Palotából tengerészeti múzeum, villából levéltár

Ők, ha ideiglenesen is, megnövelték Fiume lakóinak számát, ugyanis sokszor hónapokat kellett várniuk, hogy feljussnak a kéthetente induló gőzhajóra, amely iránt nagy volt az érdeklődés. Voltak aztán, akik visszatértek az ígéret földjéről, a tengeren túlról, mert ott nem fogadták és visszairányították őket, vagy nem azt kapták, amire számítottak. A visszatérők nagy része Rijekában ragadt, munkát vállalva a fejlődésnek indult kikötőben, amivel viszonylag jó keresményhez és az otthoninál jobb életfeltételekhez jutottak. A kispénzű kivándorlók a Monarchia fejletlenebb régióiból indultak Amerikába. Ahogy e szomorú múltra utalva József Attila írja Hazám című versében: ,,Sok urunk nem volt rest, se kába,/ birtokát óvni ellenünk/ s kitántorgott Amerikába/ másfél millió emberünk”. Legtöbbjük talán éppen Fiméból indult a nagy útra a Cunard Line (a népnyelv által Gúnár Lina névre keresztelt) nemzetközi hajótársaság Carpathia gőzösével.

A tömeges várakozóknak 1905-ben külön szálloda épült a kikötő közelében. A Hotel Emigrantról az akkori magyar belügyminisztérium rendelkezett. A tervezést Zielinski Szilárd budapesti építészre, a vasbeton építészet hazai úttörőjére bízták. Ő az akkoriban még szokatlan technológia mellett döntött. A kivitelezés a Freud Henrik és Fiai budapesti cégre esett. A háromszintes épület ma is áll, bár súlyos károk érték a második világháborús bombázások idején. Egy része megsemmisült, több helyütt visszabontották. Jószerivel mára csak árnyéka egykori önmagának, építészeti értékét elveszítette. Jelenleg göngyöleg gyárként és raktárként szolgál.

Természetesen más, nívósabb szállodája is volt a városnak. Az első világháború előtt például darabra nem kevesebb, mint húsz, azaz ötször több mint napjainkban. Viszont méreteit és befogadóképességét tekintve mind közül a ,,Migránt” volt a legnagyobb, másfélezer ággyal. Elképzelhető mekkora forgalma lehetett. Volt esztendő, amikor Közép- Európa térségéből 50 ezer ember indult az Újvilágba. A kezdetektől, 1903-tól egészen 1914-ig (az első világháború kitöréséig) 320 ezer fő kelt útra innen.

Közben már a híres-nevezetes Múzeum téren (Muzejski trg) járunk, az impozáns, neoreneszánsz kormányzói palota hajdanvolt épületénél, amelynek költségeiről egy 1896. évi törvénycikk külön intézkedett, 516 ezer forintot bocsátva erre a célra. A királyi helytartó rezidencájaként szolgáló építmény az egyik legszebb példája a 19. század architektúrájának. Létesítésébe Batthyány Lajos kormányzó támogatólag kapcsolódott be, közvetlenül Hauszmann Alajost, a kor vezető budapesti építészét kérte fel a tervezésre. Ő az épület rendeltetéséből adódóan a reneszánsz életérzést sugalló stílus mellett döntött. A késő reneszánsz nagymestere, Palladio szellemében fogant építmény 1898- ra lett kész. Rijeka legeredetibb, legimpozánsabb épülete volt hajdanán, és talán az most is, reprezentatív szalonokkal és külön márványteremmel. Jó lenne fölsétálni a márványlépcsőn, s valamely díszes ablakból rátekinteni a csillogó, kék tengerre s a kikötőre.

A palota 1945. május 3-án a jugoszláv állam tulajdonába került. 1955-ben rendezték be benne a Tengerészeti és Történelmi Múzeumot. E nemes célt szolgálja napjainkban is. Hauszmann emlékét az épület szomszédságában található tér őrzi. Gondozott parkjában (kicsit stílustörően) torpedóvető látható, emlékeztetve arra: e fegyvert Fiumében fejlesztették ki anno, innen terjedt el az egész világon.

Maradjunk még a múzeumban! Az ott összegyűjtött, közönség elé tárt régi mélység-, apály- és dagálymérők, fenékhőmérők, iránytű-készülékek műszertörténeti kuriózumnak számítanak. A kiállítás részét képezik a legkülönbözőbb vitorláshajók makettjei, és persze halászati eszközök, horgok, hálók számtalan változatban, továbbá kikötőeszközök, világítótorony-minták, tengerészeti térképek, köztük a Quarnero dombormű térképe, ezen kívűl gazdag növényés állatgyűjtemény.

A közeli domboldalon még egy kastély, József főherceg villája (Villa Giuseppe) érdemel figyelmet. József Károlyé (1833-1905), Ferenc József császár testvéréé, akivel sok mindenben nem értett egyet, ezért Bécs városát otthagyva Fiumébe költözött. Itt a kopár, szikláktól fehérlő domboldalon építtetett villát magának, valódi angolparkot kialakítva körülötte. Mint szenvedélyes botanikus, a kertépítésbe is belefolyt, gondozva pálmafáit és telepítve más délszaki növényritkaságokat. A főherceg a téli időszakot szinte végig itt töltötte. Ebben idővel az előkelő világ más tagjai is követték, ide menekülve az otthoni zord időjárás elől. A kastélyban ma állami levéltár működik. (Folytatjuk)