A szakma krémje

A szakmai fórumot és kiállítást is tartalmazó, kétnapos programon az MCIOI négyszáz tagjából közel kétszázan jelentek meg, s vettek részt. S hogy minek volt betudható ez a nagy érdeklődés?

- A fővárostól távolabb lakóknak is olyan segítséget szeretnénk nyújtani, amit különösen ilyen nehéz gazdasági helyzetben, minden tagunk joggal vár el ipartestületünktől - fogalmazott Pataki János, aki szerint a bajban különösen fontos az összetartás, hiszen tanulni tudnak egymás problémáiból. - A megváltozott gazdasági helyzet következményeivel, a fogyasztás beszűkülésével kapcsolatban fejtették ki sokan a véleményüket, ugyanakkor arra nagyon büszke vagyok, hogy senki sem temetni jött, túlélni szeretnénk a válságot. Nem feltétlen arról szól a történet, hogy el kell bocsátani a munkatársainkat - bár ilyenre is akad példa -, sokkal inkább azon vagyunk: hogyan tudjuk a fogyasztóinkat még jobban megszólítani.

- Mit tesznek ennek érdekében?

- Még intenzívebben szeretnénk ráirányítani a figyelmet arra, hogy a tagjainkat jelentő kézműves cukrászoknál található meg az a minőségű cukrásztermék, amit érdemes keresni. Még akkor is, ha az embereknek nincs pénzük arra, hogy mindennap megvásárolják, de ha ilyen szándékuk van, akkor tudatos vásárlóként keressék a minőséget. Arra ösztökéljük a tagjainkat, azt próbáljuk meg tudatosítani, hogy mindent csinálhatnak ebben a válságban, csak a minőséget nem adhatják alább.

- Pedig nagy a kísértés, hiszen számos szerényebb vagy rosszabb minőségű alapanyag is forgalomban van.

- Azokból nem is lehet rendes süteményt készíteni! Szeretnénk megkülönböztetni magunkat a multik által kínált egyensüteményektől, hiszen ami nagyon olcsó, az eleve nem is lehet jó. Ennek persze a fordítottja - ha valami drága, az biztos jó - sem mindig igaz, de az ipartestületünk feladata többek között az is, hogy tájékoztassuk a kollégákat az új technológiákról, annak érdekében, hogy minőségi sütemények készüljenek. A pék ipartestület elnökével arról beszélgettünk, hogy jó lenne a bejglit bevezetni az élelmiszerkönyvbe, hogy legyen arra előírás, mikor szabad egy bejglit bejglinek nevezni. Ha megvan a megfelelő zsírtartalma, dió vagy mák van benne, s nem dejó vagy egyéb pótszerek. Mert a minőségvédelem közös feladatunk.

- Mi a helyzet a dobostortával?

- Nemzeti büszkeségünk, igazi hungarikum. Nemrég egy francia receptkönyvben olvastam élesztős dobostortát, nem tudom, hogy került oda a hibás recept, de ki fogom javíttatni, mert a hungarikumot óvni kell. Éppen ez a magyar élelmiszerkönyv lényege. Ha oda bekerül egy termék, annak megvan a határozott leírása, összetétele, s ha például a dobostorta nem aszerint készül, nem szabad úgy nevezni. Lehet dobos-szerű vagy ál-dobostorta, de dobostorta semmiképp.

Pataki János elmondta: természetesen olyan cukrászok is vannak, akik még nem tartoznak az ipartestülethez, de nagyon jó termékeket készítenek. Mindenesetre tagságuk körét szeretnék tovább bővíteni, úgy is, hogy a négyszázas létszámmal abszolút elégedettek lehetnek. A Cukrászok Világszövetsége elnökeként pedig úgy véli: világszerte komoly gondot jelent, hogy a multik elárasztották a piacot igen szerény minőségű termékekkel.

- Tudjuk, sokan nem engedhetik meg maguknak a gyakori süteményvásárlást, de a fogyasztóknak azt tanácsoljuk: inkább válogassák meg az alkalmakat, s olyankor a jobbat, a minőségit válasszák!