Zománcba égetett eleven világ – A nagykanizsai Járási Ildikó iparművész új albuma

E szavakkal méltatja a nagykanizsai Thúry György Múzeum kiadásában nemrég megjelent elegáns album fül­szövegében a nagykanizsai iparművész munkásságát L. Simon László író. Majd így folytatja: „Alkotásai egyszerre több dolognak a tanúbizonyságai: a mély, egyúttal a legnagyobb alázattal megélt mesterségbeli tudásának, az iparművészetben elvárható alapos és kifinomult technikai ismereteinek, ugyanakkor világteremtő szenvedélyének, sajátos művészi látásmódjának, azaz a tehetségnek. Zománcba álmodott Madonnái, szentjei, a szűkebb haza, a Zalai-dombság formái önálló világgá állnak össze: Járási Ildikónak saját valósága van... Az ő valósága a művészek által használt anyagok közül az egyik legidőtállóbb, a zománcba égetett eleven világ, amelynek megismerésével mindannyian sokkal gazdagabbak leszünk.”

Járási Ildikó még főiskolásként lépett örök szerelemre a tűzzománcozással. Ősi műfaj, már az egyiptomiak is ismerték, de a legmagasabb szintre a bizánciak fejlesztették 1300 körül. Az ötvösség egy technikája, aminek szép példája a Szent Korona.

– Az tetszett meg a tűzzománcban, hogy ebben a műfajban gyakorlatilag végtelen skálán mozoghat egy művész – árulta el Járási Ildikó. – Ebből a széles repertoárból én a festőzománcozást választottam, az eljárás során a festéket rétegekben visszük fel és többször égetjük. Ezek a rétegek összeizzanak, amitől különleges, áttetsző színezetet kapnak az alkotások.

Eddigi pályája során számos gyönyörűséges alkotás került ki a kezei közül, pontosabban a kemencéjéből, melyek közül néhány egészen monumentális. Ezek az úgynevezett muráliák évek, évtizedek óta városok középületeinek díszei.

– Például a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ előcsarnokát, a Zalaerdő Zrt. irodaházát, a gödöllői Szent István Egyetem kollégiumát díszítik ezek a nagy méretű alkotások, melyeket soha, sehol nem tudtam együtt az érdeklődő közönség elé tárni, nem beszélve azokról a munkáimról, amelyek magántulajdonban vannak – jelezte Járási Ildikó. – Ezért fogalmazódott meg az ötlet a lányom, Kovács Lilian szobrászművész fejében, hogy az eddigi munkásságomat mutassuk be egy díszes albumban. Mivel tudtam, hogy a Thúry György Múzeum nagyon szép képzőművészeti és más kiadványokat jelentetett meg az elmúlt időszakban, megkerestem a közgyűjtemény igazgatóját, Száraz Csillát, aki nyitott volt a felvetésünkre. S valóban, mint kiderült, a múzeumnak létezik egy ilyen könyvsorozata, melynek megjelenését az önkormányzat támogatja, s ebbe a sorba Csilla beillesztette az én albumomat is. A lányom a férjével és a barátnőjével, Antal Kittivel, aki profi fotográfus, végigjárta az országban fellelhető középületeket, melyeket az alkotásaim díszítenek, majd fényképezőgépével megörökítette azokat. Miután Lilian megírta a könyv szövegét, Kunics Zsuzsanna, a múzeum történész-muzeológusa lektorálta azt. Az idegen nyelvű fordítás férjem, Velicsek Szaniszló Gusztáv, Gelencsér Gábor és Márkus Ádám munkája. Végül a képeket és a szöveget Balogh József szerkesztette kötetbe, az ő munkáját dicséri az ízléses, elegáns arculat is. Az előszót dr. Kostyál László, a Göcseji Múzeum művészettörténész főmuzeológusa írta – ő végigkísérte pályámat, több kiállításomat is megnyitotta, így ha valaki, hát ő igazán ismeri munkáimat.

A nagykanizsai iparművész beszélt a terveiről is. Mint mondta, pár éve belefogott egy újabb, több képből álló sorozat elkészítésébe, melynek első képe, a Kanizsai Madonna már elkészült.

– Szeretném ezt folytatni, a tervek készen vannak. Az egykori kiskanizsai emberek, a „sáskák” színes életét, szokásait, viseleteit is szeretném bemutatni a tűzzománc izgalmas színvilága segítségével. Bár érzek magamban még elég erőt, akarást, kitartást, egyelőre mindez terv és álom csupán – zárta mondandóját Járási Ildikó.