2018.01.08. 11:30
Zalában is felbukkant az aranysakál
Nagyobb, erősebb felépítésű a rókánál, kisebb a farkasnál, és ugyanúgy falkában is vadászik: ő az aranysakál, amiből egyre több bukkan fel Zalában is. Legutóbb a megyeszékhely határában sikerült egyet elejteni, vagy ahogy vadász körökben mondják, terítékre hozni.
Molnár Szabolcs dúvadra várt lesben csütörökre virradóan: róka és aranysakál lett a vadászat vége Fotó: Nimród VT
Csütörtökre virradó éjjel dúvadra várt lesben Molnár Szabolcs, a zalaegerszegi Nimród vadásztársaság tagja Bocfölde és Gálafej között. Itt bukkant fel egy róka és hajnali fél egy körül az aranysakál; a találkozás végzetesnek bizonyult a négylábúak számára.
- Holdvilág volt, így sikerült megpillantani és célba venni, lámpa se kellett, de nem is lehet használni nála, mert a többi állattól eltérően az aranysakál a fénytől azonnal elmenekül. Ezért is nagyon nehéz terítékre hozni – magyarázta a vadász.
Azt már Paál Tibor, a Nimród elnöke mondta el, hogy az aranysakál falkában vadászva a nagyvadak kicsinyeit is előszeretettel ragadja el. Képesek a vaddisznó koca mellől is elvinni a malacot, mert addig ingerlik, hajtják az anyaállatot, amíg eltávolodik az alomtól és akkor támadnak rá a malacra. Megfojtják, de csak akkor mennek vissza érte, amikor az anyaállat már hátrahagyta az elpusztult kicsinyét.
- Az aranysakál elsősorban a jövő őzállományát veszélyezteti, de a nagyobb vad sincs biztonságban tőle. Somogyban megfigyeltek olyan 50-60-as szarvastehén rudlit is, amiben egyetlen borjú se volt, és az is előfordult már, hogy vemhes szarvastehenet támadtak meg – tette hozzá.
Az aranysakál általában élethosszig tartóan párban él, de a vadászathoz több példány is összeáll. Az emberre ilyenkor sem veszélyes, ám a szabadon tartott kisebb, közepes testű vagy legyengült állat nincs biztonságban tőle. A magyar juhtenyésztők a tolvajok és a kóbor kutyák után az aranysakált tartják a legnagyobb kártevőjüknek.
A szakirodalom szerint az aranysakál Európa délkeleti részén és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él, egészen Indokínáig.
A fajt hazánkban a nyolcvanas évek végén még kihaltként jegyezték, de több évtizedes kihagyás után a délszláv háború idején újra feltűnt. Először Somogyban, ám terjedése megállíthatatlannak tűnik, már Csehországban is felbukkant. A kifejlett állat testhossza körülbelül 65-105 centiméter, marmagassága 45-50 centiméter közötti.
A farka rövidebb a rókáénál, közepesen lompos, 25-30 centiméter, a farok hegye pedig feketés-gesztenye színű. Az állat testtömege 7-15 kilogramm, a kanok körülbelül 15 százalékkal nehezebbek a szukáknál. Izmos lábuk a farkasokéhoz hasonlóan igen alkalmas hosszan tartó üldözésre, így a 40 km/órás sebességet akár egy órán át is képesek tartani. Az aranysakálnak nincs természetes ellensége, ahol megjelenik, ott visszaszorul a rókaállomány. Hazánkban egész évben vadászható dúvadnak számít.
