Új-zélandi spenót magja

Az új-zélandinak amúgy, azonkívül, hogy hasonlít a formájuk és az ízük, semmi köze a közönséges parajhoz, hiszen nem a disznóparéjok helóta famíliájának, hanem a puccos kristályvirágfélék családjának tagja. A magot nem magamnak kuporgattam, vinni akarok majd belőle egy adagot a zalaegerszegi kertbarát kör jövő évi szezonkezdő magbörzéjére.

Belelkesedtem, látva, hogy Milley Istvánné, akinek jócskán termett babér a „Magyarország legszebb konyhakertje” versenyen, már elképesztő mennyiségű magot szedett össze az ingyenes csereberére. Mrakovics Miklósné, az egyesület elnöke pedig ígérte, ha kell, még szabadtéren, nagykabátban, maszkban is megtartják a rendezvényt.

Amúgy nem akarom lefitymálni a mezítlábas spenótot sem, hiszen egyes kertészek és szakácsok egyenesen a zöldségek királyának tartják, s anno a meglehetősen háklis Medici Katalinnak is a kedvence volt. Az új-zélandi spenót viszont az én liblingem, érzelmileg is erősen kötődöm hozzá, ugyanis drága Annus néni barátnőmtől származik. Van már talán 15 éve is, hogy az első palántákat kaptam tőle, eleinte bármennyire pátyolgattam, dédelgettem, öntözgettem a jövevényeket, évről évre csak sínylődtek a kertemben. Talán direkt azért, hogy minden alkalommal elmehessek kunyerálni egy-egy főzetre valót. Így utólag belegondolva, a palántázás nem volt túl jó ötlet, a spenótnak ugyanis már egészen kicsi korában is hosszú gyökere van, így az átültetést eléggé megsínyli. Mégis, aki először próbálkozik az új-zélandi zöldséggel, jól teszi, ha már tél végén, kora tavasszal kis cserépbe, vagy műanyag tejfölös pohárkákba ülteti a kemény magokat, s előneveli a palántákat és földlabdával együtt telepíti majd ki.

Az egyik kertészeti folyóiratban olvastam, hogy új-zélandi spenótunknak biztosítsunk állandó helyet a kertben, már ősszel vessük el, mert a vastag toktermésben kuksoló magoknak a földben téli utóérlelődésre van szükségük ahhoz, hogy a csíra át tudja törni a kemény burkot, s ez esetenként két héttől akár három hónapig is eltarthat. Akik viszont csak tavasszal vetik, előtte minimum 24 órán át tiszta vízben áztassák a magokat. Mások egy helyre telepítik például a salátával és a retekkel, s mire az utóbbiak kifogynak, a spenót éppen rászánja magát a növekedésre, és gyorsan belakja az egész ágyást. Ha megtelepszik és magot érlel, már nem lesz szükség a fenti ceremóniára, a növény megoldja, sőt túlzásba is viszi a családalapítást.

Ideális otthona a napsütötte, szélvédett, tápdús, főleg nitrogénben gazdag talajú ágyás, amit a hosszan elnyúló lágy száron nevelt sok-sok zsenge levéllel teljesen beborít, eltakarva a gyomok elől az éltető fényt. Betegségre nem hajlamos, rovaroknak, csigáknak nem ízlik, ideális biozöldség. Zsenge leveleit, friss hajtásait fogyasszuk, ezeket lecsipegetve újabb és újabb elágazásra serkentjük.