Sakk: negyven éve az élvonalban

Idén lesz negyven esztendeje, hogy 1971-ben történelmet írt a ZTE sakkcsapata és bejutott a nemzeti bajnokság legmagasabb osztályába. Ezzel a város második élvonalbeli együttese lett a későbbi Csuti – a röplabdások néhány hónappal előzték meg a szakosztályt.

Bóbics László

Már az akkori csapatban is játszott a saját nevelésű Horváth Tamás, aki napjainkban is a klub sakkozója, sőt, jó ideje már szakmai igazgatója is.

– Negyven éve beérett Csuti bácsi munkája, a felnőttek mellett már az első években is meghatározó szerep jutott a csapatban a fiataloknak – emlékezett a szakmai igazgató. – Ez szó szerint is igaz, mert mindjárt az első év végén búcsúztunk volna az NB I-től, ha Sergyán Ödönnel ketten nem szerzünk 16 pontot és nem nyerünk 6-6 játszmát. A képzeletbeli léc a bentmaradásnál még sokáig minden évben mozgott, akkoriban Budapest sakkban különösen nagy vízfej volt, a fővárosi csapatokkal szemben esélytelenek voltunk.

– Melyek voltak akkor a legjobb gárdák?

– A Spartacus, az MTK és a Honvéd uralta a mezőnyt, de a 14 élvonalbeli csapat közül több szezonban is 9 pesti együttes volt. Hosszú évekig a mi csapatunkban nemzetközi mester is csak elvétve akadt, ennek figyelembevételével értékes igazán a folyamatos bennmaradásunk.


– Később azért változott a helyzet...

– A 80-as években, amikor egy ízben elnyertük „a vidék legjobbja” címet, külön női bajnokság is zajlott, melyben a Porubszky Mária, Forgó Éva, Kovács Márta hármas beugró játékosokkal kiegészülve három alkalommal is elhódította a bajnoki trófeát. Az egyéni sikerek felsorolásához pedig külön lapszámra lenne szükség. Szerintem az akkori sikerek közül Porubszky Máriának a Máltai Sakkolimpián szerzett ezüstérme szakmailag a legértékesebb.

– Aztán jött egy tél, amikor nagyon „melegük” lett.

– Egy mai napig érthetetlen és inkorrekt döntés 1986 decemberében majdnem pontot tett a zalaegerszegi sakkozás végére. Egyik napról a másikra – persze az akkori időknek megfelelően, politikai döntéssel – jogutód nélkül megszüntették a ZTE sakkszakosztályát. Szerencsére gyorsan döntöttünk és 1987-ben önálló klubot alapítottunk, bár ez – nagyon finoman fogalmazva – nem ment egyszerűen.

– Azt mesélték az akkori sakkrajongók és a sportágban dolgozók, hogy csak egy dolog volt biztos.

– Igen, a név, mely más nem is lehetett, mint Zalaegerszegi Csuti Antal Sport Club. Az első szezont épphogy túléltük, de aztán folyamatosan felfelé vezetett az út.

– A nehéz kezdet után viszont egész magasra jutottak.

– Első bajnoki érmünk mindjárt ezüstre sikerült az 1994/95-ös szezonban, ezt a teljesítményt négy évvel később megismételtük. Aztán 2001/2002-ben jött a harmadik ezüst, majd beindult az igazi henger: öt bajnoki cím zsinórban, majd egy év megszakítás után a hatodik is! Az elmúlt 10 év termése tehát 6 első és 4 második hely.

– Ebből a szenzációs menetelésből anyagi szempontból mit tudtak profitálni?

– Ahogy az lenni szokott, az első sikerek még nagy visszhangot váltottak ki város-, sőt, országszerte. Aztán lassan megszokták, hogy a Csuti nyer, a többiek meg majd eldöntik a 2–12. hely sorsát.

– Aztán jött a nem várt törés...

– A nagy sikersorozat mellett nem érzékeltük idejében, hogy folyamatosan csökkenő támogatás mellett nem tudunk versenyt futni a sokkal jobb anyagi kondíciókkal rendelkező Nagykanizsával. Még mielőtt teljesen kezelhetetlenné vált volna a dolog, le kellett építeni a csapatot. Személy szerint legjobban Rapport Ricsi távozását sajnálom. Egy valamikor a Nemzet Sportvárosa kitüntető címet elnyert megyeszékhelyen ennek nem lett volna szabad megtörténnie. A mai játékosállománnyal a 4–6. hely valamelyikének megszerzését tűztük ki célul, és az elengedhetetlen pénzügyi stabilizációt. Utóbbi elérése látszik nehezebbnek, annak ellenére, hogy a 10 éve mellettünk álló névadó szponzorunk támogatására továbbra is számíthatunk. Dormán László az anyagiakon túl is sokat tesz a klub életben maradásáért, de júniusban elhunyt a társelnök, Benedek Tibor, a szakosztályvezető, dr. Varga Tibor pedig betegség miatt esett ki a munkából, így nagyon sok feladat hárul a többiekre. Úgy gondoljuk, aki tud, az úgyis segít bennünket. A 40 év megszakítás nélküli élvonalbeli tagság már most is rekord, de nem szeretnénk itt abbahagyni. Nem lenne ez korrekt azzal a 150-200 gyerekkel szemben sem, akik az iskolai szakkörökön, vagy esetleg már a klub edzésein épp most alapozzák meg a jövő újabb nagy csapatát. 


NEGYVENHÉT ÉVE A KLUB JÁTÉKOSA
Horváth Tamás neve elválaszthatatlan az utóbbi évtizedekben Zalaegerszeg sakkéletétől. Az egyesületnek 1963-ban lett igazolt játékosa, s az első élvonalbeli találkozó óta a klub sakkozója. A főiskolás évek és a katonáskodás alatt is a megyeszékhelyi egyesületet erősítette. Később a szakmai munka irányítását is átvette. A fiatalítás megszállottja, a gyerekekkel való tudatos foglalkozás híve. A tavalyi olimpián negyedik helyen végzett magyar férfi válogatott szövetségi kapitánya. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!