Düh, agresszió váltotta a bánatot – Beszélgetés a kanizsai Lumberjack Commandóval

A 2011-ben alakult Lumberjack Commando zenéjében folyamatosan jelennek meg új hatások, most éppen a hardcore stílusjegyei itatják át azt. A Mountains dalai ennek köszönhetően harapósabbak és gyorsabbak, miközben azt a tonnányi súlyt is viszik tovább, ami indulásuk óta jellemezte őket. Maguk a tagok úgy fogalmaznak, a korai bánatot mára düh és agresszió váltotta fel.

– Ebben nincs semmi tudatosság, bár a stoner-vonalat szándékosan akartuk magunk mögött hagyni, s egy kicsit zavart is bennünket, hogy még akkor is ebbe a skatulyába próbáltak meg begyömöszölni, amikor attól a vonaltól már eléggé eltávolodtunk – magyarázta a zenekar dobosa, Péter Tamás. – Leginkább arról van szó, hogy mindhárman más zenét hallgatunk, mások a hatá­saink, s ez érvényesül a közösen játszott zenénkben is. Mindenki beleteszi a saját ötletét, azokból alakítgatjuk, gyúrjuk a dalokat.

– Ez egy önmagvalósítás, olyan út, amely elvisz valahova – fűzte tovább Morvai Martin. – Itt semmi más nem számít, csak a zene szeretete. Játszom otthon a gitárral, kitalálok egy riffet, amit aztán továbbgondolva megszületik egy dal. Nagy okosságot ma már nem lehet a zenében előállítani, hiszen mindössze hét hang van, aminek vélhetően az összes variációját eljátszották már. Mi nem is akarunk azzal foglalkozni, hogy a dalaink mire hasonlítanak, vagy egyáltalán hasonlítanak-e bármire. Többen mondják azt a Lumberjack Commando új dalaira, hogy hardcore hatásúak, de megkaptam már azt is, hogy a Sepultura zeneisége van benne. Ez azért érdekes, mert otthon sem hardcore-­zenét nem hallgatok, sem Sepulturát. Tudom, hogy léteznek, de nem hallgatom, nem tanultam, s nem is játszottam soha. Ennek a zenekarnak a tagjaként tudatosan nem is akarok olyasmit játszani, amit rajongóként hallgatok. Számomra a Lumberjack Commando sokkal inkább olyan, mint egy zenei felfedezés.

A Lumberjack Commando a gitáros Rácz Hunor javaslatára 2011-ben még kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy az amerikai Down, Crowbar és Eyehategod zenekarok nyomdokaiba lépjen. Az akkor még szintén gitáron játszó Péter Tamás és a basszusgitáros Parti Péter már az indulásnál is jelen volt, hiszen mindketten kedvelték azt a sludge hatású southern metal vonalat, amelyet célul tűztek ki maguk elé.

A kezdeti ötös felállásban rajtuk kívül az énekes Kun Ádám és a dobos Pávlicz Norbert szerepelt még, majd Hunort röviddel később Jánosi Péter váltotta.

– A kezdeti ötös felállásból szerintünk kihoztuk a maximumot, amit azzal a formációval el lehetett érni, azt teljesen kimaxoltuk – folytatta Parti Péter. – Ennek egyenes következménye lett a megfáradás, előbb Jánosi Péter lépett ki, elment Ausztriába dolgozni. Rövid ideig négyesben is folytattuk, majd amikor Ádám is közölte, hogy távozik, az megindította a zenekar akkori felállásának széthullását.

– Mi ketten Tomival viszont úgy döntöttük, hogy mindenképpen folytatjuk – fűzte tovább Péter Tamás. – Próbálkoztunk különböző énekesekkel, aztán jött Martin, akivel annak idején én már játszottam együtt egy punk­zenekarban.

A Lumberjack kétévnyi hiá­tus után lépett újra színre, ezúttal tehát már trió felállásban, oly módon, hogy első számú énekessé Parti Péter lépett elő. A tagok szerint a háromfős felállás okozott némi nehézséget – a teltebb hangzás érdekében koncerteken jól jönne még egy gitáros –, de az új dalokat már eleve úgy írják, hogy élőben is elő tudják adni őket. Az újraindulást követően előbb egy nyolcdalos albummal jelentkezett – ez csak digitális formátumban jelent meg, majd elkészült a Mountains négy dala. Parti Péter úgy véli, az előzőnél jóval érettebb anyag született, szintet léptek vele. A szakma hasonlóan vélekedik, az internetes rockzenei magazinokban szinte kivétel nélkül mindenütt az év legjobb hazai undergroundanyagai közé sorolták a lemezt, elismerősen szólva annak bivalyerős hangzásáról, valamint a dalokban kibontakozó zenei ötletekről. Közben a Lumberjack Commando a fővárosi underground-tehetségkutatókon is sorra hozza a jobbnál jobb eredményeket. Mindez azért is fontos a zenekar tagjai számára, mert tanulva a korai időszak tapasztalataiból, ma már elsősorban Budapesten akarják a lábukat megvetni.

– Az ötös felállással elkövettük azt a hibát, hogy mindenhol játszottunk, ahova csak hívtak bennünket, s eközben Budapestről valahogy megfeledkeztünk – magyarázta Péter Tamás. – Miközben tudjuk jól, hogy Budapest nélkül nincs élet, aki Budapesten nincs jelen, az mintha nem is létezne. Ezért most arra törekszünk, hogy Budapesten vessük meg a lábunkat, majd onnan szivárogjunk visszafelé.

A terveknek a 2020-as évet meghatározó koronavírus-járvány azonban alaposan alávágott, így többek között a Rockmaraton fesztiválos nyári fellépésük is elmaradt, holott attól sokat vártak a Lumberjack Commando tagjai. Néhány klubkoncertjük azonban volt Budapesten, s azt a közönségszámot tudták is produkálni, mint amit a fővárosi zenekarok is szoktak.

– Ma már a koncertekre járó közönség szokásai is egészen mások, mint évekkel ezelőtt – jegyezte meg Martin. – Ma a legtöbben sörözni, beszélgetni mennek el egy klubba, ahol mellesleg egy zenekar is játszik. Nekünk ilyen körülmények között kell megszereznünk a közönség szimpátiáját. Felgyorsult a világ, öt másodperc figyelem irányul az emberek részéről egy produkcióra. Ha azalatt sikerül valami olyasmit nyújtanunk, ami tetszik nekik, akkor nyertünk. Ha nem, akkor folytatják a beszélgetést, vagy pörgetik tovább a híreket a telefonjukon.