Vasútállomás, ahogy Calatrava szeme látja

A kelet-európai turista hajlamos lenne elfogadni, hogy akármilyen híres sztárépítészről is van szó, a megvalósítás, a kivitelezés során ez-az többnyire kimarad a mégoly szép és frappáns tervből. A lisszaboni Oriente pályaudvar előtt ámulva azonban biztosak lehetünk, itt nem spóroltak ki semmit. Így az utasok nap mint nap részesülnek olyan magas esztétikai élményben, ami óhatatlanul hozzájárul szépérzékük fejlődéséhez.

A spanyol sztár, az 1951- ben született Santiago Calatrava először Barcelonában kápráztatta el e sorok íróját, hiszen mindenki tudja, az 1992-es olimpiai létesítmények viselik a keze nyomát. A 100 kilométerrel lejjebb lévő valenciai tengerpart is neki köszönheti nem mindennapi hangulatát.

Az internetes lexikon így ír róla: „Calatrava karrierje kezdetén elsősorban hidakkal és vasútállomásokkal foglalkozott, melyek megjelenése, dizájnja új magasságokba emelte az építőmérnöki munkát. Az 1992-es barcelonai olimpia egyik közvetítő tornyaként szolgált, a Montjuïcen felépült Montjuïc Kommunikációs Torony fordulópontot jelentett karrierjében, neve nemzetközileg ismertté vált, melyet a sevillai világkiállításra épített hídjai, a lisszaboni Gare do Oriente tovább erősítettek. Az 1990-es évek végére Calatrava irodája végleg nemzetközivé vált, számos projekttel Európában és Amerikában egyaránt…”

Jellegzetes a vonalvezetés, amely a természet formáit követi. Növények ágai, indái kanyarodnak, állatok gerince ível egy-egy színház, sportcsarnok, bevásárlóközpont hátán, oldalán, tetején. A modern kor anyagainak, az acélnak, az üvegnek, a betonnak hála, a hajlatok, a bokrosodások metszetszerű, ugyanakkor légies képet adnak, a könnyedség utánozhatatlan bájával. Az ember például az Oriente állomáson állva és forgolódva úgy érzi, inkább le fog késni néhány vonatot, s beleveszik az ágak-bogakba. Az épületegyüttes, amely magába foglalja az egyik helyi autóbusz-közlekedési központot is, egyébként rafinált vonalvezetéssel és kacskaringókkal csalja a látogatót a vele szerves egységet alkotó bevásárlóközpontba, hogy a merkantil szemlélet és a fogyasztói társadalom se legyen csalódott. A kis gyaloghidak, átkötők, lépcsősorok, födémdíszek, tartószerkezetek még akkor is hófehér és ezüst elvarázsolt erdőre emlékeztetnek, ha itt-ott már kopik a szín és a borítás.

Calatrava az építészeten túl szobrászattal és festészettel is foglalkozik, az építészet gyakorlatába átültetve a más művészeti ágakban szerzett tapasztalatokat. A 2005 óta Malmőben álló, lélegzetelállítóan csavarodó magasház, a Turning Torso alapötlete például először egy márvány modellben öltött formát. Tenerifén 2003-ban avatták a szimbolikus vízi állatot formáló operaházat. 2005-ben Calatrava kiállítást rendezhetett művészeti munkáiból a New York-i Metropolitan Múzeumban, melynek címe Santiago Calatrava: Szobrászatból az építészetbe. Munkáiból további kiállításokat rendeztek Németországban, Spanyolországban és Olaszországban.