Biokertészet: Kéri vissza régi szép hírnevét az eperfa

Sebaj! Az örvendetes, hogy kezd visszatérni a respektje, többen érdeklődtek például, miként tudnák meghonosítani a gyümölcsösükben. A hozzáértők szerint magról is sokasodik. Jobb, ha nem az egész gyümölcsöt dugiszáljuk a földbe, a teljesen érett termést nyomkodjuk szét, újságpapírra téve szárítsuk meg, válogassuk ki a magokat, amiket aztán szabadföldbe vagy akár cserépbe is vethetünk. Ha sokkal gyorsabb megoldásra vágyunk, ássunk ki olyan sarjat vagy csemetét, amelyik már saját gyökérrel, gyökérdarabbal rendelkezik.

Valahol olvastam: ha az eperfának földre hajlik az ága, képes gyökeret ereszteni, tehát nem lehet olyan nagy kunszt a szaporítása. Mindenesetre ha kertészmódra „szakszerűek” akarunk lenni, készítsünk fás dugványokat. Ősszel szedjünk jól fejlett vesszőket arról a fáról, amelyiknek legjobban ízlett a gyümölcse, és készítsünk belőle dugványokat (az alsó vízszintes metszlap közvetlenül a rügy alatt fél centivel, a felső ferde metszlap a felső rügy felett 1–2 centire legyen), s azt már ősszel kiültethetjük akár szabadföldbe, akár ládába. Ha az eperfagyerek megfelelő méretűre cseperedett, esetleg lehet rá oltani valamilyen nagyszemű, nemesített fajtát.

A fa egy hónapon át folyamatosan terem, így frissen szedve sokáig élvezhetjük jótékony hatását. Éretlenül ne kóstolgassuk, állítólag bódító és hallucinogén hatású, éretten viszont gazdag antioxidáns forrás, tele C-, B2-, B3-vitaminnal, káliummal, kalciummal, magnéziummal, vassal, cinkkel, nátriummal és a növényt védő természetes „hadsereggel”, a különféle flavonoidokkal. A sötétebb színű gyümölcs gazdagabb anticionidokban, karotinoidokban, fla­vonoidokban, több rostot és pektint tartalmaz, mint a fehér színű, abban viszont több a szívünkre kedvezően ható fe­nol és erősebb szabadgyök-fogó aktivitással rendelkezik. Egyes kutatások szerint a fehér eperfa gyümölcse segíti az emberi szervezetnek feldolgozni a cukrot, a levelét pedig szárítva teaként a diabéteszben szenvedőknek javallják. Summa summarum: mindenféle faeper alias szeder gazdagabbá teszi az étrendünket és hozzájárul az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozáshoz és ezzel egészségünk megőrzéséhez.

A legjobb ez esetben is az, ha frissen faljuk fel, vagy gyorsan valami finomságot készítünk belőle. Reggelire például faepres, nyers granolás joghurtparfét. A csemegéhez magokat – mondjuk fél csésze napraforgó, kesudió, tökmag, mandula keverék – és negyed csésze nagy szemű mazsolát este áztassunk be annyi vízbe, hogy éppen ellepje. Reggel öntsük le róla a vizet, egy csipet sóval, fahéjjal és gyömbérrel fűszerezve aprítsuk robotgéppel durvára, a parféhoz rétegezzük joghurttal és frissen szedett faeperrel. A granolát amúgy nevezhetjük házi összeállítású müzlinek is, lényegében az olajos magvak (mogyoró, dió, pisztácia, kesudió, mandula) és az aszalt gyümölcsök finom, ropogós keveréke. A faeperből készíthetünk lekvárt is, de élvezetesebb lesz, ha a magjától passzírozással megszabadítjuk, s esetleg citrommal vagy kevés gyömbérrel ízesítjük. Faluhelyen többnyire lerázzák a fáról egy ponyvára, összeszedik és pálinkát főznek belőle. Állítólag fejedelmi ital…