Mi történt az 1999-es szépségkirálynővel?

Ma iskolában van, kaptam az információt kollégáitól, amikor először kerestem telefonon.
- Ismét a zalaegerszegi Deák-középiskolában tanulok, annak idején ott végeztem egészségügy szakon. Most felnőtt szakápolói képzésre járok. Hároméves az oktatás, ez a második évem - adott aztán magyarázatot másnap az 1999-es Zala Szépe, Darvasné Málics Adrienn, aki, mint fogalmazott, teljesen átlagos életet él. - Munka után a gyerekekkel foglalkozom és többnyire éjszaka bújom a tankönyveket, akkor van rá időm...

Egy évtizeddel ezelőtt, a verseny idején még úgy tűnt, eltávolodik az egészségügytől: kozmetikusnak tanult, gyakorolta is a mesterséget. Idővel mégis visszavezette a sors eredeti szakmájához, a Zala Megyei Kórházban, a bőrgyógyászaton dolgozik.

- Érdekes módon a nevem hallatán még mindig sokan megjegyzik, hogy ismerős vagyok nekik valahonnan. Erre azt szoktam válaszolni, hogy talán a munkahelyemről, hiszen ott sok ember megfordul - mesélte Adrienn. Mosolya a régi, szeme ugyanúgy csillog, mint akkor, amikor a fejére került a korona.

- Nem nagyon beszélek már a versenyről. Szép volt, jó volt, gyönyörű élmény, sajnálom is, hogy az utóbbi években nem volt hagyományos Zala Szépe verseny... Korábban is neveztem volna, de szigorúan fogtak a szüleim, így végül 1998-ban jelentkeztem először. Akkor negyedik lettem, a rá következő esztendőben azonban már jobban készültem: változott a frizurám, 44 kilóra fogytam... A döntő nagyon kellemesen telt, jó hangulatban zajlott, a mai napig megállunk beszélgetni a lányokkal, ha összefutunk. Az 1998-as királynővel, Cserfő Bernadettel is tartjuk a kapcsolatot. Ha lányaim lennének, biztosan engedném őket hasonló megmérettetésre, persze csak felügyelet mellett. A párizsi út, amit nyertem, csodálatos volt, a honoráriumból kezelőágyat vettem a kozmetikába, fölújítottuk a szobámat... A pozitívumok mellett természetesen negatívumokkal is találkoztam, a győzelem után olykor megmutatkozott a rosszindulat, különösen később, a terhességem idején, amikor rengeteget híztam...


A Zalai Hírlap szépségversenye után úgy gondolta, országos megmérettetésen is próbára teszi magát, sokáig azonban nem dédelgette e tervét, 2000 nyarán ugyanis megismerkedett párjával.

- Nagyon hamar, egy hét után össze is költöztünk, három hónappal később pedig megkérte a kezem. 2002-ben házasodtunk össze - avatott a részletekbe Adrienn. Nagyobbik fia, Zsombor, októberben múlt ötéves, a kisebbik, Kerény júniusban lesz három. - Az ember tíz év alatt sokat változik, életében máshova kerülnek a hangsúlyok. Tizenkilenc évesen sokat foglalkozhat önmagával, de harminchoz közel már nem a külcsín a legfontosabb. Ám amikor csinosan felöltözik és a gyermeke azt mondja: "Olyan szép vagy anya!", az nagyon jólesik, az a legszebb bók.

- Annyi játékunk van, hogy alig fér el! - tudatta velünk büszkén Zsombor. Ízelítőt adott furulyatudásából is, aztán természetesen csatlakozott hozzá öccse, ő a szilveszteri papírtrombitát varázsolta elő a rögtönzött koncerthez.

Kerény megmutatta az édesapjától kapott mikulásfigurát, meg persze a pulcsit, mellyel szintén apuka lepte meg, a bátyus pedig egy apró masinával fényképezte le a fotós kollégát.

A fiúk még kicsik ahhoz, hogy foglalkozzanak a ténnyel, édesanyjuk szépségkirálynő volt. S, ha már fotókról esik szó, sokkal érdekesebb számukra a szülők esküvői képe, ami azt a pillanatot őrzi számukra, amikor anya és apa "összeszerelmesedett."

- Férjem jelenleg külföldön dolgozik, Londonban, ugyanis az építőiparnak különösen rosszul jött a válság. Kénytelen-kelletlen most külön élünk, de a szükség nagy úr. Szerencsére van segítségem itthon, a gyerekek Rózsi mamánál és Irma mamánál is szívesen időznek. Apukával skype-on beszélgetünk, bár minden nap nincs rá lehetőség. A kicsi még beszélni sem tud rendesen, de rendületlenül mondja a magáét... Egy évben négyszer jön haza, én kétszer jártam kint nála. Tetszik London. Az emberek nyugodtak és toleránsak. Nem bámulják meg a másikat csak azért, mert másként öltözik vagy, ha például sokan utaznak a buszon és a sofőr csak leszálláshoz nyit ajtót, felszálláshoz nem, egyáltalán nem hőbörögnek, megvárják a következőt járatot. Mondják, hogy ott is válság van, de mást sem látni, minthogy hatalmas pakkokkal közlekednek az emberek...