Thúry emléke büszkeséget és hűséget ébreszt

- Thúry egy felvidéki nemesi család sarja volt, mely már az Árpád-kor óta kiváló vitézeket adott a magyar királyoknak: a végvári hős nagyapja, Miklós például Hunyadi Mátyás seregében harcolt, édesapja, Gábor pedig a török hódítók ellen tüntette ki magát – kezdte Vörös András. – Thúry Györgyöt családja szintén katonai pályára szánta, a fiúnak pedig a lovaglás és a bajvívás fortélyainak elsajátítása mellett állítólag arra sem maradt ideje, hogy írni-olvasni megtanuljon. Thúry Györgyről az első híradás 1544-ből származik, amikor huszárfőlegénynek léptették elő Ság – a mai Ipolyság – várában. I. Ferdinánd 1556-ban Léva kapitányi tisztségével és Bars vármegye főispáni címével jutalmazta hűséges vitézét. Két évvel később Thúry György Palota élére került, mely erődítmény Veszprém eleste után a Dunántúl egyik legfontosabb védőbástyája lett. Aztán 1566 tavaszán Arszlán budai pasa kísérletet tett Palota elfoglalására, de mint az köztudott a török túlerő sem volt képes sikert aratni. I. Miksa király 1567-ben Thúry gondjaira bízta Kanizsát, mely még Várpalotánál is kiemelkedőbb helyet foglalt el a végvárrendszerben. A végvári vitéz és katonái 1571. április 2-án indultak utolsó portyájukra, miután Orosztony mellett a törökök tőrbe csalták a kis számú magyar különítményt. Thúry vitézül küzdött ugyan, de nem tudott kitörni a törökök gyűrűjéből, akik kezdetben megpróbálták élve foglyul ejteni a rettegett harcost. A kapitány persze mindenáron el akarta kerülni ezt a szégyent, ezért a szemtanúk szerint egy idő után már sisak nélkül harcolt, hogy könnyebben végezhessenek vele. Thúry György végül életét vesztette az orosztonyi mocsárban, fejét pedig az oszmánok Konstantinápolyba vitték, ahol állítólag különleges tiszteletadással temették el.

Legendás bajvívó

Thúry Györgyöt 1569-ben már az ország elsőszámú bajvívójaként tartották számon, aki ekkorra már több mint 600 párviadalon volt túl. A törökök Dunántúli oroszlánnak nevezték és rettegtek tőle. Egyes források szerint volt olyan török vitéz, aki csak azért érkezett Magyarországra, hogy megmérkőzhessen Thúry Györggyel. Lehet, hogy az olvasó ezt a legendát már túlzónak tartja, az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy 1563-ban, Miksa főherceg – a későbbi I. Miksa magyar király pozsonyi koronázási ünnepségén Thúry a válogatott külföldi lovagokat is felülmúlta, amiért az uralkodó a torna után aranysarkantyús vitézzé avatta.

Kanizsán őrzik emlékét

Nagykanizsán 1971-ben a végvári vitéz halálának 400. évfordulóra állították fel a Thúry György téren a katona egészalakos szobrát, múzeum, iskola és utca is van elnevezve róla, de a város tettekkel is emlékszik. A Thúry Vitézlő Oskola szervezésében 2011 óta rendezik meg a Thúry Portyát, melynek keretében lovas, talpas zarándoklat indul Orosztonyba a harctérre, ahol az utolsó ütközetét vívta a legendás végvári vitéz. Sajnos a pandémiás helyzetre való tekintettel az idén csupán egyéni megemlékezések lehettek.