A közös bográcsozás, grillezés erősíti az emberek közti barátságot

A kanizsai Osvald Gábor hiányolja a „régi szép időket”, amikor minden hétvégén összegyűltek a haverok, sokan vitték az apróbb gyerekeket is. Hol a Balatonnál, hol nagykanizsai otthonukban, de mindig jutott idő egymásra, a hajnalig tartó beszélgetésekre. Azonban nyár most sem múlhat el hasonló mulatságok nélkül, ugyan már kevesebben járnak össze, s ritkultak az alkalmak is.

- A balatoni szomszédokkal most is rendszeresen összejövünk a hétvégéken, jókat beszélgetünk, isteni finom kajákat sütünk-főzünk - mesélte Gábor. – Nemrég például elkészítettük azt az aszaltszilvás-fahéjas csirkemellet is, amit egy évekkel korábbi bulin találtunk ki.

Az Osvald család az iskolai nyári szünet idején többször rendez otthon is közös főzőcskézést. Látogatásunkkor például a 11 éves Eszti kedvencét, carbonara szószos spagettit készítettek. A kislány reszelte hozzá a sajtot, édesapja vágta és sütötte a szalonnát, míg nővére főzte ki a tésztát hozzá.

- A közös munkának általában megvan a gyümölcse, egyrészt hamarabb elkészül az étel, másrészt közben kicsit tudunk csevegni apával és a húgommal is – mondta Éva, akit mostanában 5 hónapos Marci fia foglal le leginkább.

Szintén óriási lelkesedéssel beszélt a családi-baráti összejövetelekről Lebár Edit. Férjével rendszeresen szerveznek kanizsai társasházuk udvarán kerti mulatságokat.

- Imádok főzni, szeretek vendégül látni számomra kedves embereket, s valamit biztosan jól csinálok, mert rendszeresen visszajárnak hozzánk - mosolygott Edit. - Néha képes vagyok „elszállni”, és túlzásokba esni, 5-6 féle kaját kitalálok, s mindet el is készítem. Általában akad segítségem, s ilyenkor már a főzés közben elindulnak a nagy traccspartik. Utána persze nagy munka vár rám és férjemre: nem kevés energia az edényeket elmosni, de ennek ellenére megéri a fáradságot.

Lebár Edit úgy véli, fontosak ezek a baráti beszélgetések, mindig jó kicsit kiereszteni a gőzt, miután megtették dolgukat a munka világában. Leülni, megosztani egymással örömöt-bánatot, s közben elkölteni valamiféle gasztronómiai különlegességet.

Ugyanígy vélekedik Cs. Nagyné Sipos Edit klinikai szakpszichológus, aki szerint a nagy eszem-iszomok és a társadalmi érintkezés között meglehetősen szoros kapocs van.

- Az életben minden fontos esemény étkezéshez kötődik. Ebéddel vagy vacsorával ünnepeljük a keresztelőt, a születésnapokat és a ballagást, a közös étkezés kulcsfontosságú része az esküvőknek, de temetés után is toron gyűlnek össze a gyászolók - sorolta a pszichológus. - S talán mondhatjuk: az evés csak egy eszköz ilyenkor, egy ürügy arra, hogy együtt legyünk, s beszélgessünk. A manapság is nagy divatnak örvendő kerti partik tökéletesen megfelelnek a közösségi élet fenntartására, a kapcsolatok ápolására, s arra, hogy a stresszes hétköznapok után egy kicsit megpihenjünk.

Pontosan a régi barátságok ápolása miatt rendez minden évben egyszer, augusztus-szeptember körül a ma már Budapesten élő Újházi Csilla a család Szentgyörgyvári-hegyi birtokán egy kisebb mulatságot, ahol régi osztálytársak, pár új barát, és most már néhány gyerkőc is részt vesz.

- Nagyon szétszéledtünk az országban, de ezt a hagyományt szeretjük megtartani - mesélte Csilla. - Egy pörkölt, gulyás elkészítése vagy éppen grillezés mellett jó egy kicsit nosztalgiázni, felidézni, hogy az elmúlt néhány évben mennyi minden történt velünk, néha hirtelen rádöbbenni, mennyit változtunk.

Minden alkalommal egymást érték a vidám történetek, a harsány nevetgélések, hiszen az e-mailekben nem lehet ugyanúgy átadni az élményeket egymásnak, mint egy ízletes pincepörkölt és valamilyen különleges bor mellett. Idén szeptember első hétvégéjére tervezi a társaság az összeröffenést.

Amikor idejük engedi, a kanizsai Varga-házaspár állandó résztvevői baráti körük rendezvényeinek.

- Rendszeresen találkozunk a többiekkel, akár muraszemenyei hétvégi házunknál az egyik kis horgásztó partján, vagy valamelyikük hegyi pincéjénél van mulatság - mondta Varga Zoltánné Ági. - Évtizedes baráti szálakat ápolunk, s mindannyiunk számára fontosak ezek a találkozók, de nem csak nyáron, hanem télen is.

Ági, aki egyébként három éve a paleolit étrend szerint táplálkozik, ilyenkor is figyel arra, hogy egészséges ételek kerüljenek az asztalra.

- Nem mindenki eszi ugyanazokat az ételeket, mint én, de arra mindig ügyelünk, hogy szénhidrátban szegény, könnyű étket szolgáljunk fel - fogalmazott Ági. - Az egésznek a kulcsa pedig a mértékletesség. Ha teleesszük magunkat, akkor a beszélgetéshez már nincs kedvünk, s alapjában véve ezek a partik arról szólnak, hogy örömünket-bánatunkat megosszuk a másikkal.

Férje, Zoltán - aki egyébként horgászszenvedélyéről híres a csapatban - a legutóbbi összejövetelen pontyot sütött, csupán sóval-borssal fűszerezve, mert mint mondta, a hal markáns ízvilágát könnyű elrontani egyéb fűszerekkel. Ha kész van, akkor persze érdemes egy kis citrommal vagy lime-mal bekenni, mert az harmonikus ízt ad neki.

- A hal mindig az én reszortom, de bográcsozni is szoktunk, s megelégedéssel tölt el, hogy az étel legtöbbször nem jut el az asztalig, mert ahogy elkészül, a társaság körbeállja, s nagy sztorizgatások közepette pillanatok alatt elfogy - büszkélkedett Varga Zoltán, aki szerint az viszont kifejezetten szomorú, hogy egyre kevesebb igény mutatkozik a társadalomban ilyesfajta programokra. Saját közösségük is változott az évek során, egyesek elmaradtak, jöttek újak, de mint mondta: összenőttek, és temérdek közös élményük van, ami összetartja őket. Egy világ omlana össze bennük, ha ez a folyamat megszakadna.

A mindennapi stresszt egy közös főzéssel, lakomával prímán lehet oldani. Ilyenkor mindenkinek megvan a maga feladata, valaki hagymát pucol, más krumplit hámoz, megint más süt, tehát csapatépítésre is kiválóan alkalmas program. S ha már a csapatépítés szóba került: Prikryl József mesterszakács szerint rendkívül jó példa a nagyrécsei összetartó közösség. Falunapkor, sportnapokon, farsangon, a helyi és másutt rendezett főzőversenyeken is sikert sikerre halmoznak. A Nagyrécsei Asszonyok elnevezésű, csupa nagymamából álló csapat mellett egy ideje a fiatalabbak is kedvet kaptak, akik szintén több főzőversenyen zsebeltek már be helyezéseket. A nagyrécsei Kulik Károly szerint szépen lassan, a baráti összejövetelek kapcsán jött meg a kedvük a megmérettetésekhez, melyek előtt egy hónappal már elkezdenek a csapattagok ötletelni, s éjszakába nyúló beszélgetésekkel, kísérletekkel határoznak végül, hogy milyen étellel próbálják lenyűgözni az adott szakmai zsűrit. Így erősödnek tovább a barátságok is

Valahol azt olvastam, hogy manapság soha nem látott eltávolodás tapasztalható az emberi kapcsolatok terén. Abszolút egyetértek, ezt látom én is a világban. De szerencsére saját baráti körömre ez nem jellemző, valamelyikünk mindig húzó erő, ha a többiek kicsit „ellankadnának”, nem lenne kedvük a szokásos hétvégi közös kalandozásokhoz. Persze érthető, ha valaki nem mindig van ott valamelyik programon, mert fáradt, túlhajszolt, és inkább pihenne. Éppen ezért iktatunk be néha egy kis laza filmnézést, amikor is a társaság egyik fele a film elejét látja, a másik a másik a végét. Aludni nyilván kell, de addig is együtt vagyunk, arra pedig mindig jut idő, hogy megosszuk egymással az élményeket és a terveket. A hegyi bulikon persze más a helyzet, ott egyébként is a tágabb kör van jelen, sok a mesélnivaló, és sok a feladat is. Sütünk-főzünk, egyik barátunk jól bevált pacalpörköltje mellett - amivel legtöbbször egyedül szokott megbirkózni, mert a legtöbben nem szeretjük - mindig újítunk valamit: oldalast, nyulat, salátát.