Karnyújtásnyira az egészségtől

A Thúry György Szakképző Iskola diákja először még az 50 órás kötelező közösségi szolgálat teljesítése miatt vett részt a helyi Vöröskereszt munkájában, azonban később maradt és önszántából segített a véradó mozgalom szervezésében.

- Korábban a véradás szervezésében eltöltött több éves szolgálatot szokták elismerni, ám az innovatív szemléletünk miatt egy fiatalembert terjesztettünk fel a díjra – fogalmazott Dömötör Balázs a Magyar Vöröskereszt területi véradó szervezője. – A megyéből ezúttal bennünket, kanizsaiakat ért a megtiszteltetés, hogy felterjeszthettük Dávidot. A véradók és az önkéntes segítők között is egyre égetőbb probléma az idősödés. Elérkezett az idő, hogy a fiatalokat példaként állítsuk a kortársak elé, ezzel is biztatva őket a véradásra, s felhívva figyelmüket a gesztus fontosságára.

A vezető szavaiból kiderült, hogy Dávid nem csak le akarta tudni a kötelezően előírt közösségi szolgálatot, hanem amikor segítségre volt szükség, azonnal készenlétben állt. Ha éppen az iskolai elfoglaltságai engedték, akkor a véradásokon segédkezett, de ha papírmunka merült fel, abban az esetben is lehetett rá számítani. Sőt az egyik kampányban még vércsepp jelmezt is öltött, s úgy osztogatta a véradásra készült promóciós anyagot városszerte.

Dömötör Balázs (balról) és Richter Dávid a díjjal. A fiatal önkéntes mindent megtesz, hogy kortársai felelősségteljesen éljék hétköznapjaikat
Fotó: Szakony Attila

- Mindig is érdekelt miként segíthetek embertársaimon, ha bajba kerülnének, tudtam, hogy képezni szeretném magam e területen – jelentette ki a 18 éves Richter Dávid. – Általános iskolásként elsősegélynyújtó szakkörökre jártam, majd miután teljesítettem a vizsgát ebben a témakörben elméleti és gyakorlati feladatokkal színesített versenyeken vettem részt.

Aztán a Thúry szakképző iskolába kerülve még tovább erősödött a fiatalban, hogy a jövőjét az egészségügyben képzeli el. Édesapja gyógymasszőr, nővére pedig sebésznek készül az egyetemen. E két hivatás jó példával szolgált számára, így az érettségit követően gyógytornász szakon szeretne továbbtanulni.

- Csupa hasznos dolgot elsajátítottam a viadalok alatt, úgy érezem, ha versenyhelyzetben nem remeg meg a kezem, talán éles helyzetben sem fog – mesélte Dávid. – Az életmentés határozott mozdulatokat kíván az embertől, s olyan szabályokat, amikkel minden fiatalnak tisztában kellene lennie. Hasonlóképpen van a véradással is, azt tapasztalom, hogy a kortársaim tájékozottak, hiszen tudják: három életet menthetnek meg, ha csak egyetlen egyszer kinyújtják a karjukat. A többség annyira tart a tűszúrástól, hogy meg sem próbálja. Büszkeséggel tölt el, hogy édesapám a kedvemért már adott vért, de a barátaimat is ugyanerre buzdítom. A véleményük csak akkor változna meg, ha ne adj’ Isten a családtagjaik számára lenne szükség azonnal vérkészítményre.

Dömötör Balázs és kollégái pontosan tudják, hogy egykor milyen komoly véradó mozgalom működött szerte az országban. Többek mellett katonák, közintézmények dolgozói adtak rendszeresen vért. Számára is érthetetlen, hogy a fiatalok miért nem aktívabbak, hiszen a véradás idejére néhány tanóra alól igazolt felmentést kapnak. Sőt korábban az egész napot kihagyhatták, bár az utóbbi időben ezt már nem mindegyik iskola engedi meg a tanulói számára.

- Ami elkeserítő, hogy az aktív diákok 90 (!) százaléka felnőttként már nem tér vissza – folytatta a szakember. – Néhányakkal a felsőoktatásban még találkozunk, de jóval több vérre lenne szükség. Az orvostudomány szerint az embert még mindig csak a másik ember vérével lehet kezelni, egyelőre nincs alternatív megoldás. A véradó mozgalom ma is működik, igyekszünk a munkáltatókat, cégeket és vállalkozásokat arra sarkallni, hogy a saját egészségük védelmében is nyújtsák ki a karjukat. Nyilván, aki 4-5 alkalommal adott vért, abban tudatosul a mások iránt érzett felelősség, így talán már a szabadidejében is áldoz időt arra, hogy segítsen. Dávid révén pedig olyan réteghez juthatunk el, ahonnan az utánpótlásra számítunk.