Kerék világ az enyém!

- Kerek világ, kerék világ az enyém, mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek fontos az egészsége és szeret szép tájban derülni. Testnek, léleknek üdítő - mondja két kép között Pintér József (64) dekoratőr, képzőművész, akinek a képeivel már találkozhatott a zalai közönség. Kétség nem fér hozzá, a jó karban lévő, huncut szemű, hamiskás mosolyú férfi eleven reklámja a biciklizésnek, a gyalogtúráknak. Hiszen erről van szó.

- Úgy három éve kaptam rá, hogy rendszeresen kerékpározzak, van is hozzá társaság, az egerszegi bringaklubosokkal tekerünk. Tudja, nem is gondoltam, hogy ennyi szépséges táj van Zalában, ráadásul ennyire bejárhatóak. Egy-egy nap 90-100 kilométert teszek meg.

Itt van a képeken a bizonyíték. Ha vasárnaponként elindul, a feleség és két fia nélkülözi, bár az egyik fiút már sikerült megfertőznie.

- Mozogtam én korábban is, de az idő haladtával éreztem, hogy nem ártana a rendszeres testedzés, visszér, vérnyomás, miegyéb megkívánta. Kellemesen lepődtem meg, egyre többet bírtam. Szóval idősebb korban is bátran el lehet kezdeni. A kiállítással is erre szeretném felhívni a figyelmet. Meglátják, a kedélyállapotra is jótékonyan kihat. Én már nem szívesen maradnék ki.

- A gyalogtúra télre marad?

- Bizony. Mondják, 20 kilométer gyaloglás felér 100 kilométer kerékpározással. Jaj, ha látta volna, idén januárban 30-40 centis szűz hóban talpaltunk Kapornakról Egerszegre! Gyönyörű volt, nem mondom, kicsit eltévedtünk, előkaptuk a térképet, aztán csak kilyukadtunk a végén, ahova akartunk.

Jóska figyelmeztet, a közvetlen környékünk számos érdekességet, rejtett szépséget tartogat, nem muszáj folyton az Adriára szaladni, főleg, amíg be nem jártuk a saját szűkebb pátriánkat. Ajánlja a Gébárti-tavat, az Egerszeg környéki hegyeket, dombokat, ahol ráadásul a hegyi emberek mindig jó szóval, tán pogácsával is kínálják az alkalmi vándorokat.

Mindezt híven sugározzák a képei. Egy több száz éves tölgy, a terebélyes gesztenyefa, a kökénybokor, a kis parasztház, a dombtetőre térdelő templom, a kibukkanó erdőhát, mind személyes élmény. Persze ott derengenek a biciklis csapatok sziluettjei, a gyaloglók lábnyoma elmosódó árnyék a festmények szélén.

- Biciklire, felszerelésre áldoz?

- Először úgy gondoltam, huncutság ez a biciklisruha, lehet kerekezni normál öltözékben is. Rá kellett jönnöm, nem butaság a sisak, a feltűnő színű felső, ami ráadásul nedvességáteresztő- mesél sportemberi felismeréseiről. - Aztán itt volt a bicikli. Beruháztam két éve egy középkategóriás darabra, érdemes volt áldozni rá, nem hagyott cserben sosem. Tudom, lehet venni habkönnyű gépeket, de azt meghagyom az országúti megszállottaknak.

Apropó országút.

- Az autósok nem takarítják le magukat?

- Akad ilyen, olyan ember is, tanulnak a mieink, javul a helyzet, elfogadnak bennünket. Épp azért járunk vasárnap, mert kicsi a forgalom.

Jóska persze értelemszerűen az étkezésben is modern, ha nem is aszketikus.

- Natúrtáplálkozó vagyok. Kevés hússal élek, mértékkel fogyasztok mindent.