Mauritiust elképesztően gyönyörű korallzátonyok veszik körbe

Madagaszkár szigetétől az Indiai- óceánba mélyen behatolva keletre találjuk a világ egyik legbékésebb szigetállamát, amely két nagyobb és több kisebb vulkanikus, korallzátonyokkal körülvett, idilli szigetből áll. Mauritius a fősziget, amelyet a XVII. században a holland gyarmatosítók Maurits van Nassau hercegről neveztek el. A szigetcsoport hovatartozása a gyarmatosítás következtében meglehetősen gyakran változott, a britek végül Mauritiusra keresztelték át.

A mai köztársaság sokak szerint a béke igazi szigete, mert nincs hadserege. Az itt letelepedett nációk a szigetek felfedezése óta, ami az 1500-as évekhez köthető, békésen megférnek egymás mellett, bár különböző vallásokat gyakorolnak. Ennek – és minden bizonnyal a fantasztikus természeti adottságoknak -köszönhetően a világon itt a leghosszabb életűek az emberek. A cukor- és a teaexport, valamint a turizmus az alapja a megélhetésüknek. Ez utóbbi sem véletlen, az 1865 négyzetkilométer területű Mauritius szigetét elképesztően gyönyörű korallzátonyok veszik szinte teljesen körbe, és ehhez képzeljük el a 177 kilométeres, szinte csak strandokból álló, hófehér homokkal borított tengerpartot. Álomszerű az egész, ahol örökké süt a nap, bármelyik évszakban kitűnő az idő. Ha választani kell a világ turisztikai úti céljai között, általában az első helyre kerül.

A főváros Port Louis, amely az észak-déli irányban mindössze 58, kelet-nyugati irányban pedig 47 kilométeres sziget északi részén található. Itt is többnyire fehér homokos a tengerpart, és hangulatos lagúnák tarkítják. A városban érdemes körülnézni, feltűnően sok az érdekes vallási épület – katedrális, templom, pagoda és mecset -, főtere a Place des Armes, ahol állandó a nyüzsgés.

Az Aapravasi Ghat, a Bevándorlási állomás volt a központja az 1834-1920 közötti brit kísérletnek, amelyben a rabszolgaságot szabad munkaerővel váltották fel. Az épületek romosak, eredeti állapotuknak csak körülbelül a 15 százaléka maradt fenn, az UNESCO világörökség részeként vigyáznak rájuk. Ma már csak különleges kirándulóhely, de egykor tragikus esemény helyszíne volt a sziget délnyugati részén 500 méterre emelkedő Le Morne hegy, amelynek története szintén a rabszolgaság idejéhez, és főként az emberkereskedelemhez fűződik. A szökött ázsiai és afrikai rabszolgák, a maroonok ennek a hegynek a barlangjaiban, szurdokaiban rejtőzködtek. Amikor 1835. február 1-jén eltörölték a rabszolgaságot, a szabadság hírét csendőrök vitték a bujkálóknak. Azok azonban megijedtek és inkább leugrottak a szikláról. A legendás történet és a hegy misztikus világa beépült az egykori maroon rabszolgák leszármazottainak kultúrájába, a zenéjükbe, a meséikbe és sega nevű táncukba. A Le Morne kultúrtáj ugyancsak az UNESCO világörökség része. A környéken egyedülálló, látványos, víz alatti vízesést is megcsodálhat a szerencsés utazó, ami ugyan csak illúzió, de a levegőből valódinak és lélegzetelállítóan szépnek látszik. Port Louistól néhány kilométerre terül el az SSR Botanikus Kert, amely a sziget XVIII. századi, francia korszakát idézi. Gyönyörű virágok, fűszernövények és egyéb fű- és fakülönlegességek, valamint hatalmas tányérú tavirózsák élvezik a sziget fantasztikus szubtrópusi éghajlatát. A Hétszínű Föld az egyik leghíresebb mauritiusi látványosság, amelynek színkavalkádját leginkább napkeltekor lehet élvezni. A barna, piros, ibolya, lila, kék, zöld és sárga színben játszó homokdűnék látványa kedvéért évente turisták milliói zarándokolnak oda. A kirándulás összeköthető a közeli Chamarel-vízeséssel, amely ugyancsak életre szóló élményt nyújt.