Vágyra várók a Móriczban

- Botfai fiú vagyok, sokáig ott is nevelkedtem, s csak felnőttként kerültem a Balaton közelébe - kezdi Lénárd Gábor. A családról még kiderül, hogy többeket is megkörnyékezett a múzsa. Nagybátyja tehetségesen festett, nagynénje pedig az a László Imréné, Panni néni, akinek a hangszeres kíséretéből annak idején kinőtt a botfai Válicka citerazenekar. Lénárd Gábor kezében szintén jól áll a hangszer, évekig játszott zenekarban, mostanság pedig szólóban próbálkozik.

De térjünk vissza a szobrokhoz. Mintegy másfél évtizede lépett be az életébe a faragás, egy békés szombat délutánon, amikor csak úgy, farigcsálni kezdett egy nyírfa darabot. A munka nem tűnt hiábavalónak, született valami a keze között.

Azért voltak más előzmények is, több évig dolgozott Ausztriában, egy karamikus család vállalkozásában, ahol sok mindent megtanult a mintázásról, formaalkotásról. Amúgy is nagy tapasztalat- és élménygyűjtő, járja a kiállításokat, ízlelgeti mások alkotói látásmódját, s általuk formálja a sajátját is.

- Jómagam a realisztikus emberábrázolást szeretem a leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a más stílusban dolgozó alkotók ne érdekelnének. Nyitott vagyok mindenre, ami érzelmeket kelt - folytatja. - Megnéztem például Nagykanizsán Ősze András állandó kiállítását, s rá kellett döbbennem, hogy szemek és arcok nélkül is igencsak kifejező szobrokat lehet alkotni. Mindenkire kíváncsi vagyok, mindenkitől próbálok valamit tanulni, hiszen autodidakta módon kezdtem a szobrászkodást. Sokszor érzem az iskola, a technikák jobb ismeretének hiányát, az ez irányú képzés sajnos kimaradt az életemből. Ötleteim, elképzeléseim persze ettől még bőven vannak, örökké a szobrászatra jár, kattog az agyam.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

De térjünk vissza a szobrokhoz. Mintegy másfél évtizede lépett be az életébe a faragás, egy békés szombat délutánon, amikor csak úgy, farigcsálni kezdett egy nyírfa darabot. A munka nem tűnt hiábavalónak, született valami a keze között.

Azért voltak más előzmények is, több évig dolgozott Ausztriában, egy karamikus család vállalkozásában, ahol sok mindent megtanult a mintázásról, formaalkotásról. Amúgy is nagy tapasztalat- és élménygyűjtő, járja a kiállításokat, ízlelgeti mások alkotói látásmódját, s általuk formálja a sajátját is.

- Jómagam a realisztikus emberábrázolást szeretem a leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a más stílusban dolgozó alkotók ne érdekelnének. Nyitott vagyok mindenre, ami érzelmeket kelt - folytatja. - Megnéztem például Nagykanizsán Ősze András állandó kiállítását, s rá kellett döbbennem, hogy szemek és arcok nélkül is igencsak kifejező szobrokat lehet alkotni. Mindenkire kíváncsi vagyok, mindenkitől próbálok valamit tanulni, hiszen autodidakta módon kezdtem a szobrászkodást. Sokszor érzem az iskola, a technikák jobb ismeretének hiányát, az ez irányú képzés sajnos kimaradt az életemből. Ötleteim, elképzeléseim persze ettől még bőven vannak, örökké a szobrászatra jár, kattog az agyam.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

De térjünk vissza a szobrokhoz. Mintegy másfél évtizede lépett be az életébe a faragás, egy békés szombat délutánon, amikor csak úgy, farigcsálni kezdett egy nyírfa darabot. A munka nem tűnt hiábavalónak, született valami a keze között.

Azért voltak más előzmények is, több évig dolgozott Ausztriában, egy karamikus család vállalkozásában, ahol sok mindent megtanult a mintázásról, formaalkotásról. Amúgy is nagy tapasztalat- és élménygyűjtő, járja a kiállításokat, ízlelgeti mások alkotói látásmódját, s általuk formálja a sajátját is.

- Jómagam a realisztikus emberábrázolást szeretem a leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a más stílusban dolgozó alkotók ne érdekelnének. Nyitott vagyok mindenre, ami érzelmeket kelt - folytatja. - Megnéztem például Nagykanizsán Ősze András állandó kiállítását, s rá kellett döbbennem, hogy szemek és arcok nélkül is igencsak kifejező szobrokat lehet alkotni. Mindenkire kíváncsi vagyok, mindenkitől próbálok valamit tanulni, hiszen autodidakta módon kezdtem a szobrászkodást. Sokszor érzem az iskola, a technikák jobb ismeretének hiányát, az ez irányú képzés sajnos kimaradt az életemből. Ötleteim, elképzeléseim persze ettől még bőven vannak, örökké a szobrászatra jár, kattog az agyam.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

Azért voltak más előzmények is, több évig dolgozott Ausztriában, egy karamikus család vállalkozásában, ahol sok mindent megtanult a mintázásról, formaalkotásról. Amúgy is nagy tapasztalat- és élménygyűjtő, járja a kiállításokat, ízlelgeti mások alkotói látásmódját, s általuk formálja a sajátját is.

- Jómagam a realisztikus emberábrázolást szeretem a leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a más stílusban dolgozó alkotók ne érdekelnének. Nyitott vagyok mindenre, ami érzelmeket kelt - folytatja. - Megnéztem például Nagykanizsán Ősze András állandó kiállítását, s rá kellett döbbennem, hogy szemek és arcok nélkül is igencsak kifejező szobrokat lehet alkotni. Mindenkire kíváncsi vagyok, mindenkitől próbálok valamit tanulni, hiszen autodidakta módon kezdtem a szobrászkodást. Sokszor érzem az iskola, a technikák jobb ismeretének hiányát, az ez irányú képzés sajnos kimaradt az életemből. Ötleteim, elképzeléseim persze ettől még bőven vannak, örökké a szobrászatra jár, kattog az agyam.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

Azért voltak más előzmények is, több évig dolgozott Ausztriában, egy karamikus család vállalkozásában, ahol sok mindent megtanult a mintázásról, formaalkotásról. Amúgy is nagy tapasztalat- és élménygyűjtő, járja a kiállításokat, ízlelgeti mások alkotói látásmódját, s általuk formálja a sajátját is.

- Jómagam a realisztikus emberábrázolást szeretem a leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a más stílusban dolgozó alkotók ne érdekelnének. Nyitott vagyok mindenre, ami érzelmeket kelt - folytatja. - Megnéztem például Nagykanizsán Ősze András állandó kiállítását, s rá kellett döbbennem, hogy szemek és arcok nélkül is igencsak kifejező szobrokat lehet alkotni. Mindenkire kíváncsi vagyok, mindenkitől próbálok valamit tanulni, hiszen autodidakta módon kezdtem a szobrászkodást. Sokszor érzem az iskola, a technikák jobb ismeretének hiányát, az ez irányú képzés sajnos kimaradt az életemből. Ötleteim, elképzeléseim persze ettől még bőven vannak, örökké a szobrászatra jár, kattog az agyam.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

- Jómagam a realisztikus emberábrázolást szeretem a leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a más stílusban dolgozó alkotók ne érdekelnének. Nyitott vagyok mindenre, ami érzelmeket kelt - folytatja. - Megnéztem például Nagykanizsán Ősze András állandó kiállítását, s rá kellett döbbennem, hogy szemek és arcok nélkül is igencsak kifejező szobrokat lehet alkotni. Mindenkire kíváncsi vagyok, mindenkitől próbálok valamit tanulni, hiszen autodidakta módon kezdtem a szobrászkodást. Sokszor érzem az iskola, a technikák jobb ismeretének hiányát, az ez irányú képzés sajnos kimaradt az életemből. Ötleteim, elképzeléseim persze ettől még bőven vannak, örökké a szobrászatra jár, kattog az agyam.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

- Jómagam a realisztikus emberábrázolást szeretem a leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a más stílusban dolgozó alkotók ne érdekelnének. Nyitott vagyok mindenre, ami érzelmeket kelt - folytatja. - Megnéztem például Nagykanizsán Ősze András állandó kiállítását, s rá kellett döbbennem, hogy szemek és arcok nélkül is igencsak kifejező szobrokat lehet alkotni. Mindenkire kíváncsi vagyok, mindenkitől próbálok valamit tanulni, hiszen autodidakta módon kezdtem a szobrászkodást. Sokszor érzem az iskola, a technikák jobb ismeretének hiányát, az ez irányú képzés sajnos kimaradt az életemből. Ötleteim, elképzeléseim persze ettől még bőven vannak, örökké a szobrászatra jár, kattog az agyam.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

S hogy mi született ebből? A Móriczban most a Vágyra várók, a Szellőlány, a Jézus vagy a Magány című szobra beszél erről legékesebben.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.

Tagja a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, s a kuratóriumban ugyancsak szerepet vállal. Mint mondja, leginkább a kiállítások, megmutatkozási lehetőségek, a feladatok inspirálják. Legújabb öröme: felkérést kapott, hogy a csonkahegyháti iskola udvarára faragjon egy életnagyságú Gárdonyi Géza szobrot. Iskolakezdésre kész is lesz.