A kecskesajt „fine dining”-ja

A hölgy virágboltot működtetett a dél-zalai településen, ám miután jelentősen csökkent a forgalma, úgy döntött, bezárja. Tudatosan lett munkanélküli, hogy elvégezhesse a munkaügyi központ által támogatott falusi vendéglátó tanfolyamot.

– Úgy terveztem, nyitok a házban egy panziót, s mivel akkor már évtizede tartottunk kecskéket, arra gondoltam, hogy ezt összekötöm egyfajta állatsimogatóval – idézte fel Gálné Kiss Viktória.

– A falusi vendégfogadás máig működik, de mára felülkerekedett az állat-, főként a kecsketartás. Ugyanis éppen 10 évvel ezelőtt – amikor az egész váltás történt az életemben – elindult az országban egyfajta gasztroforradalom, és hirtelen megnőtt az érdeklődés az egészséges, házias élelmiszerek iránt. Így volt ez a kecskesajttal is.

Egyre nagyobb figyelmet fordítottam erre, újabb és újabb receptúrákat kutattam fel és alakítottam az elgondolásaim szerint.

Gálné Kiss Viktória azt sem rejtette véka alá, hogy előtte tulajdonképpen csak a kutyáknak, macskáknak fejte ki a kecskék tejét, mert a családban is az volt a közhiedelem, hogy a tejük büdös, ezért inni nem jó. A változást az hozta meg, amikor súlyos pollenallergia alakult ki nála, s tudatosan elkezdte kutatni a népi praktikákat, melyek sorában szerepelt a kecsketej, mint olyan állati „készítmény”, ami hatásos az allergiás tünetekre.

– A kutyák és a macskák boldogsága véget ért, mert én is elkezdtem inni a kecsketejet – folytatta a sajtkészítő. – Egy szezonon át fogyasztottam nap mint nap – és mit ad Isten, rendeződött az allergiám. Azóta van becsülete a családban a kecsketejnek. Az egy tévhit, hogy a bakkecskétől alakul ki a tej kellemetlen mellékíze, mi napközben a szabadban tartjuk az állatokat, kint fejjük őket és ott van körülöttük a „fiú” is – a tej nem rossz ízű és nem is büdös, az is csak a mi tévképzetünk volt. Úgy vélem, ha szagos a tej, akkor ott tejkezelési, higiéniai problémák vannak, vagy még a zárt tartásnál tudok ilyesmit elképzelni.

A Héthatár Kecskefarm tulajdonosa azóta egyre többféle sajtot készít, specialitása a különböző sajtokból összeállított sajttorta, amit általában születésnapokra kérnek.

– Én nem „csak” sajtokat akartam készíteni, mert olyan nagyon sok van a piacon, hanem egyedi ízvilágot és míves, szép formákat szerettem volna – magyarázta. – Ezért rengeteget kísérleteztem és mára kialakultak a titkos receptúráim, illetve állandósultak azok a motívumok, melyekkel díszítem a sajtjaimat, sajtfalatkáimat, mert néha egészen kis apró mütyürökről van szó, óriási ízvilággal. Kicsit olyan ez, mint az éttermekben a fine dining, amikor nem nagy adag ételek kerülnek a vendégek elé, hanem aprócska, de roppant színes, illatos és ami a legfontosabb, ízes falatok alkotta, 8-10 darabos ételsor. Persze, ez több munkával is jár. De nagyon állhatatos vagyok, ha készítek például egy krémsajtot, akkor azt képes vagyok másfél órán át adagolni, hogy úgy nézzen ki, ahogy én akarom.

És Gálné Kiss Viktória nem áll meg, most kezdett el Kaposváron egy sajtmesteri képzést, mert szeretne a hivatásában minél jobb lenni. Ugyanakkor nem rejti véka alá, hogy már arra is gondolt: abbahagyja az egészet, mert fárasztó az év minden egyes napján ugyanazt a monoton munkát végezni. S az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy 20 éve sehová nem tudtak elmenni nyaralni a családdal, mert az állatokat etetni, itatni, fejni kell.

– Aztán újra és újra ráébredek, hogy ez az én utam, amit járnom kell – tette hozzá végül.

További cikkeink:

https://www.zaol.hu/nokfokuszban/