A rekorder befejezte - Németh Zoltán otthagyja a focipályát

Befejezte pályafutását a 37 éves Németh Zoltán, az ASC együttesének labdarúgója. Nem mindennapi, sikerekben gazdag, több mint 20 évet töltött a zöld gyepen a szigorú balhátvéd, hat arany, négy ezüst- és két bronzérmet nyert a megyei bajnokságban. Közben hat évig az NB III-ban futballozott.

Bóbics László

- A letenyei sikerek után ismét visszatért Andráshidára.

- Három évet játszottam itt. Egy arany és egy ezüst volt a mérleg. Aztán újabb két szezon Teskándon, majd 2008-ban visszakerültem Andráshidára, vagyis oda, ahonnét indultam. Itt is fejeztem be pályafutásomat. Rendkívül sikeres volt az utolsó három év is, újabb két arany- és egy ezüstérem. Azt hiszem, ez nem mindennapi bravúr egyetlen klub életében sem. Most úgy vagyok, mint 32 évesen voltam, amikor azt mondtam, hogy az NB III már sok a család és a munkahely miatt. Most már a megyei bajnokság is az, mert nagyon jó munkahelyem van, de viszonylag keveset tudok edzeni. Így meg nem érdemes már erőltetni a játékot. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha a szabadidőm engedi, nem focizok kispályán, az öregfiúkkal, de azt sem mondom, hogy a hidai első csapat edzésein nem szállok be a játékba.

- A 21 éves pályafutása alatt biztos akadtak olyan játékosok, akik ellen nagyon nem szeretett játszani.

- Kevés, de azért van. Adorján Ferenc és a tótszentmártoni Farkas Recsi alkata miatt rendkívül mozgékony volt, s mindemellett még gyors is. Tőlük nagyon tartottam, mert őket egy pillanatra sem lehetett szem elől veszíteni, mert egyből gólveszély alakult ki a kapunk előtt. Ők voltak a legfélelmetesebb ellenfeleim.

- Állítólag a legjobb barátjával is volt, amikor összeveszett egy edzőmeccsen.

- Ez érdekes dolog. Varga Szabolcs, aki annak idején Teskándon focizott, én Letenyén. Olyan szinten rúgtuk egymást, hogy a két edző, Dobos Sándor és Rózsa László mindkettőnket lecserélt. Ehhez azt kell tudni, hogy előtte, s napjainkban is nagyon jó barátok vagyunk. De a pályán egyikünk sem ismer pardont.

- Melyik érem a legfényesebb a hat arany közül?

- Mint az élet más területén is, az első, 16 évesen felejthetetlen. A letenyei pedig azért, mert ott igazi jó közösség alakult ki. Nem voltak a mezőnyből kiemelkedő tudású játékosok, tiszteltük egymást, igazi csapatmunka volt. Az utolsónak is nagyon nagy értéke van. Gyenge őszt produkáltunk, keveset játszottam, egészségügyi problémáim is akadtak. A hajrában, amikor Zalalövőre utaztunk, megkért Dobos Sándor, hogy menjek el velük. A 7. percben vezettek a vendégek. Hátranézett, s azt kérdezte: Kuti, hogy vagy? S már küldött is melegíteni. Hetven percet játszottam. A többi pedig ismert, óriási hajrával az első osztály legjobbjai lettünk.

- Összeállítana egy olyan kezdőcsapatot egykori társai közül, amely 21 éves pályafutása szerint a legjobb volt?

- Szívesen, de nagyon remélem, hogy senki nem fog megharagudni rám, aki közel áll hozzám, s nagyon jó futballista, de nem lesz ott ebben a képzeletbeli tizenegyben. Szerintem a Vincze Gábor - Dobos Sándor, Csaba Gyula, Farsang Zoltán, Zöld Szilárd - Mándli Péter, Keglovics Csaba, Zsigulics Gyula, Dobos Attila - Kovács Gyula, Adorján Ferenc összetételű gárda kis túlzással még ma is megállná a helyét a megyei bajnokságban.

Szegényebb lesz
A megyei bajnokág egyik leggólerôsebb játékosa, a letenyei Adorján Ferenc így beszélt a búcsúzóról: „Nagyon nem szerettem ellene játszani. Kôkemény volt. Szegényebb nélküle a megyei bajnokság.”