Az N. Olajbányász hősei

Húsz esztendeje hatezer ember állt az esőben, ünnepelve a Keszei Ferenc vezette együttest, amely 5-0-ra legyőzte a Paks csapatát, és ezzel – két fordulóval a bajnokság zárása előtt – bebiztosította NB II-es bajnoki címét, és az élvonalba kerülést. És micsoda kontraszt: vasárnap egy megyei bajnoki mérkőzés szünetében – ez ma a legmagasabb szint a dél-zalai város labdarúgóéletében – köszöntötték a húsz évvel korábbi hősöket, ami persze semmit sem von le a megemlékezés megható és tényleg ünnepélyes pillanataiból. Sorban szólították a pálya szélére a játékosokat, akik egy-egy kissrác kíséretében érkeztek az egykori sikerek „színpadára", a stadion játékterére.

Csáki László, Szalai Zoltán, Iványi Lajos, Kepe Tibor, Koller Zoltán, Farkas József, Vidóczi Jószef, Fuisz László, Pécsi Attila, Domján József, Czigóth Szabolcs, Kercsmár Balázs, Gyulai Csaba és a vezetőedző, Keszei Ferenc, aztán Németh Zoltán szakosztályvezető helyettes, Bicsák Miklós vezetőségi tag és Simon József technikai vezető érkezett a pályára. A csapat tagjaitól a legnagyobb tapsot utóbbi kapta. És hogy teljes legyen a létszám, a társasághoz később csatlakozott Kiss István, Visnovics László, Svélecz László és Buti László gyúró, akik az ünnepség ideje alatt csapataikkal éppen meccseltek, Hegedűs László, Tóth Péter és Almir Filipovic pedig jelezte, hogy nem tud részt venni az eseményen.

Akik viszont ott voltak a Bányász-pályán, újra átélhették kicsit a régi idők hangulatát, még ha nem is voltak annyian a lelátókon, mint egykor. A csapat a korábbi B-közép tagjaihoz is kifutott – úgy, mint régen, csak a kerítés két oldalán állók egyaránt húsz évvel idősebbek lettek...

– Amikor kifutottunk a B-középhez, én is elérzékenyültem egy kicsit. Mert láttam, hogy a lelkesedés ugyanúgy megmaradt és előjöttek az emlékek is... – vallotta be Keszei Ferenc, a sikercsapat vezetőedzője.

Aztán jöttek „a fiúk" is akik egyébként rendszeresen, minden év decemberében találkoznak.

– Azért ez más élmény, újra hallani a „Hajrá Bányász!"-t – fogalmazott Csáki László, az együttes kapusa, akinek, ha nem fordult volna ki a válla, ötven felett is még ott állna a háló előtt. – Ma is büszke vagyok erre a közönségre, bár persze mára megkopott a létszám...

Az ünnep szervezésében is igazi csapatkapitánynak bizonyult Kepe Tibor, aki „terelgette", szóval tartotta, igazgatta a volt társakat.

– Igen, valóban más volt ez az összejövetel, mint az éves rendes találkozóink – mondta. – A szervezésben nyújtott segítségért köszönet jár a városnak, és az UFC-nek is. Itt élünk, sokszor találkozunk is a szurkolókkal, de ez a délután mégis más volt. Főleg úgy, hogy mindenki hozta a családját, akik talán egy kicsit átélhették milyen volt nekünk akkoriban itt futballozni. Ez a csapat tíz évig együtt játszott, ami nagyon fontos volt a sikerben is.

Fuisz László pedig idén nemcsak húsz, de harminc éves jubileumhoz is elérkezett. És bevallotta: a vasárnapi ünneplés előtt izgult...

– Már pénteken, jobban, mint annak idején egy meccs előtt – említette a korábbi villámléptű, és soha el nem fáradó támadó. – Húsz év sok idő és köszönjük, hogy megszervezték ezt az ünnepséget. Volt itt egy bajnokcsapat, ami azért nagy szó. De hivatalos vagyok a Videoton csapatához is, hiszen az 1984-85-ös szezonban a fehérváriak játékosa voltam, és így részese az UEFA Kupa-menetelésnek. Csak azt sajnálom, hogy egyetlen percet sem léphettem pályára. De ott voltam Májer Lajosékkal mindenütt, Manchesterben, a Bernabeú-stadionban, ami szintén felejthetetlen élmény volt. Bár 5 éves szerződést írtam alá, egy esztendő múlva visszajöttem Kanizsára. Egy olyan közösséghez, amely évtizedeken át együtt volt, s akkor értettem meg, hogy mit jelent és milyen felelősség egy ilyen közösségben húzóembernek lenni.

Ma már csak szép emlék

Az N. Olajbányász csapata egy év élvonalbeli szereplés után, 1995-ben búcsúzott az NB I-től, aztán 1999-ben az 1966-óta használt elnevezés Nagykanizsa FC-re változott, amely csapat 1999-ben újra visszajutott az NB I-be. A bennmaradást kiharcolta, de a következő kiírás már az emlékezetes kvalifikációs bajnoki sorozat volt, amely után a mezőny az őszi küzdelmek után megrostálódott és csak a legjobb 12 folytatta tavasszal NB I-ben. A Nagykanizsa FC a másodosztályba került, 2002-ben pedig megszűnt. Azóta pedig az N. Olajbányász SE is a szép emlékekben él tovább...