsösben több cinegeodú is „üzemel”, beletettük abba, amelyikben hasonló korú fiókák cseperedtek, s a szülők felnevelték a kis lelencet is. A madárnak nincs szaglása, így megfoghatjuk a fiókát. Egy kiesett kisverebet viszont nem tudtunk visszahelyezni a fészekbe, beletettük hát egy kosárba, amit felhúztunk a fészek közelébe. A szülei továbbra is etették a kis kalandort, s az 3 napos tréningezés után huss, elrepült. A teljes testükön tollakkal fedett, élénken menekülő, jól szaladó, a szárnyukkal erőteljesen verdeső, az ágakon stabilan megkapaszkodó, láthatóan virgonc énekesmadarakat nem kell megmenteni. A befogásukkal kiszakítjuk őket a fejlődésüket biztosító környezetükből. Legfeljebb tereljük 4-5 méteres körzetben biztonságosabb helyre, tegyük egy bokor, egy tuja alsó ágára. A baglyok is fészekelhagyók, 10-20 méteres körzetben is szétszóródhatnak a testvérek, s ezzel az erdőkben nincs is különösebb baj, a városokban viszont jobb, ha nem a földön kuporognak. Rakjuk őket egy sűrű örökzöld ágára. De ha már harmadik nap is ott kornyadoznak, s szemmel láthatóan romlott az állapota, mindenképpen kérjünk szakembertől segítséget.

- Gyakori eset, hogy ablaknak repül a madár, s a földre zuhan.

- Ne maradjon ott, nehogy elkapja egy macska. Tegyük egy dobozba, hagyjuk sötétben, nyugalomban. . Egy óra múlva nézzük meg. Ha nem szenvedett halálos sérülést és meg tud gyógyulni, hamarosan magához tér. Engedjük elrepülni. Ne etessük, ne itassuk, mert könnyen megfullad. Más esetben, ha mindenképpen szükséges, madárnak lisztkukacot, főtt tojást és túrót adhatunk.

- A süngyerekeknél is előfordul az elkóborlás, azokat mikor vegyük pártfogásunkba?

- Inkább tereljük azokat is biztonságos helyre, hogy megtalálja a szülője. Vigyázat! Az emlős állatokat nem szabad megérinteni, akárcsak az őzgidánál, a sünnél is azonnal észreveszi a mama az emberszagot és elhagyja a kölyköt. Ha már bizonyos, hogy elárvult a kissün, és táplálni kell, az alapelv: soha ne adjunk neki tehéntejet, csak a szakboltban vásárolható cica-tejpótló jöhet szóba. Ilyenkor kérdés, tud-e már lefetyelni, vagy cumiztatni kell. 6 hete kora után, ha kinőtt a foga, kaphat cicatápot, lisztkukacot, egyéb rovarlárvát, gyümölcsbe is beleehet, de az csak a mesékben igaz, hogy a sün almán él – mondta végezetül a biológus és be mutatta a sünnövendéket, „aki” egy fácáncsibe és egy sarlósfecske fióka társaságában cseperedik az Illyés családban.