Zalai látogató grazi piacmustrájának tapasztalatai

Városnéző sétánk során nagy valószínűséggel úgyis belebotlunk, hiszen ott van a város szívében, a gyönyörű Operaház mögött a József császár téren, amiről a nevét is kapta. Egyébként mi a közeli hatalmas parkban a mókusok nyomát követve keveredtünk oda. Prózai megjegyzés: Grazban a parkokban sem nem kell a toa­lettek után kutakodni…

A „Bauernmarkt Kaiser-Josef-Platz” nem a város egyetlen, de a legnagyobb termelői piaca, minden kapható benne – kínai ruhaárust mondjuk egyet sem láttam. Jópofa, csinos aprócska üzletek keretezik, ahol vidám társaságok falatoznak, kávéznak, esetleg söröznek, boroznak, pezsgőznek, a kerthelyiségekben az asztalok mellett még dohányoznak is. Ha megéhezel, ugyanúgy ehetsz kolbászt, füstölt sonkát, sült húst, sztéket, halat, mint idehaza, válogathatsz a különleges sajtokból, salátákból, friss, porcukros, fahéjas, gyömbéres, fűszeres pikáns finomságokból és fi­tyinggel sem kerül többe, mint a hazai piacokon.

A stájer különlegesség, amit szinte minden termelő kínál, az a tiszta, eredeti „kernöl” tökmagolaj. Bevallom, hagytam magam rádumálni, és megkóstoltam fagyival is. Fantasztikus! Már bánom, hogy nem vettem egy üveggel, rendszeres tökmagolaj-fogyasztó családom össze tudta volna hasonlítani az amúgy kiválónak tartott zalai termékkel.

Akár zöldségből és gyümölcsből is bevásárolhattunk volna, nem volt sokkal drágább – a helybelieknek viszont kimondottan olcsó, friss és megbízható, nem a „nagybani piacon” szerzik be az agyonpermetezett tucatzöldséget, hanem a vevők által is jól ismert és becsült környékbeli gazdák kínálják árujukat, s ezt hivatalos tanúsítványok is bizonyítják. Azért persze mi sem bírtunk ellenállni, vettünk kóstolót mosolygó almából, körtéből, hamvas szőlőből, barackból. Jómagam a jövő évi kertre gondolva a magja kedvéért beszereztem néhány különleges, kellően érett paprikát, paradicsomot. Vehettem volna palántákat is, de féltem, hogy bajuk esik a hazaúton.

Sikerült beleszerelmesednem egy új növénybe: a neve malabra spinat, vagyis malabári spenót, futóspenót vagy piros bazella (Basella rubra). A grazi piacon zöldségként árulták, eredeti élőhelyén, Délkelet-Ázsiában is akként nevelik és fogyasztják az egyébként dekoratív kúszónövény leveleit. Dísznövénynek is tetszetős, nálunk szobanövényként ismert, de a konyhában is jól megállja a helyét, fiatal hajtásai ízletesek, íze pedig az új-zélandi spenótéra emlékeztet.

A friss zöldségek és gyümölcsök mellett mézekben, lekvárokban, szörpökben, gyümölcslevekben, aszalványokban is dúskálhattak a vevők. Csak úgy magamban csendesen egy kicsit büszkélkedtem, hogy a legtöbből, köztük a különlegességnek számító aróniából nekem is van néhány üveggel. Természetesen a virágok és a kertekbe való dekoráció sem hiányzott.

Graz egyébként igazi biciklibarát település, a belvárosban szinte mindenki két keréken cikázik, a piacra is úgy járnak, ott figyeltem meg érdekes szokásukat: míg vásárolnak, a járgányukat vagy egyszerűen csak beállítják a tartóba, vagy olyan vékonyka lánccal, gyenge lakattal rögzítik, hogy azt kezdő tolvajtanonc kisujjal is el tudná szakítani. De nem divat a biciklilopás…