Élővé válik a múlt: Andráshida nyolc évszázada

„A malom, mint minden más ipari üzem működése, fegyelmezett munkavégzést... kívánt meg az ott dolgozóktól, írja Varga Kálmán György az Andráshida nyolc évszázada I. című könyvében, mely külön fejezetet szentel a vízimalmok sorsának. Kutatása során malomégésről, két halálos balesetről szóló hírre is bukkant: egy fiatalembert a malomkerék tekert föl, egy másik a malomárokban fulladt vízbe... Anyaggyűjtés közben családja múltjával is szembesült:

– Arról tudtam, hogy a zalaboldogfai nagybátyám nem jött haza a háborúból, de amikor lapoztam a mikrofilmen a régi anyakönyvi kivonatokat és megpillantottam a bejegyzést, miszerint Varga Kálmán meghalt az orosz fronton, majd a sor végén apám aláírásával találkoztam, az különösen megérintett... Így válik élővé a múlt – összegzett.

Efféle nem mindennapi élménnyel egyébként bárki, akit a sorsa valaha Andráshidához, Apátfához, Gébárthoz kötött, találkozhat a könyv lapozása közben. A szerző sok más mellett bemutatja a földrajzi, az épített helyeket, szól az oktatásról, a közlekedésről, a szakrális emlékekről és persze az andráshidai Mindenszentek templomának története is helyet kapott a könyvben.

– Néhány éve már foglalkoztatott az Árpád-kori templom múltja, de sosem volt rá idő, hogy utánanézzek, papírra vessem. Aztán, amikor tavaly, a településrészi önkormányzat alakuló ülésen felmerült, hogy a 800 éves Andráshida megérdemelne egy helytörténeti kötetet, találva éreztem magam: nem kért rá senki, de gondoltam, abban a könyvben a templomnak is lehetne szentelni egy fejezetet – idézte az előzményeket Varga Kálmán György, aki „civilben” agrármérnök, de érdekli a történelem, a magyar múlt. – Januárban fogtam munkához, aztán mire ráeszméltem, mibe vágtam a fejszémet, nem volt viszszaút... Munka mellett könyvet írni nem könnyű. Akkor már tudtam, hogy az előttem álló hónapokban nem nagyon szól másról az életem. Párom türelmére is szükségem volt...

Szabadidejét az anyaggyűjtés, -rendszerezés, írás, fotózás határozta meg. Hozzátartozói, barátai örülnek a végeredménynek, kisebbik fia segített is neki.

– Elmentem a nyomdába is, kíváncsi voltam, miként készül a könyv... Nekem ez az első – említette. – Jó érzés volt aztán kézbe venni, és az is jó érzéssel töltött el, hogy egy Somogyban élő volt andráshidai is kereste... A település életéről persze van még mit írni, az András hídjának 2013-ban lesz az évfordulója, esetleg arra...