A madarak télen is számítanak ránk

Nem új keletű hóbortról, nem a városi ember természetkereséséről van szó: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleménye szerint hazánkban 1890-ben indult el a lakosság települési madáretetési mozgalma, vagyis az előttünk álló már a 129. szezon lesz. A mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál a kertekben, a parkokban, de még a társasházak sokadik emeletén is.

Az énekesmadár-etetési időszak dandárja hazánkban az első fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, november második felétől márciusig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak. Az énekesmadaraknak adható téli madáreleségek 3+1 csoportba sorolhatók: napraforgó, amelybe apró szemű kölest is lehet keverni; állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó); alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal); plusz ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere. Bármi mással kísérletezni felesleges és a madarakra nézve kockázatos lehet.

Az énekesmadarak téli gyámolításával szemben a vízimadarak táplálása minden évszakban szigorúan tilos, ugyanis tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg, ítéli pusztulásra az állatokat. A jelenség ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016–2017-es tél szomorú hazai tapasztalatai, a tömeges madárelhullások rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról. A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Etetésük szennyezi a környezetet, közben kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, a sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés ránk is veszélyes, ez különösen a madárinfluenza kapcsán jelent madárra és emberre egyaránt óriási kockázatot. Ráadásul az etetés folyamatos kenyérdiétája megbetegíti a madarakat.

Koncentráljunk inkább az énekesmadarakra, melyeknek valóban szükségük van a támogatásunkra. Fontos „szabály”: aki elkezdi az etetést, ne hagyja abba tavaszig, hiszen a madarak gyorsan hozzászoknak a jóhoz, és attól kezdve számítanak az eleségre.