„Fantasztikus hiperhablaty” – Interjú Dave Howard, zalaegerszegi sci-fi szerzővel

A fent leírt áttörés egyelőre csak Mészáros László, azaz Dave Howard fantáziájában létezik. A zalaegerszegi író már nem számít kezdőnek, tavaly jelentkezett negyedik regényével, a Leymann-transzferrel. Helyi arcok sorozatunkban, most munkásságáról, és – ha már sci-fi – jövőbeli terveiről faggattuk az alkotót.

Mikor kezdtél el foglalkozni az írással?

Már a középiskolában írtam verseket, később pedig rövidebb novellákat. Akkoriban azt hittem ezekről, hogy jók, de kiderült: tévedtem. Viccet félre téve, komolyabban akkor kezdtem írással foglalkozni, amikor a 1998-ban induló Mysterious Universe-sorozat szerzőivel találkozhattam. Akkoriban csak az alkotók, Szélesi Sándor (álnéven: Anthony Sheenard) és Fonyódi Tibor (álnéven: Harrison Fawcett) írtak regényeket ebbe a misztikus sci-fi világba. Internetes fórumon kezdtem velük beszélgetni, később pedig személyesen is megismerkedtünk. Bevettek a csapatba, és 2004-ben meg is jelent bemutatkozó novellám a Birodalmi osztag című antológiában. Első három regényem, A Démoncsászár fejvadászai (2010), az Angyalok és tolvajok (2011), valamint az Istengyilkosok (2014) is mind az M.U. világát bővítették. Itt megjegyezném, hogy most ősszel három új Mysterious Universe regény is érkezik a piacra: Anthony Sheenardtól az Excalibur keresése 2 című York Ketchikan regény második kiadása.; Michael Waldentől (a nagysikerű Eshtar trilógia szerzője) a Hédammuš újra száll (az első Paul Wittgen regény), illetve Harrison Fawcettől a Minden bolygón jártam már, új Brett Shaw regény. Tőlem majd talán jövő tavasszal a könnyedebb hangvételű, ám súlyos Féregmentál című regény.

Miért éppen a sci-fi műfajra esett a választásod?

Mert egyszerűen imádom. A sci-fi, a fantasy nagyon közel áll hozzám, ám a dráma és a romantikus regény önmagában nem hoz lázba. A jó fantasztikus művek ugyanúgy tartalmazzák ezeket az elemeket, viszont abban a köntösben, amiben én kedvelem. Felnőttként is szeretem a meséket. Biztosan azért, mert még most is ragaszkodom gyermekkori álmaimhoz.

Vannak példaképeid?

Inkább kedvenceim. Szeretem többek között Douglas Adams-t, Robert A. Heinlein-t, Arthur C. Clarkot, de szoktam olvasni Stephen Kinget és Clive Cusslert is. Aki még a legeslegelején megszerettette velem az olvasást, az Gárdonyi Géza volt, az Egri csillagokkal. Egyszerűen nem tudtam letenni. Amikor véget ért, újra elolvastam. Később ugyanezt tettem a fél könyvtárral, főleg a fantasztikus részleggel. Jelenleg az egyik nagy kedvencem Andy Weir. A Marsi című regényét hatszor elolvastam, még a filmfeldolgozás előtt (Magyarországon Mentőexpedíció címen játszották – a szerk.). El is mentem megnézni, hogy aztán még négyszer visszanézzem.

Biztos sokan kérdezték már, de van valami története a Dave Howard álnévnek?

Mindenkinek külföldi álneve volt, én sem akartam kimaradni! Az első nevem Leslie Sol volt, ám nem tartottam túl jónak, így lecseréltem. Dave Howard az egyik első M.U. novellámnak volt a kulcsszereplője. Egy időutazó cégnek, a Katedrálisnak dolgozott, király munkája volt és szuper csaja. Gondoltam magamban: Hm, tetszik ez a fickó! Megtartom a nevét!

Elképzelhető, hogy egyszer a saját neveden publikálsz valamit?

Igen. A frissen befejezett, vidámabb hangvételű, szatirikus thriller regényem, a Célpont a miniszterelnök már Mészáros László névvel jelenik meg, amennyiben valamelyik kiadó arra alkalmasnak találja, de a legutóbbi novellám is a saját nevem alatt futott. Azt tervezem, hogy Dave Howard marad főként a sci-fi és a fantasy vonalán, míg Mészáros László minden másnál.

A Leymann-transzfer az első olyan regényed, amely a Mysterius Universen kívül jelent meg. Volt valami, ami inspirált a megírásában?

Fonyódi Tibor, aki azt mondta, írjak valamit az M.U.-n kívül is. – nevet – Tudni kell, hogy a Leymann-transzferből hosszú évek alatt lett regény. Legelőször egy képregénynek képzeltem el, ami Magyarországon játszódik, különböző hősökkel. Ebben a világban voltak a kvantum lények, akiket a magyarok csak öreg isteneknek hívtak. Az emberek között élnek többszáz alakban és vigyáznak rájuk. Ám amikor hírét veszik, hogy gonosz társaik is a Föld felé tartanak, elkezdik szétosztani az erejüket azoknak, akik megérdemelik, mivel ők maguk nem vehetik fel a küzdelmet az érkezőkkel. Az túl könnyű megoldás volna. Volt egy gonosz karakterem, dr. Ley, aki nagyon sanyarú gyermekkort tudhatott magáénak. Amikor elkezdtem kidolgozni a hátterét, borzasztóan megkedveltem, és úgy döntöttem, rehabilitálom egy másik világba. Így született meg Leymann Zénó, a Leymann-transzfer főszereplője. Ha jobban belegondolok, hiába kedvelem, a valóságban nem barátkoznék vele, az biztos! Csak a baj jár vele, mint minden szuperhőssel! – nevet -

Ha már a képregényeknél tartunk. Tudsz rajzolni?

Nem, bár nagyon örülnék neki, ha tudnék. A Leymann-transzert el tudnám képzelni rajzolva, de akkor Zénó biztosan gonosz lenne. Talán a Pókemberből dr. Octopushoz hasonlítana a legjobban. Sajnos erősen kétlem, hogy ez valaha is megvalósulna.

Mi segített a Leymann-transzfer „tudományos” hátterének megalkotásában?

A valóság és a fantázia keveredik benne. A Föld mágneses tere például nem teljesen úgy működik, ahogy a könyvben. Sokkal kiszámíthatatlanabb. A gravitációról és a műholdakról írt részek azonban mind stimmelnek. A hitelesség kedvéért dr. Völgyesi Lajossal is leveleztem, aki a mágneses terek működésével foglalkozik, a Masat-műholdról pedig az interneten ke

restem információkat.

Te kinek ajánlanád a Leymann-transzfert?

Igazából mindenkinek, aki szereti a fantasy-t és a sci-fit, valamint az izgága szereplőket. A könyvet egyébként nem jellemezném teljesen sci-finek, hiszen azt csak valódi tudósok írnak. A Leymann-transzfer sokkal inkább „fantasztikus hiperhablaty”.

Mik a jövőbeli terveid?

Folytatni szeretném a Leymann-transzfert, ám egyelőre csak a címe biztos: Leymann-szféra. Jelenleg egy újabb M.U. regényen dolgozom, de szeretnék még több történetet alkotni ebben az univerzumban. Föld, napjainkban, zűrök és bosszantó események.