A vírushelyzetben is megállta a helyét a nagykanizsai kötődésű pár

A fiatal párt egy autóvásárlás hozta össze három évvel ezelőtt. A zalai megyehatárhoz közeli somogyi Varászlóról származó Zita a testvérének egyik ismerősét, az egyik német autógyárban 2011 óta dolgozó Arnoldot bízta meg, hogy találja meg kedvenc kocsiját. A kutatásnak meglett az eredménye, s közben a fiatalok egymásba szerettek. A hölgy ekkor még Nagykanizsán élt és dolgozott. Viszont azt nem szerették volna, ha a kettejük közti távolság megmérgezi a kapcsolatukat, ezért Zita úgy döntött, kiköltözik párjához.

– Nem volt könnyű elszakadni a családomtól, de a nehézségek ellenére bátran belevágtam az új kalandba – mesélte a 25 éves lány. – Beiratkoztam egy nyelviskolába, a középszintű tudást követően a felsőfokú képzést is elvégeztem. Ezután egy elektromos cégnél sikerült munkát szereznem, de közben beindítottam a saját kis műkörmös vállalkozásomat is.

A fiatalok szorgalmára nem lehetett panasz, Arnold főállású targoncakezelőként dolgozott az üzemben, a szabadidejében pedig egy földműves gazda mellett talált állást.

– Az egyik közös magyar ismerősünktől hallottunk először egy büfékocsiról, illetve divatos nevén street food vendéglátó egységről, mely új bérlőt „keresett” – folytatta. – Arnold már a kiutazásakor arról álmodozott, hogy egyszer a maga ura lesz, s kürtőskalácsot árul. Gyorsan átbeszéltünk minden teendőt, s kibéreltük a teljesen felszerelt kocsit, immár sokadik „lábunkként” vendéglátó vállalkozást indítottunk. Néhány héttel később elérte Európát, így Németországot az ismeretlen koronavírus-járvány, fokozatosan egyre több óvintézkedést vezettek be, ami nem használt a szárnybontogatásnak. Sorra zártak be az éttermek, az üzletek. Ekkor kicsit elbizonytalanodtunk, vajon érdemes-e folytatnunk, egyáltalán legálisan végezzük az árusítást? Némi utánajárással kiderítettük, hogy csak zárt térben nem lehet kiszolgálni a vásárlókat. Az elviteles megoldást viszont semmilyen szabály nem tiltotta. Bár az állandó bizonytalanság miatt félve álltunk neki, ám végül az elképzeléseink beváltották a hozzájuk fűzött reményeinket.

A pár naprakészen követte az intézkedéseket, a védőeszközök (arcmaszk, kesztyű) használatán túl üvegből készült falat szereltettek fel, ez választja el őket a vásárlóktól. Akik szerencsére értékelik az erőfeszítéseiket, s persze imádják a finomságokat. Arnold erdélyi gyökereinek köszönhetően többféle receptet ismer, ahogy arrafelé mondják: a kürtőskalácsnak, akárcsak egy népdalnak, több változata van, és ezek receptjei is tág határok közt váltakoznak. A lángos elkészítése pedig Zita feladata, akinek elmondása szerint gyerekkorában a nagymamája gyakran készítette ezt a finomságot. A házias ízek pedig lenyűgözik a vendégkört is.

– A kocsi mellett helytállunk az élet más területén is, de nem panaszkodunk, nagyon úgy tűnik, nekünk ez a közös utunk – folytatták a fiatalok. – A mottónk: muszáj mindig több lábon állni, ugyanis soha nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. A példánk pedig bebizonyította, hogy míg sokan elveszítették az állásukat, addig mi ketten a saját erőnkből is képesek vagyunk helytállni a nehéz körülmények között. Remélhetőleg a koronavírus után is lesz jövője a büfékocsinak, ahol mindennap szívvel-lélekkel dolgozunk. Az erőfeszítéseinket a vásárlók mosollyal is meghálálják, ami nagy erőt és energiát ad a folytatáshoz.