2014.10.05. 19:50
Zalára magas színvonal jellemző
Csesztreg - A zene világnapjáról emlékezett meg szombaton a zalai községben a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) népzenei tagozata.
Az ünnepi műsorban többségében olyan zalai népdalkörök, zenekarok, illetve szólisták vettek részt, akik a korábbi évek minősítőin Aranypáva-nagydíjat vagy Aranypáva-díjat, a szakmai szervezet legmagasabb rangú elismeréseit kapták. A hangversenyt megelőzően Birinyi József, a KÓTA társelnöke tartott előadást a 2013-ban elhunyt dr. Olsvai Imre népzenekutató és zeneszerző munkásságáról.
A Csesztregen megtartott szombati zene világnapi ünnepség egyik fellépője a hévízi Tiszta Forrás Népdalkör volt. Fotó: Gyuricza Ferenc
– A zene világnapja a KÓTA számára a legnagyobb ünnep – foglalta össze a rendezvény kapcsán lapunknak Birinyi József. – Ezen apropóból az ernyőszervezet tagságának több mint felét kitevő népzenei tagozat minden évben két külön hangversenyt tart, egyet Budapesten, s egyet vidéken.
Birinyi József azt is hozzátette: utóbbinak olyan település adhat helyet, ahol Aranypáva-nagydíjas zenekar vagy népdalkör működik, a következő évi helyszín kiválasztása pedig stafétarendszerrel történik, tehát a házigazda település döntheti el, hogy a rendezés jogát kinek adja tovább. A 2013-as esztendőben Alsópáhok rendelkezett úgy, hogy ez évben Csesztregen tartsák az országos megemlékezést. Jövőre pedig egy Fejér megyei településre, Dinnyésre, az ottani Iglice népdalkörhöz kerül a staféta.
– A házigazdának van még egy joga, ők hívhatják meg az ünnepi hangverseny résztvevőit – sorolta tovább a KÓTA társelnöke. – Ezért lehetséges, hogy bár országos szintű rendezvényről beszélünk, ezúttal többségében mégis zalaiak a közreműködők. Birinyi József szerint a zalai népdalkörök és népzenekarok országos összevetésben igen magas színvonalat képviselnek, miközben a tájegység folklórja kevésbé ismert és híres, mint más területeké.
– A látszólagos ellentmondásnak többek közt az is oka, hogy a hagyományápolás általában ott erősebb, ahol korábban feladják az élő hagyományokat. Az ember ugyanis jellemzően akkor fedezi fel az értékeit, amikor már elveszítette azokat.