A kanizsai Teker Egyesület csapata Olaszországban szurkolt a magyar kerékpárosoknak

Az országúti kerékpárosokat tömörítő Teker Egyesület Radics Bálint önkormányzati képviselő vezetésével szurkolt néhány szakaszon a Giro mezőnyének. Ez volt a hetedik alkalom, hogy a helyszínen biztatták a versenyzőket. Most viszont különösen nagy élményben lehetett részük, ugyanis két magyar, Valter Attila (Groupama-FDJ) és Dina Márton (Eolo-Kométa) is teljesítette az olasz körverseny milánói célig tartó 3450 kilométeres távját.

Az élményekről az előfutárként korábban autóval a helyszínre érkezett kanizsai Moór András beszélt. Feleségével először Toszkánába, Montalcino településre utaztak, ahol már az egyik rendkívül nehéz, mészköves szakasz befutóját láthatták. Valter Attila akkor az élmezőnyben küzdött, de egészen addig nem láthatott magyar zászlót, hiszen kizárólag helyiek, olaszok szurkoltak a mezőnynek, még külföldiekkel sem találkoztak.

– A következő napon Siená­ból indultak a Giro harmadik leghosszabb, 209 kilométeres távjára, ott találkoztunk személyesen Valter Attilával, aki emlékezett az előző napi zászlólengetésünkre – mondta. – Röviden mesélt a kimerítő szakaszról, s akkor kézje­gyével is ellátta a lobogónkat. Innen aztán Bagno di Romagnába vezetett az utunk, s közben figyeltük az interneten az eredmények alakulását. Civileket, szurkolókat általában egyáltalán nem engedtek a háttérmunkát végző csapatok közvetlen közelébe – a koronavírus-járvány miatt, pedig extra készültség volt. Ettől függetlenül nagy szerencsének tartottuk, hogy valahogy mégis betekinthettünk a kulisszatitkokba. A csapatok közvetlen közelében lehettünk, láthattuk a szervizek munkáját, a felkészülést, amit a tévéközvetítésekben biztosan nem. Érdekes volt például a versenyzők speciális étkeztetését ellátó busz.

Moór András hozzátette: a körverseny tiszteletére ilyenkor egész Olaszország rózsaszínbe öltözik. Ez egy népünnepély, fontos a lakóknak, a szurkolóknak. Olyannyira, hogy a városokban az utcák fölé színes esernyőket raknak, és a virágcserepekbe is rózsaszín virágot ültetnek.

– Szombaton az 1750 méter magas Monte Zoncolan hegyét, az egyik legnehezebb, 14,5 kilométer hosszú emelkedőt „mászták” meg a versenyzők – folytatta. – Hatalmas kihívást jelent mindenkinek, hiszen ennek a vonulatnak 27 százalékos meredek részei is vannak. A hegyre vezető szerpentinen a Giro d’Italia egykori versenyzőire emlékeznek a kerékpárosokat ábrázoló táblák. Mi autóval tehettük meg a távot, s órákkal a mezőny előtt értünk fel. Oda sem mindig engednek fel szurkolókat. Akkor csatlakozott hozzánk a Radics Bálint önkormányzati képviselő vezette „tekeres” csapat egy óriási molinóval, melyen Valter Attilát biztattuk. Elmélyülhettünk a Giro forgatagában, felfestettünk egy magyar zászlót a két versenyzőnk vezetéknevével az aszfaltcsíkra, és beálltunk egy kanyar szélére biztatni a srácokat. Minden fotós készített rólunk képet, rengeteg összeállításba bekerültünk, és Valter csapatának a tagjai is készítettek felvételeket rólunk.

Ezután elmentek Gradóba, ahol a kanizsaiak alkotta maroknyi csapat a városban váltott néhány szót a két magyar indulóval. Moór szerint végtelenül kedvesek voltak, megálltak, meséltek az elmúlt néhány szakasz élményeiről. Valter elmondta, hogy a csapata megdicsérte, hogy ilyen kiváló szurkolótábort tudhat maga mögött, ez a gesztus a magyar kerékpársport elismertségének és fejlődésének is kifejezetten hasznára válhat. S persze szó esett a rózsaszín trikóról is, melyet három napig viselhetett, amire korábban a magyar keréksport történelmében soha nem volt példa.

– A kerékpárversenyt élőben látni kivételes élmény, sokkal többet jelent, mint a televízió előtt ülni – tette hozzá. – Azt az atmoszférát megtapasztani, átélni a szurkolás csodáját egyszerűen káprázatos érzés. A Giro hangulata különleges, egy olyan ünnepély, ami minden kerékpársport-kedvelő számára meghatározó jelentőséggel bír.