II. Zalai Nyomdász Találkozó

 „Szeretnélek meghívni, a második Zalai Nyomdász találkozóra” – érkezett a meghívó az egyik közösségi portálon.

A szervezők közül, Temlén Ida küldte a levelet. Te jó ég! 1990-előtt dolgoztunk együtt a Zalai Hírlap nyomdai előkészítésében, s még emlékeznek ránk újságírókra is! Ida kéziszedő volt a nyomdában, nekünk, a nyolcvanas években, újságírókén is el kellett menni a nyomdába, hogy ellenőrizzük a másnapi számok levonatait, nehogy hiba kerüljön az oldalakba, cikkekbe.

Ennek már közel harminc éve, s pont húsz éve annak is, hogy 1997-ben a Zalai Hírlap nyomtatása elkerült a zalai nyomdából Veszprémbe, a Pannon Lapok saját nyomdájába. Addig a zalai nyomda fontos szerepet játszott a Zalai Hírlap fejlődésében, pontosabban, a két szerveződés előbbre jutása egy ideig egymástól is függött. Ennyi év távlatából érdemes rápillantani ezekre az évekre, hiszen, amit akkoriban együtt éltünk meg az ma már a történelem polcaira kerül, az egykori zalai nyomda utódja meg már nem is foglalkozik lapnyomtatással…

Sokakkal alig ismerjük meg egymást Zalaegerszegen a Kiskondás Étteremben, amikor szeptember 30-án, kora este gyülekezik a társaság. Megváltoztak az arcvonások, a férfiaknál kevesebb lett a haj, bővebb a derékméret, az egykori fiatal lányok, asszonyok nagymama korba léptek.

- Negyven évnyi munka után, nyugdíjasként elkezdtek hiányozni az egykori kollégák. Amikor valakivel összefutottam, nem győztük végig beszélni, hogy kivel mi történt, kiről mit tud a másik. Innét jött a gondolat, hogy próbáljunk meg találkozni egymással szervezett formában is. Ezt megszervezni nagyon jól jött az internetes közösségi portál, no meg Szendrői Gábor volt kollégám, aki azonnal felvállalta a segítségét, amikor említettem neki az ötletet – mondja Temlén Ida.

- Az első találkozóra ötvenen jöttek el, a mostanira már 83-an jelentkeztek. Ez nem amolyan hivatalos cégtalálkozó, itt azok vannak jelen, akik egykor a zalai nyomdában dolgoztak, közülük többen más cégeknél fejezték be az aktív életüket, a többségünk már nyugdíjas – mondja Szendrői Gábor, aki akkoriban a laprészleget vezette, s napi kapcsolatban volt a szerkesztőséggel.

Engedtessék meg, hogy az újág oldaláról tekintsünk vissza a nyomdával való kacsoltunkra, s az örömteli találkozóra. Azét is, mert Gábor csapatát érintette legfájdalmasabban a Zalai Hírlap szerkesztőségének 1990-beli áttérése a számítógépes lapelőállításra, hiszen ekkor a korábbi ólomszedés összezsugorodott, a szerkesztőségből ugyanis filmen kerültek át az oldalak a nyomdába.

- Pedig micsoda masinák voltak azok a szedőgépek! Ezek öntötték hasáb sorokba a kéziratok szövegeit – mondja Sándor Dezső egykori gépszedő. – Mi meg nem történt akkoriban! A legrosszabb az volt, amikor este jöttek a szerkesztők, s eldobatták velünk a már kész első három oldalt, mert összeült az MSZMP Központi Bizottsága, s kiadtak egy kötelezően közlendő közleményt, ami ilyen terjedelmű volt. Kezdhettük elölről a szedést, s az idő nagyon szorított bennünket, mert el kellett érni az újságnak a pesti vonatot. Persze voltak csínytevések is. Mi például egyszer felcseréltük az impresszumban a főszerkesztő és a helyettese nevét, s vagy tíz példány így is nyomtattunk ki. Jó nagy cirkusz lett belőle – nevet Dezső. Aztán olyan is előfordult, hogy az utolsó sportoldal kéziratával a szerkesztő az Éva presszóban „ragadt”, s a nyomdában dolgozó kollégája a nyomdászok körében készített új sport riportokat, úgy, hogy nem is konyított a sporthoz, a lap felületeit ki kellett töltenie…

A Zala – akkor még így hívták az újságot – a zalai nyomdai fejlesztés révén vált igazi napilappá 1955-ben. Az 1945. április 7-től induló Zalát ugyanis addig Szombathelyen nyomtatták, ezért akkoriban a napi hírek két napos késéssel érkeztek meg a megyébe. Az egyik nap megírták őket, másnap ezt Szombathelyen kinyomtatták, s harmadnap reggeltől történt a lapok kézbesítése. A Zala elkészítése 1955 július 1-től került a Zala Megyei Nyomdaüzemi Vállalt egerszegi üzemébe, s 42 évig ott is maradt. A következő nagyobb fejlesztés 1964-ben történt, amikor rotációs nyomógépet kapott a nyomda, mert a megnövekedett példányszámokat már anélkül nem lehetett előállítani. A harmadik nagy lépés pedig 1984-ben történt, amikor modern, ofszet technológiára váltott a nyomda. Ez már akkor történt, amikor Somogyi Tibor volt a nyomda műszaki vezetője.

- Nagy ünnepség volt azon a napon. Sosem felejtem el azt az augusztus 20-át, amikor elindult az ofszet lap előállítás. Én nyomtam meg a gép indító gombját, s minden rendben működött, a jó előkészítést követően teljesen hibátlanul debütáltunk, s egy sokkal szebb küllemű lapot adhattunk az olvasóknak – emlékezik vissza Somogyi Tibor.

Innentől már csak pár év volt hátra a rendszerváltásig, a lapok és a nyomdák privatizációjáig, ami aztán teljesen átírta a korábbi két, egymásra épülő szervezet kapcsolatát.

- Addig egyedüli volt a megyében a zalai nyomda, azt követően, a számítógépek megjelenésével egymás után alakultak a kisebb nyomdai előállítást végző üzemek. Sokan a nyomdából is eltávoztak. Ma, ha jól számolom, legalább nyolc ilyen vállalkozás működik csak Zalaegerszegen. Közülük többnek a dolgozója ezen az estén is jelen van – mondja Szendrői Gábor.

- És micsoda szakmai színvonalesés következett be akkoriban. A nyomdászathoz semmit nem konyító emberek kezdtek el kiadványokat készíteni a számítógépeken. Idő kellett ennek a megváltozásához is, ma már csak ritkán látni fércmunkát – mondja Sándor Dezső.

A rendszerváltással a vadkapitalizmus évei törtek rá a kiadókra is. A nyomdák óriási mértékben emelték az áraikat, s őket a posta is követni próbálta, drasztikusan emelték a kézbesítési díjakat. A zalai nyomda, hála a közeli emberi kapcsolatoknak, ezen a téren mérsékletet tanúsított, aminek hamarosan a pozitív eredménye is meglett. A Zalai Hírlap német tulajdonosa, aki a szomszédos megyei Vas Népét is megvásárolta, nem engedett a szombathelyi nyomda irreális áremelésének, s Zalába hozta el a Vas Népe nyomtatását.

- Akkor nem volt ez egyszerű mutatvány – emlékezik vissza Somogyi Tibor. – Három hónap alatt kellett helyet biztosítanunk egy nyomdai gépsornak, azt felállítani, s megtanulni rajta dolgozni. Az, hogy mi nyomtattuk mind a két újságot azokban az években, igen jelentős bevételt jelentett a nyomda számára. Persze tudtuk, hogy ez nem tart örökké, a nyomda tulajdonosai elkezdtek más irányba is fejleszteni.

Amikor a német laptulajdonos nyomdai szakembere Zalaegerszegen először látta az itteni nyomda rotációs nyomógépét elmosolyodott:

- Aranyos kis masina – mondta. – Olyan mint egy matchbox az igazi autó mellett – tette hozzá. Aztán ilyen, több emeltnyi magasságú géptornyokból álló lapnyomdát építettek Veszprémben, s a Pannon Lapok összes lapját odavitték nyomtatni. A Zalai Hírlap 1997-ben, éppen húsz éve búcsúzott el a zalai nyomdától. A lapok elvitele nem volt titok, ezzel számoltak a zalai nyomda tulajdonosai is.

-A nyomógépeket eladtuk, s elindult egy más irányú fejlesztés a nyomdában. A nyugdíja vonulásom előtti utolsó tíz évem is nagyon szép történet. Új gépek jöttek, új munkákat tanultunk meg. Akik most itt vannak, azok a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas évek nyomdászai. Még mást tanultak, mint amire most szükség van. Annak idején én is inasként kezdtem a nyomdában, ami most már nem itt van a Göcseji úton, hanem az ipari parkban. Meghívtak bennünket nyugdíjasokat, s megmutatták az új gyárat. Gyönyörű nagyüzem, ahol dobozok tonnáit állítják elő – mondja Somogyi Tibor.

Az Edelmann Csoport 2010 decemberében vette át a zalai nyomdát, és 2013-óta száz százalékos tulajdonosa az üzemnek. A németországi székhelyű Edelmann Group zalaegerszegi leányvállalata (Edelmann Hungary Packaging ZRt.) Magyarországon a második legnagyobb, hajtogatott kartondobozokat gyártó cég.

- Az ólomnak Magyarországon több száz éve volt a nyomdászatban. Lejárt az ideje. A közelmúltban láttam egy videót, a nagypapa korú nyomdász felvette, hogyan működött a szedő gép és megmutatta az unokájának. A gyermek szájtátva nézte a gépet – mondja Szendrői Gábor.

- Szép évek voltak! Több kollégámmal évekig fociztunk a Zalai Hírlap focicsapatában, még a sportban is együtt voltunk. Van miről beszélnünk, ezért is vagyok nagyon hálás Idának és Gábornak hogy megszervezték a nyomdászok találkozóját – köszöni a többiek nevében is Sándor Dezső, akihez mi is hálásan csatlakozunk.