Húsvéti kvíz: a nyuszi a főtojó, helyettese pedig a csibe

Zalaegerszegi járókelőket kérdeztünk a húsvéti ünnepekről.
Schroll Árpád és neje Kecskemétről látogattak ide az ünnepekre a keresztgyerekeikhez. Mit is ünnepel a keresztény világ húsvét ünnepén? - tettük fel nekik a kérdést.


- Nagypénteken feszítették keresztre Jézust, majd harmadnapra, azaz vasárnapra feltámadott, s megváltott minket a bűneinktől azzal, hogy életét adta értünk - hangzott a válasz, mégpedig helyesen. Mint Schroll Árpád mondta, ma már sajnos, egyre kevésbé vannak ezzel tisztában a fiatalok. - Kivételek akadnak, például a szomszédunkban lakó kislányt eddig még minden évben szódával ébresztették. A mai lányokkal ellentétben nem volt mérges, amíg átöltözött az anyja megkínálta a locsolókat.

- A szénaboglyába, meg a padlásra bújtunk a fiúk elől húsvéthétfőn, de mindig megtaláltak minket - folytatja a mesélést felesége, Mária. - De a húsvét nemcsak a locsolkodásról szól, mindig egy hosszabb időszak is, a készülődés és a várakozás a lényege.

Na és miért éppen a tojás?

- Nem egészen pontosan tudom, de a nyúlhoz biztosan köze van - vélte Kiss László, egyetemi hallgató, akit a Dísz téren állítottunk meg.
A csoki tojás azonban végleg rejtély marad előtte.
- Talán mert ilyenkor születnek a kisnyuszik és kiscsibék, mindig együtt ábrázolják őket a képeslapokon is.

Mivel a böjt ideje alatt nem ettek az emberek tojást, így húsvétra felhalmozódott, ráadásul a tojás a születés legősibb jelképe is egyben. A hímes tojás elrejtése középkori hagyomány, míg festése az ukránok találmánya. Később karcolással, viaszozással mintákat is rajzoltak rájuk: gyümölcsöket és virágokat, amelyek mindig a termékenységet, az új életet jelezték.

- Vajon tudod-e, honnan ered a locsolkodás? - szólítottunk meg egy ifjú hölgyet.

- Tavasszal megfürdették a lányokat, hogy tiszták legyenek, mert télen nem volt lehetőség fürdeni, akkoriban nem volt ugyanis gázbojler - bocsájtotta előre a harmadikos Simándi Fanni. - Ma már szerencsére minden nap fürdünk, de azért egy kis illatos kölni nem árt, hátha még büdösek vagyunk.

Anyja, Simándi Anita persze kijavította kislánya eszmefuttatását: a megtisztulás és a termékenységet jelképezi, ilyenkor a fiatal lányokat, asszonyokat egy vödör vízzel öntötték le, vagy pedig megvesszőzték, mára már némi kölnivel hintik meg a fejet, így kevésbé drasztikussá téve a hagyományt, ami mindig húsvéthétfő reggeléhez kapcsolódik.

Miért a sonka és a bárány a legjellegzetesebb étel ezen az ünnepen?

- Mert jól megy a tojáshoz. Nem tudom - mondta tanácstalanul Tóth Zsuzsanna, aki éppen bevásárlásból tartott hazafelé. - Egyébként mi nem szoktunk ilyen ételeket enni. Most hogy így megkérdezte, már az is eszembe jutott, hogy a karácsony étele miért éppen a hal?

Mivel a böjt alatt tilos húst enni, ezért húsvétvasárnapra mindig sonkát készítettek, így ünnepelve a böjt végét. A bárány pedig Jézus Krisztus jelképe, a zsidó vallásban is fontos szerepe van, a zsidő húsvétot Pészah-nak hívják.

- Miért pont nyúl és barka?

- A nyuszi a főtojó húsvétkor, a csibe meg a helyettese. A barkát nem szereti egyik sem, de a répától hangosan fütyülnek. Ilyenkor apu befűszerezi a mamát - árulta el a négy éves Cserfő Benedek, utalva a húsvét hétfői locsolásra.

- De az öregeknek nem jön a nyuszi - világosította fel Panka, Benedek hat éves, s nyilván sokkal jobban tájékozott nővére.- Fészket kell csinálni a nyuszinak, különben nem tojik nekünk semmit. Aztán reggelre mindenfélét odatojik, ami csak kifér, egyszer egy babaházat is. Az nagyon nagy nyúl lehetett - állapították meg közös egyetértésben öccsével.

A termékenységhez kapcsolódik ez is, hiszen a nyúl az egyik legszaporább állat, évente akár húsz utódot is a világra hozhat. A barka a pálmaágat helyettesíti, hiszen Jézust ezzel üdvözölték, mikor megérkezett valahová. Egy feltételezés szerint egy egyszerű félrehallás miatt mondjuk ma úgy, a nyúl hozza a tojásokat.
Régen a német parasztok kötelező húsvéti szolgáltatásként gyöngytyúkot ajándékoztak a földesuraiknak, aminek a német neve Haselhuhn, rövidítve Hasl, később a húsvétot is e névvel illették. Ám volt földesúr, aki inkább nyulat kért tyúk helyett, ami pedig németül Hase. A két név hasonlóságából adódik tehát a félreértés.

Három fiatalembertől, Szabó Lászlótól, Fejér Ádámról és Sejtő Zsolttól néhány húsvéti locsolóverset szerettünk volna hallani. A fiúk először megilletődtek, de aztán előkerültek a mobiltelefonok és a benne rejtőző verssorok is.
- Ajtó mögött állok, piros tojást várok.Ha nem adtok, lányok, estig is itt állok! Ez még a visszafogottabb kategória - tette hozzá Ádám, majd Zsolt telefonjából is olvasott fel egyet. - Mosolyog a napsugár, mosolyog az ég is, locsolkodok, tojást kapok, s mosolygok majd én is.

Mit adjunk a locsolóknak, aminek valóban örülnek? - tettük fel a kérdést végül nekik.

- A pénznek és a főtt tojásnak semmiképpen, de ha van otthon egy kis házi, s itt majdnem mindegy, hogy borról, pálinkáról vagy süteményről beszélünk, azzal minden locsolót ki lehet fizetni tisztességesen - értettek egyet mind a hárman.

OLDALTÖRÉS: Hajvágás, falu boszorkái, komatál

Hajvágás, falu boszorkái, komatál
A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak: például egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön és a moly ne essen bele. Már napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották: így az ágyneműt a nagypénteki szél járta át. De sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön.
Ez a nap volt az is, amikor lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái: csupán egy fakanálra volt szükség, mégpedig arra, amelyikkel a tojás színezéséhez való festéket kevergették. Erre kellett egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben megláthatta, ki a boszorkány: az oltárnak háttal ültek és nagy szarvuk volt. Miután meglátta az illető, kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jönnie és a keresztes úton át kellett futnia. Így az üldözői nem tudtak ártani a kíváncsiskodó személynek, hasonlóan a Luca-napi boszorkányleséshez.
Fehérvasárnapi szokás volt még az is faluhelyen a húsvét zárására, hogy fiatal lányok barátnőjüknek, barátjuknak komatálat küldtek. Ez a komatál, kaláccsal, tojással, borral megpakolva a sírig tartó barátság megkötését jelképezte. A komatál címzettje, ha megkapta a tálat, egy másikat küldött cserébe, így fogadta el az örök barátságot. Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt mátkatálnak nevezték. 


A húsvét a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadására és mennybemenetelére emlékezünk. A vallás mellett pedig ott vannak a több száz évre viszonyuló magyar népi hagyományok és szokások, amelyek óhatatlanul összefonódtak a tavaszköszöntéssel és az új élet üdvözítésével.

Hajvágás, falu boszorkái, komatál
A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak: például egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön és a moly ne essen bele. Már napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották: így az ágyneműt a nagypénteki szél járta át. De sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön.
Ez a nap volt az is, amikor lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái: csupán egy fakanálra volt szükség, mégpedig arra, amelyikkel a tojás színezéséhez való festéket kevergették. Erre kellett egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben megláthatta, ki a boszorkány: az oltárnak háttal ültek és nagy szarvuk volt. Miután meglátta az illető, kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jönnie és a keresztes úton át kellett futnia. Így az üldözői nem tudtak ártani a kíváncsiskodó személynek, hasonlóan a Luca-napi boszorkányleséshez.
Fehérvasárnapi szokás volt még az is faluhelyen a húsvét zárására, hogy fiatal lányok barátnőjüknek, barátjuknak komatálat küldtek. Ez a komatál, kaláccsal, tojással, borral megpakolva a sírig tartó barátság megkötését jelképezte. A komatál címzettje, ha megkapta a tálat, egy másikat küldött cserébe, így fogadta el az örök barátságot. Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt mátkatálnak nevezték. 


A húsvét a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadására és mennybemenetelére emlékezünk. A vallás mellett pedig ott vannak a több száz évre viszonyuló magyar népi hagyományok és szokások, amelyek óhatatlanul összefonódtak a tavaszköszöntéssel és az új élet üdvözítésével.

Hajvágás, falu boszorkái, komatál
A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak: például egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön és a moly ne essen bele. Már napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották: így az ágyneműt a nagypénteki szél járta át. De sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön.
Ez a nap volt az is, amikor lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái: csupán egy fakanálra volt szükség, mégpedig arra, amelyikkel a tojás színezéséhez való festéket kevergették. Erre kellett egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben megláthatta, ki a boszorkány: az oltárnak háttal ültek és nagy szarvuk volt. Miután meglátta az illető, kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jönnie és a keresztes úton át kellett futnia. Így az üldözői nem tudtak ártani a kíváncsiskodó személynek, hasonlóan a Luca-napi boszorkányleséshez.
Fehérvasárnapi szokás volt még az is faluhelyen a húsvét zárására, hogy fiatal lányok barátnőjüknek, barátjuknak komatálat küldtek. Ez a komatál, kaláccsal, tojással, borral megpakolva a sírig tartó barátság megkötését jelképezte. A komatál címzettje, ha megkapta a tálat, egy másikat küldött cserébe, így fogadta el az örök barátságot. Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt mátkatálnak nevezték. 


A húsvét a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadására és mennybemenetelére emlékezünk. A vallás mellett pedig ott vannak a több száz évre viszonyuló magyar népi hagyományok és szokások, amelyek óhatatlanul összefonódtak a tavaszköszöntéssel és az új élet üdvözítésével.