Harmath Évi, ha csak teheti, kötőtűkkel alkot és meditál

Miután azonban meglátta a fiatal hölgy munkáit, mindjárt más húrokat pengetett ő is.

A kérdés nyomán azért elgondolkodhatunk, mennyire trendi manapság a rengeteg időt, türelmet, kitartást igénylő kézimunka, s mi az a varázs, ami szinte függővé tudja tenni a híveit. Tény, ez a szaporátlan elfoglaltság nincs igazán azsúrban a korszellemmel, mégis egyre több követőt toboroz.

Harmath Évi elköteleződése 6-7 évesen kezdődött, hiszen édesanyja, nagymamája s még több nőrokon nagy élvezettel és hozzáértéssel forgatta a bűvös tűkészleteket. Akárcsak két nővére, ő is beavatást nyert a gobelin, keresztszemes hímzés, kötés és horgolás rejtelmeibe.

– Kamaszként aztán megfakult bennem a vonzalom, de amikor várandós lettem a kisfiammal, hatványozottan tört rám a vágy, hogy kötött, horgolt takarókkal, ruhácskákkal fogadjam az érkezését – vonja ölébe 2,5 éves kisfiát, Ferikét, aki természetesen egy anya által kötött bagolymintás mellényben feszít. – Akkor kezdtem el eddigi legnagyobb horgolásomat is, a hőmérséklet-takarót, amely a 2016-os év minden napjának hőmérséklet-ingadozását mutatja, meleg, illetve hideg színekkel. Szökőév volt, így 366 sorból áll, Ferike születésének napja pedig kiemelten szerepel. Hatalmas darab, egy idő után már csak úgy tudtam rajta dolgozni, hogy betakaróztam vele.

Beszélgetés közben nyilvánvalóvá válik, hogy a kézimunkázás szenvedélye csak a banális klisékben jelent egyet a hintaszékben ringatózó, unatkozó nénikékkel. Évi talpraesett, energikus édesanya, aki korábban például benzinkutasként is kiválóan boldogult. Egy ideje a Zala Megyei Szent Rafael Kórház endoszkópos szakrendelésén dolgozik orvosírnokként, s nagyon élvezi az emberekkel való foglalkozást. Nemcsak a keze jár, a fantáziája is termékeny, mintákat tervez, amelyeket be is mutat egy angol nyelvű internetes oldalon. A kézimunkázóknak számos közössége, csoportja él a közösségi hálón. Évi a Gombolyda csoport tagjaként időnként megbízatásokat kap adott fonalból való tervezésre, vagy éppen tesztelésre jelentkezik. Utóbbi azt jelenti, hogy egy tervező mintáját megköti, s ezenközben kiderül, nincs-e benne hiba, elszámolás, érthető-e a leírás. A csoportnak magazinja is megjelenik, amelyben már ő is szerepelt több saját tervvel.

– Amikor csak tehetem, kötök, horgolok, heti 4-5 alkalommal biztos előveszem a fonalat. És még csak egyszer volt ínhüvelygyulladásom… – idézi nevetve az időszakot, amikor elragadta a hév. – Ha Ferike alszik, az mindig az „én időm”, ebben a párom is partner. Jut is eszembe, az ő édesanyja is gyönyörű kalocsai hímzéseket készít… Azt szeretem, ha párhuzamosan öt-hat munka van a kezem ügyében, így nem unok rá egyre sem. Sokaknak monotonnak tűnhet az ismétlődő mozdulatok sora, de nem így van, figyelni kell a mintát, hogy ne hibázzak. Visszabontani ugyanis nagyon utálom a sorokat. A munka belső ritmusa, a koncentráció a meditációhoz hasonló érzeteket kelt bennem, s ezáltal teljesen kikapcsol, megnyugtat, leköt.

Mint minden szenvedély, a kézimunka is képes beszippantani művelőit. A fonalak és tűkészletek gyűjtögetése teljesen szokványos, ezekből sosem lehet elegendő. A tűk fajtája (egyenes, kör, zokni), hossza, vastagsága, anyaga ezer verziót kínál, ami érthető is, hiszen a babazoknit nem ugyanavval kell kötni, mint a vállkendőt vagy ágytakarót. Némileg egyszerűsödött a képlet, amióta divatba jöttek a cserélhető végű tűszettek. A fonal szintén inspirálhatja a tervezést, hatalmas a választék. Az akrilfonalakból vastagabb, meleg holmik születnek, de mutat egy leheletfinom, csipkekötéssel készült lámpatakarót, amelyhez igen vékony gyapjúszálat használt. Dolgozik alpakával, báránnyal, s már kacérkodik a tevével is.

Legszebb, legkülönlegesebb fonalait az üveges „szerelemszekrényben” tartja, így jártában-keltében is megcirógathatja őket tekintetével. Hiszen már rájuk nézni is gyönyörűség, hát még gyengéden meggusztálni a motringot, kihúzni a puha szálat, s viseletté, takaróvá varázsolni. Avval a sok varázspálcával, amelyből vagy háromdoboznyit őriz a kézimunkasarokban…