2021.05.16. 10:00

Kőris-hegy és a Bakonyi „gyilkos-tó”

Már nagyon vártuk és eljött az idő, végre kinyílt a világ ennyi bezártság után. Rövidebb utaknál valahogy mindig Bakonynál lyukadunk ki. Zalaegerszegről még 15 celsius fokban indultunk, aztán a Művészetek Völgye után erősen szelessé, majd jócskán hűvösebbé vált az idő, már alig 10 fokot mutatott a hőmérő. Ez motoron kissé cudar, de öt réteggel valamennyire elviselhető.

Mozsár Eszter

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Mozsár Eszter

Zirc után Bakonybél felé vettük az irányt, az Odvaskői étteremben melegedtünk egy gyöngytyúk húsleves mellett.

A felhők elvonultak, így irány Bakony legmagasabb pontja a Kőris-hegy, 709 méteren 1920-ban építették a Vajda Péter-kilátót, amit 1962-ben és 2002-ben újítottak fel. Mellette hatalmas, nagy hatótávolságú polgári légi járműveket ellenőrző radar.

Egyébként a kék túra útvonal is érinti a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzetben található objektumokat, a kilátó tövében pecsételő hely van. Hétköznap autóval, motorral megközelíthetőek az aszfaltos úton, csupán engedélyt kell kérni a Bakonybéli Erdészetnél, hétvégén gyalogosan jó kis mozgás. Tizenöt kilométer, motorral cirka fél óra volt felfelé, persze többször megálltunk ellenőrizni, hogy biztosan a térképen vagyunk-e még, sáros időben a köves úton nem kockáztattunk.

Szállást Bakonykoppányban találtunk, innen indultunk még vissza késő délután az étterem mellé, ahonnan a Bakonyi „gyilkos”-tóhoz vezet az út. A radarnál senkivel, itt pedig nagyjából három családdal találkoztunk. A kellemesen kanyargó, nemrég felújított utat az étteremig végig belengte a medvehagyma illat, az erdőben nem különben. Az út felénél kiragasztott papír hívta fel a figyelmet, hogy úticélunknál éppen ebben az időpontban öt napon át filmforgatás van, így legyünk kedvesek csupán a Hubertlaki vadászlakot megtekintetni. Mielőtt teljesen lelombozódtunk volna, azért tovább sétáltunk, ahol a pihenő forgatóstáb jelezte, menjünk csak nyugodtan, aznapra vége a munkának. Nem kérdeztük, de feltételeztük, hogy természetfilmet forgatnak.

A Hubertlaki-tavat mesterséges gáttal zártál el, az erdélyi Gyilkos-tó kicsinyített mása (azt még három évvel ezelőtt látogattuk meg, tényleg csodálatos látvány.) 1980-ban alakították ki, eredetileg vaditatónak. A helyén egykor égererdő állt, az elárasztás után csupán a csonkok maradtak fenn mementónak. Ritka kétéltűek, vízi madarak, vízen futkorászó molnárkák paradicsoma. Mi csupán egy félénk récét zavartunk meg, amúgy a hely a nyugalom szigete.

Visszafelé őzikék keresztezték utunkat, előtte két hatalmas bükk matuzsálemet is megcsodáltunk.

Másnapra tervezett kirándulásunkat sajnos megszakítottuk, ugyanis a héten vásárolt új akkumulátor megadta magát. A segítőkész vendéglátónknak, helyieknek köszönhetően azért elindultunk és egy fenékkel ültük végig a kétórás hazavezető utat. Pápánál el is felejtettem megörökíteni a körforgalomban található Mig21 vadászrepülőt. Sebaj, legközelebb bepótoljuk. Bár férjemnek említettem, hogy érdekes módon mindig itt ér minket valamilyen „baleset”. Néhány éve Zircnél kellett új aksit venni, tavaly pedig Bakonybél elején láttunk el egy fejsérült kerékpárost (szerencsére a motoros csapatban két mentős is volt). Azt mondta tréfásan, maradjak inkább csendben.

Kissé kalandos, amúgy kellemesen friss utunkról néhány fotó. Viszlát Bakony, még visszatérünk!