A zalai fehérhímzés jól illik a mai lakáskultúra kívánalmaihoz is

Ági korán megszerette a kézimunkát, kötött, horgolt, hímzéseket készített. A gyes ideje alatt az akkor divatos kalocsai, matyó mintákat másolta, varrta. Aztán rájött, ennél többet szeretne.

- Amikor az egerszegi hímzőstúdiót először felkerestem, zalai fehérhímzéses futóra kértem előnyomást. Láttam, milyen szakmai munka folyik a foglalkozásokon, milyen gazdag a zalai mintakincs - idézte fel a kezdeteket. Az igazi áttörés 2008-ban következett be, amikor elment Tállyára, az országos hímzőtovábbképzésre. Onnéttól indult be igazán a pályája. Időközben megismerte más tájegységek népművészetét, ám továbbra is megmaradt szűkebb pátriájánál. Azon belül is faluja, Pókaszepetk hagyományainál.

- Szülőhelyem öröksége - evvel a jeligével látom el a pályázatra küldött munkáimat - nyomatékosítja elkötelezettségét. Pókaszepetk nem tartozik egyik kiemelt tájegységhez sem, az itt alkalmazott hímzésekben megtalálhatók a göcseji, s a Balaton-felvidéki motívumok egyaránt.

- A hagyományos mintákat újratervezem, szigorúan ragaszkodva az eredetihez. A színek és a motívumok megmaradnak. Például a hetési bújtatásos forma régi kézelőminta felhasználásával készült, s díszíti azt a nyolcdarabos garnitúrát, amit a békéscsabai országos textilkonferenciára készítettünk a szintén népi iparművész Domján Zsuzsannával. Egyrészt a mintákat máshová helyeztük, tehát párnára, terítőre, függönyre, másrészt pedig hatszor egymás fölé emeltük az aprócska motívumot, s így különleges hatást értünk el - szemlélteti a régi újragondolásának értelmezését. Egyébként azt vallja, hogy a zalai fehérhímzés amellett, hogy szép és elegáns, azért is hálás, mert egyszínűségénél fogva legjobban illeszkedik a mai lakáskultúrába. Az említett garnitúra alapanyagát Hácskó Imréné lenti szövő népi iparművész készítette, Ági azt mondja, összedolgoznak, mivel kereskedelmi forgalomban nem lehet a szükséges minőségű alapanyagot kapni.

Nemcsak a tállyai országos továbbképzésen szorgalmazták, hogy hímzéssel foglalkozzon, hanem a zalai népművészeti egyesületben is biztatták. Tagja e közösségnek, mellyel rendszeresen részt vesz programokon, köztük is mesterségek ünnepén. Az egyesület kutatási programja lehetővé tette, hogy a nagykanizsai múzeumban is keresgéljen, s ennek eredményeként dolgozta fel a zalai cifraszűrt, a veszprémi múzeumi kincs alapján pedig a Balaton-felvidéki hagyományokat. Parragi Ágnes ma már nem dolgozik aktívan, a pénzügy, költségvetés területével felhagyott.

- Most avval foglalkozom, amit igazán szeretek... - nyomatékosítja.

Jelige: "Szülőhelyem öröksége"

Parragi Ágnes önkéntesként Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeum néprajzi adattárában tevékenykedik. Evvel egyidejűleg azon dolgozik, hogy felkutassa szülőhelye értékeit, ápolja és hímzéseiben továbbéltesse azokat. Kiderült, nagymamája egyik terítője is megtalálható a múzeum raktárában, Kerecsényi Edit nagykanizsai néprajzkutató gyűjtötte a hetvenes években. Áginak rengeteg terve van, több pályázatra készül. "Agyban" már megvan, mivel nevez.

Olvassa el Szép otthon rovatunk többi cikkét is, kattintson ide!