Nagy-Britannia még nem zárt be: Négy eltérő sorsú zalai, akik kitartanak a szigetország mellett

„Azoknak, akik már most itt vannak, nem igazán kell aggódniuk”

A kanizsai Horváth Péter öt éve Angliában kezdte az egyetemet, majd 2018-ban kiköltözött Londonba. Most kereskedelmi elemző gyakornok egy divatmárka angliai központjában. Mivel hosszú távra tervez, két év múlva szeretné megszerezni a brit állampolgárságot is.

– Azoknak, akik már most itt vannak, nem igazán kell aggódniuk – fogalmazott. – Persze a brexit után nem tudni, mennyire lesz könnyű letelepedni. Ha ezt a lehetőséget megnehezíti a kormány, azzal maguknak is ártanak, mert szükségük van a bevándorló munkaerőre. London kifejezetten nemzetközi, például a munkahelyemen a külföldiek vannak többségében. A cégünk pár hónapja ügyvédeket bízott meg, akik elmagyarázták, mi is a teendő, ha maradni szeretnénk. Kifejezetten jólesett, hogy segítenek a tájékozódásban, hiszen ők is érdekeltek a külföldi munkaerejük megtartásában.

A szintén Angliában élő nagykanizsai Szalai Dorottya hozzátette: a brexit után a brit kormány elvárja tőlük, hogy rendelkezzenek az úgynevezett „settled status”, magyarul rendezett státusszal. Ez feljogosít arra, hogy a kilépés után is ugyanúgy dolgozhassanak, tanulhassanak és igénybe vehessék az állami szolgáltatásokat. Ennek a megszerzése már megtörtént a legtöbbjüknél.

– Valójában semmi nem változik az itteni munkavállalást illetően – folytatta. – Azok a britek, akikkel én vagy az ismerőseim kapcsolatban állnak, abszolút nem ellenszenvesek. Hatéves ittlétem alatt nem volt negatív élményben részem sem tömegközlekedés során, sem az utcán, sem sehol. Hogy mit gondolnak a britek a magyarokról? Valószínűleg eltérő véleménnyel vannak rólunk, azonban az érzéseik nem a magyar mivoltunktól függnek, hanem a személyiségünktől és tetteinktől. A britek intelligens része egyáltalán nem rasszista, aki pedig az, csak sajnálni tudom. Jelenleg légiutaskísérőként dolgozom, s Lutonban lakom a reptér közelsége miatt. Évekkel ezelőtt azért a briteket választottam, mert angolul akartam tanulni, és a testvérem már régóta itt élt.

Nem számítanak drasztikus változásra

Ugyancsak a dél-zalai várost cserélte alig két éve Londonra Kurta Lilla. Elmondása szerint magyarként nem érték atrocitások, bár azt egyelőre nem tudja, hogy a brexit után ez mennyire változik meg. Tavaly kitöltötte a státuszra vonatkozó kérelmet, így közel hat évig biztonságban érezheti magát.

– Egy pub alkalmazottja vagyok, azért felelek, hogy a reggeli órákban minden készen álljon és köszönthessük vendégeinket kellő tisztességgel – mondta Lilla. – A két főnököm kivételével mindenki külföldi, de imádnak minket, azt hangsúlyozzák, nélkülünk nem tudna ez az üzletág tisztességesen működni. Ők azok a britek, akik nem akartak kilépni az EU-ból, szavaztak is, de úgy vélik, messze nem elegen mentek el voksolni. Talán ezért is biztosítottak róla minket, hogy semmilyen körülmények között nem válnak meg tőlünk.

Lilla viszont művészként teljesedik ki: populáris karakterek realisztikus és képregénystílusú portréit, illusztrációit készíti és mutatja be különféle képregényes rendezvényeken. A rajzolásból otthon nem tudott megélni, viszont Angliában nagy kereslet mutatkozik az érdekes képekre, ami – brexit ide vagy oda – felkelti az emberek érdeklődését.

– Nem tartom valószínűnek, hogy drasztikusan megdrágulnának az élelmiszerek – folytatta. – A legtöbb szupermarket és étteremlánc még mindig brit beszerzőktől jut hozzá az áruhoz. Egyszóval nincs ok a pánikra, véleményem szerint a következő két évben nem lesz komoly változás.

A kanizsai Petrics Gábor 2007 őszén egyedül indult el, hogy szerencsét próbáljon Angliában. Őt magát is meglepte, hogy viszonylag hamar kapott állást egy raktárban, pedig akkor még minimális nyelvtudással rendelkezett. Nehéz évek következtek, hiszen autodidakta módon, a helyi újságok és a televízió segítségével tanult meg angolul. Hamar világossá vált számára, ha nem beszéli a nyelvet, akkor nincs keresnivalója a szigetországban. Mivel szeretett volna maradni, ezért fontosnak érezte, hogy a beilleszkedéshez beszélje az angolt, s ismerje a kultúrát. Gábornak ez olyannyira jól sikerült, hogy megszerezte az állampolgárságot is, bár a brexit szavazáson még nem, de a tavalyi parlamenti választáson már leadhatta a voksát.

– A legtöbb angol elfogadó, viszont az olyanokat kirekesztik, akik nem tesznek semmit a közösségért, csak elvesznek a közösből – mesélte Gábor. – Sőt, az ilyeneket a honfitársaik között sem tűrik meg. Kilépéspárti vagyok, így több lehetősége lesz az országnak szabályozni saját mindennapjait, mint az unióban volt. A kilépést sokan személyes tragédiaként élik meg, nem történelmi eseményként. Többen csak azt nézik, hogy „most nehezebb lesz kimenni”, vagy épp „drágább lesz hazatelefonálni”, nem pedig azt, hogy ez a döntés miként válhat az egész közösség előnyére.

A férfi hozzáfűzte: a többéves tapasztalata azt mutatja, hogy ugrásszerűen megnőtt azon bevándorlók száma, akik nem munkavágy miatt vannak ott. Ezek között magyarok is vannak. Sőt olyan bejegyzéseket is látott bizonyos Facebook-csoportokban, hogy a magyarok még az elindulás előtt nem munkát kerestek, hanem inkább arról érdeklődtek, hogy mik a segélyigénylés feltételei. Azt, hogy a brexit milyen eredményeket hoz a jövőben, még senki nem tudja. Az viszont biztos: Anglia még „nem zárt be”, jöhet bárki, aki akar, csak igényelnie kell azt a bizonyos, ingyenes letelepedési engedélyt. Aki dolgozni akar és szeret is, annak biztos van jövője még így a brexit után is.