Ángyán József és az oligarchák

A volt államtitkárt, akit Orbán Viktor azért távolított el a kormányból, mert nem akarta megérteni, hogy együtt kell működnie a kabinettel, az állami földek odaítélése kérdésében csakúgy, mint a vidékfejlesztés gyakorlatában, nem fárad. Felvilágosító fórumokon folytatja harcát országszerte az általa elhibázottnak tartott vidékpolitikáról, mondván, nem erről volt szó, amikor annak idején meghívták a kormányba.

A Szent István Egyetem professzora az Élőlánc Magyarországért és a Váralja Szövetség támogatásával és segítségével folytatja harcát, e két szervezet hozta össze az egerszegi fórumot szerdán az Art moziban. A célok azonosak, harc a nagytőke ellen, főleg akkor, ha a termőföldre vetné a szemét, illetve beruházó erejét, s a nagybirtok helyett színes, a termesztést tekintve sokrétű, természetközeli kisparaszti gazdaságok előnyben részesítése. Ezekről a dolgokról is kérdeztük minapi látogatásakor.

Ángyán József: Kritikus vagyok, kifejezetten arra törekszem, hogy visszafordítsam az eredeti irányába a vidékstratégiát (Fotó: Katona Tibor)

Ángyán József távolról, a spontán privatizációtól indította előadását, majd hatalmas nagybirtokok térnyeréséről szólt. Kérésünkre, definiálja, kiket ért mai oligarchákon, így válaszolt:

- A spekuláns nagytőkést. Aki ráadásul a vagyonát nem mindig kideríthető körülmények között szerezte. Ugyanaz a helyzet, mint amikor a Szovjetunió szétesett. Ott is ilyen oligarchák keletkeztek. Ráadásul a nagytőkés spekulánsok igényt tartanak arra, hogy kiszolgálja őket a közösség. Példaként említem, hogy az agrárkasszából az első három legnagyobb érdekeltség mekkora összegekhez jutott különféle, földalapú és fejlesztési támogatások révén. A legnagyobb a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm csoport, Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd érdekeltsége pedig a második. Fidesz-közelinek szokás őket nevezni. A harmadikat, Leisztinger Tamás birodalmát pedig szocialista közelinek. Ez a három érdekeltség összesen 13 milliárd forintot emelt ki 2011-ben a közös agrárkasszából, támogatások formájában. Összehasonlításként említem, ugyanabban az évben szavazták meg, hogy az egész tanyafejlesztési programra 1 milliárd forint támogatás jutott, miközben a tanyákon 300 ezer ember él. Véleményem szerint ez az arány a közös kassza elképesztő megrablását mutatja - mondta Ángyán József.

Később kitért arra is, ezek nem törvénytelen dolgok. Azt tartja felháborítónak, hogy ilyenek a törvények.

- Ismert, hogy figyelemmel kíséri az állami termőföldek haszonbérbe adását, és kimondja, ahol összefonódásokat sejt. Zala megyéről kapott információkat?

- Megnéztem a zalai földbérletek ügyét. Itt összesen 370 hektárt adtak eddig bérbe. Kevés föld ez ahhoz, hogy általánosítható következtetést vonjak le belőle. Ott szoktam általánosítható következtetést levonni, ahol már legalább ezer hektárt bérbe adtak, és a nyertes pályázatokból következtetni lehet. Egyébként mindenhol egyazon szisztéma szerint megy a dolog. Az a gyakorlat, hogy a bérbe adott állami terület 75-85 százalékát néhány érdekeltség viszi el, a nagy többség pedig kicsi, resztli földeket kap. Itt is ugyanaz az egyenirányítás zajlik. A zalai 370 hektárnak is a 80 százaléka négy érdekeltséghez került, itt sem lehet azt mondani, hogy az emberek tömegével jutottak volna termőföldhöz. Sokan keveset, és néhányan sokat kapnak. Ebből kihozható egy szép átlag, amiről a miniszter úr mindig nyilatkozik. Elmondja, kérem szépen fejenként 17 hektár az átlagos terület, amit megnyernek az emberek. De mondom, ebből még nem merek Zalára vonatkozó általános következtetéseket levonni. Ángyán József elmondta, hogy hol, kik nyernek, arról a helybeliektől kap rendszerint információt.

- Még várat magára az új földtörvény. Mekkora termőföldet engedne egy kézben tartani?

- A leendő üzemszabályozási törvényből kiszivárgott valami, és ha úgy lesz, azzal én egyetértenék. Ha 300 hektár lenne a felső határ. Bár az agrártárca ezt azonnal cáfolta. Ha egy család megélhetéséről beszélünk, ennél több földre sehol nincs szükség, még a bugaci pusztán sem, ahol csak futóhomok van. Megfelelő gazdálkodást kell folytatni, nem monokultúrás kukoricatermesztést csinálni. Ahol pedig most nagy tőkés társaságok működnek, amelyek a termőföld mintegy felét használják, ott biztosítani kellene öt éves átmeneti időt, az alatt lemondhatnának a bérleményről. Ha túl nagy a tulajdon, öt év alatt rendezhetnék azt.

- A törvénytervezetben maximum 1200 hektárról lehetett hallani.

- Ez a nagyságrend egy összeszámított mértékként, tehát amelyen több család gazdálkodik, országos felső plafonként még elképzelhető lenne. Jelezni szeretném, hogy a kisebb birtok nem életképtelen. Mindig ezt hozzák fel velem szemben. Raskó György szokta rám mondani, hogy skanzent akarok csinálni Magyarországból. Kérem szépen, az átlagos francia birtokméret az Eurostat 2011-es adata szerint 52 hektár volt. A nagybirtok átlaga Franciaországban 272 hektár. Ha ezek a méretek versenyképtelenek lennének, akkor Európában rég nem lenne mezőgazdaság. Lengyelországban 6 hektár az átlagos birtokméret, mégis kiszorít minket a piacról a lengyel mezőgazdaság. A kisbirtok szövetkezésével tudják ezt elérni.

- Beszélő viszonyban van a Vidékfejlesztési Minisztérium vezetőivel?

- Momentán nem vagyunk beszélő viszonyban, de ez érthető, hiszen elég kritikus vagyok azokkal a lépésekkel, amik itt történnek. Kifejezetten arra törekszem, hogy visszafordítsam eredeti irányába a vidékstratégiát. Mert úgy látom, a jelenlegi, különösen a föld körüli fejlemények nem az eredeti tervek szerint mennek.